Embermészárlás a főváros utcáin; A villamosok vérfürdője; Tíz gázolás egy nap alatt – efféle idegborzoló szalagcímekkel jelentek meg a napilapok 1912-ben, másfél évtizeddel a budapesti villamosforgalom megindítása után. Nem ment minden olajozottan. Amikor a városi polgárság a XIX. század végén rákapott a kerékpározásra, Kerepes községben csuklógyakorlatnak számított a száguldozó sportemberek elagyabulálása. Az első motorkerékpárok olyan gyakran hagyták cserben utasaikat, hogy a motorosoknak méterszámra kellett harisnyakötőt hordaniuk magukkal a gumiszalagok megreparálására. S amíg a modern közlekedési eszközök finomodtak, a régi idők tanúi, batárok, parádés kocsik, homokfutók és landauerek még évekig versenyt „futottak” a velocipédekkel, automobilokkal, gőzmozdonyokkal, hogy a vasút a postakocsit, a taxi a bérkocsit szorítsa le az utakról. Velük együtt kiiktatva a boldog békeidők ráérős időszemléletét. „A kocsikból a rongyokat lengette a szél az utcákon, az utasok pedig a kocsi fenekén keresztülesve, versenyt ügethettek a kocsi elé fogott gebével” – panaszolta egy szaklap 1904-ben.
Bár nem ment minden olajozottan, a magyarországi közlekedés történelme a kiegyezéstől az első világháborúig a nagyszerű város- és országtervezés, a mérnöki lelemény, a lendület korszaka volt, olyan nevekkel fémjelezve, mint Csonka János, Kandó Kálmán, Baross Gábor miniszter vagy Feketeházy János hídépítő mérnök. A Kossuth Kiadó új nosztalgiaalbum-sorozatának első darabja, az Így utaztunk anno című kötet a magyar utazás, a fővárosi közlekedés (inkább ez utóbbi) históriáját mutatja be színesen és lelkiismeretesen, rengeteg sokatmondó fényképpel és rajzzal, a fogatolt járművek világától a kerékpár, az automobil, a vasút, az út- és hídépítés, valamint a repülés kultúrájáig.
Néhány fuvaros szekérből álló „csúcsforgalom” a főváros szívében, büszke, fegyelmezett tartású férfiak mókás eszközök nyergében, avagy Hatschek Béla műszemgyáros (optikus), az első magyarországi autótulajdonos próbaútján családjával, miközben riadt arcú bámészkodók húzzák meg magukat a sarokban robbanástól tartva – a kötet fényképei mindennél többet mondanak erről a korszakról és a hazai közlekedési forradalom hétköznapi hőseiről. A járművek feltalálásának, tökéletesítésének ipar- és közlekedéstörténetét fejtegető adatgazdag tanulmányok pompás körképet adnak az életmód villámgyors átalakulásáról, még akkor is, ha a Trianon és a második világháború utáni törést mindegyik csak eufemisztikusan érinti.
Gyalog-sebes-futó-gép, utazó erőmű, lábhajtásos tovalöködő, egyen-billengészeti körduplány – valóban boldog lehetett az a kor, amely ilyen gazdagságban onthatta az elnevezéseket a kerékpárra, amely lehetővé tette a közlekedés, a logisztika bölcs és hazafias szabályozását, a Felvidéktől a dalmát tengerpartig kiépített buszjáratok megszervezését. A múlt századfordulón éppen annyi villamosvonala volt Budapestnek, mint 2006-ban, s akkortájt mindössze 21 hónapba tellett a kisföldalatti megépítése. Ezt adjuk össze.
(Így utaztunk anno. Szerk.: Rappai Zsuzsa. Kossuth Kiadó, Budapest, 2007. Ára: 7500 forint)
origo.hu
Mutatjuk, így néz ki VV Fanni gyilkosa - videó
