Megroggyant a román hálózat

Nem hozott meglepetést a román elnök sorsáról tartott szombati népszavazás, mégis földindulásszerű mozgások érzékelhetők a bukaresti belpolitikában. Olyan ez a történet, mint amikor az öngyilkos merénylő elvéti véres tervét, s csupán önmagát sikerül a levegőbe repítenie. A Traian Basescu leváltására szövetkezett öt párt mindent megtett – semmibe vette az alkotmánybíróság döntését, antidemokratikus módon változtatott a referendumot szabályozó törvényen – csak azért, hogy végül méretes zakót kapjon az áldozatnak szánt ellenféltől. 75-25: ez a százalékos arány aligha szorul magyarázatra. Európában az elmúlt években nem tartottak olyan népszavazást, amelyen a kezdeményező ilyen mértékű vereséget szenvedett volna.
Basescu sikere egyben azt mutatja, hogy Romániában – ahogyan térségünk egészében – most, tizenhét évvel a rendszerváltozás után is igény van az antikommunizmusra. A román államfő győzelme nemcsak az egykori hajóskapitány közvetlenségét, a nép által könnyen emészthető kommunikációját jelenti, hanem határozott kiállását is az egykori kommunista nómenklatúra és a hírhedt Securitate embereinek ma is érvényesülő befolyása ellen. Basescu – akinek múltja korántsem makulátlan, s jó néhány szállal kötődik a posztkommunista elithez – időben felismerte a letűnt rendszer politikai, társadalmi, gazdasági hálózatának ártalmas működését, majd egyértelmű lépésekkel kezdte el a vörös polip felszámolását. Nem ő az első román államfő, aki ebbe belekezdett. A Ion Iliescu elnökségét követő Emil Constantinescu 1996-tól legalább ekkora lendülettel vetette bele magát a múlttal való leszámolásba, csakhogy államfői mandátumának utolsó hónapjában egy interjúban kénytelen volt beismerni: a Securitate legyőzte őt. Basescut azonban más fából faragták. Előbb a volt szekusoktól hemzsegő titkosszolgálatok vezetőit nyerte meg magának, majd nekifogott az igazságszolgáltatás reformjának. Utóbbi területen elért eredményei ugyan egyelőre részlegesek, azt azonban senki nem vitatja el, hogy a rendszerváltozás után először vette a bátorságot az ügyészség ahhoz, hogy egykori vezető politikusok ellen is vizsgálatot indítson. Ion Iliescu volt államfő a bukaresti bányászjárások miatt került a nyomozó hatóság célkeresztjébe, Adrian Nastase exkormányfőt pedig korrupciós ügyei juttatták a börtön küszöbére. A vadprivatizáció néhány fő kedvezményezettje is az igazságszolgáltatás satujába került, s ez az offenzíva már érzékenyen érintette a kormányon lévő liberálisokat is, hiszen az olajüzletben kétes eszközökkel működő Dinu Patriciu a miniszterelnök lelki jó barátjának számít. Basescu a bukaresti törvényhozás plenáris ülésén nyíltan elítélte a kommunizmus bűneit, és támogatásával került sor a Securitate dossziéinak megnyitására is.
A hálózat komoly sebeket szerzett, éppen ezért bosszúhadjáratba kezdett. A posztkommunista Szociáldemokrata Párt, a szélsőséges Nagy-Románia Párt és az egykori szekusok menedékhelyeként számon tartott konzervatívok alkalmi szövetséget kötöttek a sértett – és egyre népszerűtlenebb – liberálisokkal, valamint a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) az államfő eltávolítására. Tény, Basescunak egyre merészebb tervei voltak. Egy nagy, jobbközép pártot szeretett volna tető alá hozni, s a nemzeti liberálisokat gyakorlatilag beolvasztotta volna a Demokrata Pártba. A Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök vezette liberálisok azonban nem voltak hajlandók engedelmeskedni az egyre népszerűbb Basescunak, sőt elkeseredett harcba kezdtek önálló politikai fennmaradásukért. A 2004 decemberében még sikeres demokrata–liberális szövetség felbomlott, a hálózat pedig akcióba lendült. Basescu közellenséggé vált a politikai elit nagy része szemében, a lakosság azonban pajzsra emelte. Ezt mutatja a népszavazás eredménye is. A referendum után futótűzként terjedt a pánikhangulat a bukaresti törvényhozás alkalmi szövetségében. A liberális párt bukaresti szervezetének elnöke ellenzékbe vonulást ajánlott a miniszterelnöknek, a posztkommunista formáció egyik alelnöke pedig lemondott pozíciójáról Basescu sikere után. Egyfajta káosz lett úrrá a román politikai életen, csupán a Demokrata Párt ünnepelt, hiszen Traian Basescu egykori pártja a felmérések szerint ötvenszázalékos népszerűségnek örvend, a következő egy évben pedig választási dömping lesz. Ősszel európai parlamenti megméretésre kerül sor, jövő tavasszal önkormányzati, a télelőn pedig törvényhozási választásokat tartanak Romániában.
A pánikhangulat látszólag csak a RMDSZ-t kerülte el, pedig a magyar szövetség kudarca mindegyik bukaresti pártén túltesz. A Markó Béla vezette szövetség – amely egyébként éppen kitűnő egyensúlyozó képességére büszke – egyértelműen Basescu ellen foglalt állást, s hangsúlyos kampányt folytatott, arra szólítva fel híveit, hogy szavazzanak az államfő felfüggesztésére. Az eredmény az RMDSZ látványos politikai kudarcát hozta. A propaganda ellenére – a felmérések szerint – a szövetség híveinek hetvenöt százaléka Basescut támogatta voksával, azaz elutasította Markóék felhívását. Székelyföldön alacsony szavazói részvétel mellett ugyan, de a megméretésen jelen lévők nyolcvan százaléka az államfő visszatérésére voksolt. Az erdélyi magyarok többségének döntése világos üzenetet küldött az RMDSZ vezetőségének: a Basescu által beígért lusztrációs törvényt, az antikommunizmust, a korrupció elleni harcot, a törvényt sértő politikusok felelősségre vonását fontosnak tartják, legalábbis fontosabbnak, mint a Markó Béláék által évek óta szajkózott, azonban meg nem valósított eredményeket.
Az RMDSZ politikai zsákutcába került. Verestóy Attila szenátor személyében Basescu megnevezte a szövetség közismert oligarcháját, de Markó is gyanúba került, miután hétmillió forintnyi szerzői jogdíjat vett fel két kiadótól a még meg nem jelent verseiért. Az RMDSZ Basescu-ellenes kampányával szembement az Európai Néppárttal (EPP) is, amelynek egyébként brüsszeli frakcióját erősíti. Az EPP egyértelműen kiállt tagpártja, a román Demokrata Párt és Basescu mellett, és értetlenséggel fogadta a magyar szövetség csatlakozását a szociáldemokraták és liberálisok fémjelezte csapathoz. Kérdés, miért döntöttek így Markóék. Két válasz lehetséges. Az első szerint az RMDSZ felső vezetése olyan mértékben eltávolodott a szavazóitól, hogy fogalma sincs, miként gondolkoznak az országról, saját jövőjükről az erdélyi magyarok. A másik lehetséges válasz ennél jóval súlyosabb. Eszerint a szövetség olyan közelségbe került a posztkommunista, exszekus román elithez, hogy azzal érdekből szolidaritást vállal. Bármelyik legyen is a valós ok, amiért az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség többségének politikai opciói eltértek egymástól, a következmények – normális esetben – nem maradhatnának el. Markó Béla tegnap bejelentette, a későbbiekben akár miniszterelnök-helyettesi pozíciójától is kész megválni. Ez a nyilatkozat mutatja leginkább, hogy az RMDSZ tévúton jár. A felvidéki Magyar Koalíció Pártjában és a délvidéki Vajdasági Magyar Szövetségben történt minapi elnök- s részben irányváltás a jó következtetések levonásának eredménye. Az RMDSZ ehelyett totyog a szövetséget körülvevő langyos vízben.
Basescu a jövő, Markó a múlt. Új, de legalábbis megújult magyar képviseletre van szükség egy új romániai helyzetben. Most kell csak igazán észnél lennie az erdélyi magyarságnak.