Itt a győzelem, ott a vereség a katarzis

2007. 06. 14. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Számunkra csak most kezdődik a döntő – jelentette ki az egyik szurkoló, mire a másik rávágta az ellentáborból: „De csak egy mecscsen át fog tartani.” A beszélgetésfoszlány a kedd esti Vasas–Honvéd férfi vízilabda-mérkőzés után játszódott le, annak tudatában, hogy a piros-kékek 11-8-as győzelmükkel 2-0-s vezetést szereztek a valamely fél harmadik győzelméig tartó párharcban a ma 19.30-kor kezdődő harmadik felvonás előtt.
Ami tény: az elmúlt öt évben mindig ugyanez volt a finálé szereposztása, mindannyiszor a Domino-BHSE nyert, ráadásul kétszer is 0-2-ről. Ami vélemény: idén nehezebb lesz fordítani, mint mondjuk tavaly, mert az eltelt esztendőben a Vasas ért és erősödött, a Honvéd ellenben korosodott. Amióta összejött a Kőér utcában a sztárcsapat, egyszer sem volt még része olyan megaláztatásban, mint kedden, amikor 9-1-re húzott el az ellenfél. Még az sem igaz, hogy a
klasszisok apátiában fogadták a csapásokat; munkáltak bennük érzelmek, indulatok, de azok az alkotáshoz ezúttal nem voltak elegendők, csak a romboláshoz. A Domino a Vasas hibájából nyerhette meg az alapszakaszt, az Eger hibájából zárta le könnyedén az elődöntőt, de ha a vetélytárs nem segített, és a sikerhez nem volt elegendő önmagában a rutin, jött a baj. Akár a görög Olympiakosz elleni Euroliga-negyeddöntőben, akár az ob I-es finálé első két összecsapásán.
A Vasasnál fordított a helyzet. Amikor a csapat ésszel, mégis önfeledten kijátssza magából, amit tud, úgy pólózik, hogy még a szerencse is a pártjára áll. Majdnem agyonveri az Euroliga-címvédő Jug Dubrovnikot, az olimpiai bajnokoktól hemzsegő Honvédot, de aztán mintha rácsodálkozna saját maga számára is váratlan erejére, elbizonytalanodik, és nem győz az alapszakaszban, nem jut be a Final Fourba az Euroligában, 2-0-ról is képes 3-2-re elveszíteni a bajnoki döntőt. A képességek a bravúrokhoz már adottak.
A vízilabda persze nem tenisz. Ott a jobbnak elméletben elegendő 0:6, 0:6, 0:5 semmi-negyvennél is észhez térnie, itt viszont a Honvéd ma már nem kísértheti a sorsot. Valószínűleg nem is teszi. Mert ha a hetedik arany már nem is jelentene óriási ösztönzőt, az első ezüst réme igen. A nemzetközi porondon elszenvedett kudarc már jóvátehetetlen, de nem mindegy, azt itthon enyhítik vagy fokozzák a játékosok. Különösen akkor, amikor az uszodai szóbeszéd arról járja, hogy a pekingi olimpia után a sportág több nagy szponzora is kiszáll, oda lesz a póló kivételezettségének. Ez az egyetlen olyan sportág ugyanis, ahol az elit számára világszerte Magyarország kínálja a második legjobb megélhetést.
Mindezt végiggondolva még annál is nagyobb a mai derbi tétje, mint elsőre hinnénk. Annyira persze nem lehet nagy, mint a vérgőzös 2002-es esztendőben, de a tétel évek óta változatlan: az igazi katarzist a Vasasnak az 1989 óta hiába áhított győzelem, a Honvédnak az ebben az évezredben ismeretlen vereség jelentené.
Persze nincs rá semmi biztosíték, hogy e katarzist épp 2007-nek kell meghoznia.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.