Az egyik verzió szerint – amit hétfőn a T. Házban Burány Sándor budapesti elnök is megerősített – 1945. május 9-re akarnak emlékezni a harciasan békeszerető szocialisták, mivel ezen a napon lesz szerintük hatvankét esztendeje, hogy véget ért a második világháború az európai kontinensen. Ha így van, logikus a kérdés: mi köze a győzelem napjának a rasszizmus, a fajgyűlölet elleni fellépéshez? Feltehetően arra gondoltak, a náci Németország felett aratott európai győzelem évfordulója teremthet jó alkalmat az antifasiszta megmozdulásra.
Simon Gábor, az MSZP választmányi elnöke az egyik kormányközeli lapban a múlt héten még egy szót sem szólt a nevezetes történelmi dátumról. Arról beszélt csupán: a kirekesztés, a gyűlöletkeltés ellen kívánnak csöndesen tiltakozni, és a nyilaskeresztesek áldozataira emlékezni. Ez nemes cél, csakhogy felvetődik: mi köze a nyilaskereszteseknek ahhoz, hogy 1945. május 9-én a szovjetek jelenlétében megismételték az egy nappal, a nyugati haderők előtti német kapitulációt? Azon pedig nyilvánvalóan nem vettek részt a nácik által Magyarországon 1944. október 15-én erőszakosan hatalomba ültetett nyilasok. Hogy is vehettek volna, amikor a nemzetáruló Szálasi Ferenc nemzetvezető 1945. május 5. óta amerikai fogságban volt, miután elkergették Magyarországról a Hitlerék által fenntartott bábkormányát. A nyilaskeresztesek áldozataira emlékezni május 9-én tehát megkésett, történelmietlenül abszurd dolog. Aki ezt teszi, elfelejti, hogy nem Magyarország szállta meg Németországot, nem a nyilasok segítették hatalomra a náci testvérpártot, hanem fordítva. 1945. május elejére tehát már se híre, se hamva nem volt a nyilas rémuralomnak.
Nem marad más lehetőség, mint hogy a fáklyás felvonulás időzítésének célja a II. világháborúért bűnös Németország sokadszori elítélése. Ez esetben viszont csak reménykedni lehet: nem kívánnak a menet útvonalán módosítani és a Német Szövetségi Köztársaság nagykövetsége elé vonulva tiltakozni az emberiségellenes bűnök miatt. Abban is bíznunk kell, hogy az elhatalmasodó tiltakozási mánia nem fog eluralkodni a kormányerőkön. Kínos lenne diplomáciai megítélésünk szempontjából, ha a náci szövetséges militarista Japán 1945. szeptember másodikai fegyverletételének, a második világháború tényleges befejezésének évfordulóján is tüntetnének a műbaloldaliak. Előbb-utóbb azt a benyomást keltenék, hogy nincsenek is kormányon, hiszen rendre egy parlamenti ellenzék tiltakozó eszköztárát vonultatják föl az utcai demonstrációs arzenáljuk teljes bevetésével.
Május 9-én nemcsak a II. világháború európai befejezését, hanem az Európa-napot is ünneplik az öreg kontinensen – utalt rá, mint a menetelés mozgatórugójára az MSZP-s Burány Sándor. Az Európa-nap azonban csak látszólag fonódik egybe a németek kapitulációja feletti megkönnyebbüléssel. Robert Schuman francia külügyminiszter 1950. május 9-én javasolta, hogy az európai államok – mindenekelőtt Franciaország és Németország – egyesítsék szén- és acéltermelésüket. Ezzel ő rakta le a későbbi EU alapjait. Az 1985-ös milánói csúcstalálkozón úgy döntöttek, minden évben megünneplik az integráció bölcsőjeként az Európa-napot. Nem mellékesen Schuman korszakalkotó tervét a megbékélés eszméje is motiválta, hiszen éppen azokhoz az államokhoz fordult, amelyek a két világégés során majdnem elpusztították egymást, s összefogásukra a hidegháború időszakában soha nem látott szükség mutatkozott.
A fentiekből következik: ha az MSZP-t a tiltakozó felvonulás meghirdetésekor az Európa-nap is ihlette, éppen az európai vezérgondolat, a megbékélés elvetését lehet kiolvasni szándékaikból, ami egy EU-tagállam kormánypártja részéről meglehetősen groteszk. Mivel nincs hír arról, hogy a kabinet bármilyen formában meg kívánna emlékezni az Európa-napról, kizárásos alapon a fáklyás felvonulást szánták az ünnepi rendezvénynek. A másik eshetőség: elfelejtkezett a kormány az ünnepről.
A kormánypártiak azt sejtették a T. Házban, hogy Robert Schumant – aki az első világháború idején még a német hadseregben szolgált – szintén az úgynevezett győzelem napja sarkallta az időpont kiválasztására. Ez kevéssé valószínű. Egyrészt azért, mert Nyugaton május 8-át tartják számon az európai győzelem napjaként, mivel május 7-én írták alá a németek a feltétel nélküli kapitulációt Eisenhower reimsi főhadiszállásán, így a következő volt az első „háborúmentes” nap. Május 9-ét kizárólag a Szovjetunióban és csatlós országaiban ünnepelték győzelem napjaként, mivel Sztálin a Zsukov marsall berlini főhadiszállásán történt egy nappal később megismételt aláírást tekintette mérvadónak. Komikus történelmi tájékozatlanság feltételezni, hogy a francia politikus a Szovjetunióval szembeni hidegháború, a fenyegető harmadik világégés küszöbén a szovjet kronológiát fogadta volna el zsinórmértékül. Az viszont már az MSZP problémája, hogy olyan kultuszminiszterük van Hiller István személyében, aki – parlamenti reagálása értelmében – a második világháború eseménysorát még mindig a szovjet naptárhoz igazítja.
Simon Gábor a kormányközeli napilapban arról is szólt: „ha egy szál virággal, fáklyával vonulnak utcára az embertelen bánásmódot, a megfélemlítést, a politikai zsarolást elutasítók, azt a megmozdulást a társadalom nem utasítja el. Inkább helyesli. Különösen amikor a fasizmushoz nyúlnak vissza a megemlékezők.” Nos, bízunk abban, hogy a megemlékezők mégsem nyúlnak vissza a fasizmushoz. A fasizmust ugyanis a társadalom biztosan nem fogadja el – főként egy magát következetes antifasisztaként beállító párt részéről.
Hogy a pszeudoszocialistákon belüli zavarok fokozódjanak, Simon azt mondta, nem akarnak tömegdemonstrációt. Burány szerint viszont több ezer embert várnak a megmozdulásra, amit békeláncként is reklámoznak. A kusza kommunikációt az az ellentmondás okozhatja, hogy az a párt szervez utcai felvonulást, amely ostorozza politikai ellenfeleit, amiért azok úgymond utcára viszik a politikát. Burány a párthonlapon úgy mentegetőzik: annyi rossz szándék szabadult el az elmúlt hónapokban az utcán, hogy úgy gondolják, itt az ideje, hogy a jó szándékú emberek is az utcára menjenek. Nem mondott evvel kevesebbet, mint hogy akik részt vettek az ünnepi rendezvények bármelyikén, azok nem jó szándékú emberek. Ezzel pontosan sikerült szemléltetnie, milyen is az a politika, amely csak valakik ellenében, mások kirekesztésével, gyűlöletkeltéssel akar mozgósítani. Ami ellen pedig éppen ők szándékoznak demonstrálni a mai napon.
origo.hu
Elbénázott bankrablás – saját bombája végzett egy nővel Görögországban
