Miként a Pentagonnál is a globális hatalmi ambíciók egyik letéteményese, az iraki invázió fő szószólója volt, Paul Wolfowitz világbanki kinevezése után is ugyanezt a célt szolgálta már egy másik bőrfotelban ülve. Bár az Egyesült Államok háborúi kétségtelenül külpolitikájának leglátványosabb elemei, általános vélekedés szerint kivívott domináns pozícióját pénzügyi politikájának is köszönheti. Az általa meghatározott Világbank a politikai instabilitásban tartott országok fejlődésének, releváns nemzetközi tényezővé emelkedésének megakadályozásában élenjáró szerepet játszik hitelpolitikájával. Először megerősíti a függésüket, majd feltételek támasztásával átveszi az irányítást. Wolfowitz a Világbank élén ugyanúgy viselkedett, mintha amerikai kormányzati pozícióban maradt volna. A hitelfelvevőkre igyekezett ráerőltetni a szabadpiaci szabályokat, s egyáltalán nem kiegyensúlyozottan lépett fel a korrupció ellen. Az igazgatótanács megkérdezése nélkül szankcionálta az üzbégeket, amikor azok kiebrudalták a területükön lévő amerikai légibázist. Iraknak adott hitelt, noha a pénzintézet szabályai szerint erre súlyos konfliktus dúlta vagy megszállt országok esetében nincs lehetőség.
Ahogy azonban a Bush-kormány agresszív fellépése aláásta az Egyesült Államok diplomáciai pozícióit, szövetségeit, a Világbank is teret veszített az utóbbi években. A fejlődő országok kormányai, ha független mozgástérre tartanak igényt, a tőkepiacokhoz fordulnak alig drágább hitelekért, vagy teret adnak az olyan hitelezőknek, amelyek tagadhatatlanul politikai céllal helyeznek ki olcsó kölcsönöket (például Kína), de még képtelenek arra, hogy ugyanolyan szigorú feltételrendszert támasszanak a felvevőkkel szemben, mint ahogy Washington teszi.
origo.hu
Hajmeresztő szökési terv Esztergomban
