Számunkra csak most kezdődik a döntő – jelentette ki az egyik szurkoló, mire a másik rávágta az ellentáborból: „De csak egy mecscsen át fog tartani.” A beszélgetésfoszlány a kedd esti Vasas–Honvéd férfi vízilabda-mérkőzés után játszódott le, annak tudatában, hogy a piros-kékek 11-8-as győzelmükkel 2-0-s vezetést szereztek a valamely fél harmadik győzelméig tartó párharcban a ma 19.30-kor kezdődő harmadik felvonás előtt.
Ami tény: az elmúlt öt évben mindig ugyanez volt a finálé szereposztása, mindannyiszor a Domino-BHSE nyert, ráadásul kétszer is 0-2-ről. Ami vélemény: idén nehezebb lesz fordítani, mint mondjuk tavaly, mert az eltelt esztendőben a Vasas ért és erősödött, a Honvéd ellenben korosodott. Amióta összejött a Kőér utcában a sztárcsapat, egyszer sem volt még része olyan megaláztatásban, mint kedden, amikor 9-1-re húzott el az ellenfél. Még az sem igaz, hogy a
klasszisok apátiában fogadták a csapásokat; munkáltak bennük érzelmek, indulatok, de azok az alkotáshoz ezúttal nem voltak elegendők, csak a romboláshoz. A Domino a Vasas hibájából nyerhette meg az alapszakaszt, az Eger hibájából zárta le könnyedén az elődöntőt, de ha a vetélytárs nem segített, és a sikerhez nem volt elegendő önmagában a rutin, jött a baj. Akár a görög Olympiakosz elleni Euroliga-negyeddöntőben, akár az ob I-es finálé első két összecsapásán.
A Vasasnál fordított a helyzet. Amikor a csapat ésszel, mégis önfeledten kijátssza magából, amit tud, úgy pólózik, hogy még a szerencse is a pártjára áll. Majdnem agyonveri az Euroliga-címvédő Jug Dubrovnikot, az olimpiai bajnokoktól hemzsegő Honvédot, de aztán mintha rácsodálkozna saját maga számára is váratlan erejére, elbizonytalanodik, és nem győz az alapszakaszban, nem jut be a Final Fourba az Euroligában, 2-0-ról is képes 3-2-re elveszíteni a bajnoki döntőt. A képességek a bravúrokhoz már adottak.
A vízilabda persze nem tenisz. Ott a jobbnak elméletben elegendő 0:6, 0:6, 0:5 semmi-negyvennél is észhez térnie, itt viszont a Honvéd ma már nem kísértheti a sorsot. Valószínűleg nem is teszi. Mert ha a hetedik arany már nem is jelentene óriási ösztönzőt, az első ezüst réme igen. A nemzetközi porondon elszenvedett kudarc már jóvátehetetlen, de nem mindegy, azt itthon enyhítik vagy fokozzák a játékosok. Különösen akkor, amikor az uszodai szóbeszéd arról járja, hogy a pekingi olimpia után a sportág több nagy szponzora is kiszáll, oda lesz a póló kivételezettségének. Ez az egyetlen olyan sportág ugyanis, ahol az elit számára világszerte Magyarország kínálja a második legjobb megélhetést.
Mindezt végiggondolva még annál is nagyobb a mai derbi tétje, mint elsőre hinnénk. Annyira persze nem lehet nagy, mint a vérgőzös 2002-es esztendőben, de a tétel évek óta változatlan: az igazi katarzist a Vasasnak az 1989 óta hiába áhított győzelem, a Honvédnak az ebben az évezredben ismeretlen vereség jelentené.
Persze nincs rá semmi biztosíték, hogy e katarzist épp 2007-nek kell meghoznia.

Karácsony Gergely, a főnácimester