Nyugodt végszó Sarkozytől

Nicolas Sarkozy az utolsó két hétre taktikát változtatott. Ő volt az, akit a francia választók és szakértők úgy jellemeztek, hogy arrogáns, pökhendi, nem hallgat a tanácsokra, így kivívja mindenki ellenszenvét. Ez utóbbi megállapítás ugyan a választási eredmények ismeretében nem állja meg a helyét, ám tény, hogy mindenki azt várta, Sarkozy az utolsó két hét kampánya során visszafogja magát, és államfőhöz méltó, nyugodt magatartással próbálja megszólítani az eredetileg nem rá szavazó középutasokat, Francois Bayrou híveit.
Az erre tippelők nem tévedtek. Sarkozy sokkal barátságosabb arcát mutatta az elmúlt tizenkét nap során, ám az alapelvek természetesen nem változtak. Programja középpontjában a munka áll, amelyet a jövő zálogának tart a magyar származású politikus. Úgy véli, az ország felemelésének lényegében a több és hatékonyabb munka a kulcsa, azaz aki többet akar dolgozni, mint a jelenleg érvényben levő 35 óra hetente, az tehesse ezt meg. Ehhez csökkentené a jövedelemadót, a 35 óra feletti munkaidőt tehermentessé tenné, hogy így ösztönözze több munkára a kissé elkényelmesedett és elsősorban a pihenésre koncentráló dolgozókat. Az Európai Unió alkotmányát elfeledné, helyette lefektetné a 27 tagú közösség alapelveit, és azt a parlament elé vinné elfogadtatásra, az alkotmányt korábban elutasító francia népet nem állítaná új népszavazás elé. Az urnákhoz várná azonban a lakosságot az V. köztársaság reformjairól, korszerűsítené az elnöki rendszert, és nagyobb jogkört adna a parlamentnek.