Ezt a nemzeti tragédiánkról tartott hét végi megemlékezések egyikén, Tapolcán jelentette be Németh Zsolt (Fidesz). Mint mondta, a 87 évvel ezelőtti béke igazságtalan volt, amit azok is tudtak, akik tető alá hozták, és azok is, akik a haszonélvezői lettek, köztük a szlovákok, a románok és a szerbek. A parlament külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke szerint ezt jelzik a szomszédainknál tapasztalható heveny reakciók, amelyeket Trianon nevének említése vált ki. Németh emlékeztetett, tíz évvel ezelőtt az alapszerződések körüli vitákban milyen erősen ragaszkodtak szomszédaink ahhoz, hogy Magyarország másodszorra is deklarálja a határok megváltoztathatatlanságát. Már a kortársak is azon a véleményen voltak, hogy Magyarországot Trianonban nem megbüntették, hanem kivégezték, az országvesztés társadalmi léptékű sokkot váltott ki – hangsúlyozta a politikus.
*
Hozzátette ugyanakkor: látnunk kell, hogy „ami nekünk, magyaroknak nemzetcsonkítás, igazságtalan és súlyos következményekkel járó nagyhatalmi diktátum, az a szomszédaink számára győzelem, történelmi igazságtétel az elszenvedett vélt vagy valós sérelmekért”. – Ebben az ellentmondásos helyzetben meg kell értetnünk az európai és nemzetközi közvéleménnyel, hogy Trianonnal végső soron senki sem járt jól, még a látszólagos győztesek sem, ezért ideje, hogy közösen számoljuk fel a máig ható káros következményeket – jegyezte meg. Úgy vélte, a magukat 1920 óta nemzetállamként definiáló, valójában azonban nagyon is soknemzetiségű országokban a kisebbségi kérdés megoldatlansága és a politikai akarat hiánya minden bizonnyal a mai napig hátráltatja a demokrácia és a jogállamiság kialakulását. Az utódállamokban a magyarok másodrendű állampolgároknak érzik ma is magukat, Magyarországon pedig másodrendű magyarnak, sőt 2004. december 5. óta nemcsak másodrendűnek, hanem egyenesen feleslegesnek is érezhetik magukat – mondta a külügyi bizottság elnöke. Kiemelte, Magyarországnak nem lenne más teendője, mint hogy a nemzetközi és európai fórumokon, a kétoldalú viszonylatokban támogassa a határon túli magyarok autonómiatörekvését.
A hét végén az ország számos részén tartottak megemlékezést nemzeti tragédiánkról, többek között a fekete zászlókkal fellobogózott Várpalotán is, ahol a Trianon Múzeumban új tárlat is nyílt, s felolvasták Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja alelnökének üzenetét. A felvidéki politikus szerint a nemzetet összetartó szálak önmaguktól – egy döntés következtében – nem szakadtak el. A magyar nemzet, amely Trianonban több állam lakójává vált, egységes maradt – még politikai értelemben is –, ha vannak is közöttünk árulók, lanyhák, langyosak, idegenlelkűek, nyerészkedők – üzente Duray.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) és a Jobbik hagyományos Trianon-megemlékezésén mintegy kétezren vettek részt a Felvonulási téren, a lerombolt Regnum Marianum- templom helyén. Toroczkai László, a HVIM alapítója arról szólt: ma már semmilyen értelemben nem beszélhetünk történelmi Magyarországról, hiszen a 2004. december 5-i népszavazás óta nem létezik anyaország, amely táplálná a határon túli nemzetrészeket. Úgy vélte, nem elég csupán beszélni Trianonról, tenni is kell ellene, ezért a HVIM szeptemberben feléleszti a trianoni békediktátum miatt elsorvadt máriaradnai búcsú hagyományát, és zarándoklatot szerveznek az Aradtól néhány kilométerre fekvő Mária-kegytemplomba. Emellett úgynevezett „reményházakat” építenek azokon a területeken, ahol a legjobban pusztul a magyarság. Szegedi
Csanád, a Jobbik alelnöke pártja legfőbb követelései között említette az erdélyi és a felvidéki területi autonómiát, a délvidéki társnemzeti régió kialakítását, magyar egyetem létrehozását Kolozsváron, Pozsonyban és Szabadkán, a magyar állampolgárság visszaadását a Kárpát-medencei magyarságnak, Wass Albert rehabilitálását és június 4-e nemzeti emléknappá nyilvánítását. A megemlékezők megpróbáltak petíciót átadni a francia, a román, a szerb és a szlovák nagykövetségen, de azt sehol sem vették át.
publicisztika a 6. oldalon
Most a magyar tudományos élet megújítása ellen indított támadást a Soros-hálózat