Beszélő viszonyban Putyinnal

Jobb egymással, semmint egymásról beszélni – mondta Angela Merkel német kancellár az orosz–EU csúcstalálkozója előtt, jelezvén, nem számít sok eredményre a Volga-parti Szamara városában rendezett megbeszélésen. Kétségtelen, az utóbbi időben kialakult légkör nem kedvez egy újabb stratégiai egyezmény kialakításának, ami az ez évben lejáró partnerségi és együttműködési egyezményt váltaná fel. Szerencsére azonban az Európai Unió és Oroszország között semmilyen komolyabb érdekellentét nincs, mint ahogy ezt Putyin meg is jegyezte a német külügyminiszterrel, Frank-Walter Steinmeierrel történt találkozó után. A Nyugat kicsit nehezményezi, hogy elmúltak már az Oroszország gazdasági kifosztását lehetővé tevő jelcini évek, s hogy Putyin felismerte, Nyugat-Európa nemigen lehet meg az orosz energiaszállítások nélkül, míg Oroszország felé nyitva áll az út a gyorsan fejlődő ázsiai országokkal való kapcsolatok erősítésére, ami az energia terén a Csendes-óceán felé irányuló vezetékek kiépítésére kigondolt tervekben mutatkozik meg. Putyin a Kazahsztánnal történt energetikai megállapodásával épp most húzta keresztül a Nyugat azon szándékát, hogy Közép-Ázsiából Oroszország megkerülésével importáljanak gázt a ki tudja, miért Nabuccónak nevezett vezetéken keresztül. A vezeték építésének szorgalmazói most azután bánkódhatnak, mint Verdi operájának hősei. Energetikai kérdésekben az uniónak nincsenek igazán jó lapjai.
A még szovjet időkre visszanyúló sértődöttségeken (Észtország, Litvánia, Lengyelország) kívül azonban nincs sok vita az unió és az oroszok között. Igazában egy komolyabb európai ügy van, és ez Koszovó. A tartomány elvesztése, amely a szerb nép és kultúra bölcsőjének számít, a szerbek számára nemzeti tragédiát jelentene. A szerbekkel rokonszenvező oroszok ezt nyilván minden eszközzel igyekeznek megakadályozni. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy az elmúlt másfélszáz évben Koszovó albán többségű lett, és a lakosság ma mintegy kilencven százalékát kitevő albánokat aligha lehet lebeszélni függetlenségi törekvéseikről – egy ország nem egyszer és mindenkorra adott egy népnek, különösen, ha azt eredeti tulajdonosai nem tudják megvédeni.
Az unió és az oroszok viszonyát valójában csak egy dolog, mégpedig az amerikai rakétatelepítés tudja igazán elmérgesíteni. Oroszországnak kezd elege lenni a NATO keleti terjeszkedéséből, különösen, hogy a volt szocialista országok NATO-tagsága után a szervezet igyekszik Ukrajnát és a Kaukázuson túli köztársaságokat is a hatókörébe vonni. Ez azzal jár, hogy az oroszok – mint ezt már jelezték – közepes hatósugarú rakétákat fognak a Lengyelországba és Csehországba telepítendő radar- és rakétabázisokra irányítani, ami egy újabb fegyverkezési versenyt indíthat el. Erre pedig sem az Európai Uniónak, sem Oroszországnak nincs szüksége.