Több sebből vérzik a kormányoldal érvelése az ellenzék szerint, hiszen a vadászgépeket szállító cégek legerőteljesebb lobbitevékenysége még a Horn-kormány idején folyt, amikor kiderült, hogy Magyarországnak a NATO-csatlakozás és a repülőgéppark lerongyolódása miatt hamarosan új beszerzésre lesz szüksége. Emlékezetes eset, amikor az egyik kecskeméti repülőnapon Mécs Imrét (akkor még SZDSZ-es képviselőt) romokban kellett kiszedni egy amerikai vadászgépből, mert mindenáron megmutatták neki, milyen is egy ilyen géppel a repülés.
Ez volt az a választási ciklus, amikor a kormány a volt Szovjetuniótól örökölt vadászgépeket óriási költséggel Oroszországban felújíttatta, hogy aztán hazahozzák a járműveket, és nagy részüket leselejtezzék. Az sem mellékes körülmény, hogy Keleti György akkori szocialista honvédelmi miniszter már ebben az időszakban kötelezettséget vállalt a leendő szövetségeseinknek arra, hogy minden évben 0,1 százalékkal növeljük a nemzeti összterméknek azt a részét, amelyet honvédelmi kiadásokra kell költeni. A kormány rendelete okozta azt is, hogy a Horn-érában már egy közbeszerzési pályázat kiírása előtt megállapodás születhetett az ellentételezésről. Ennek eredményeképpen a svédek már ebben a ciklusban léptek, és 1998-ra csaknem 600 millió dollár magyarországi befektetést ismertettek el a leendő Gripen-vadászgépbeszerzés ellentételezéseként. Ezt a lehetőséget nem hagyta kiaknázatlanul az F–16-osokért lobbizó amerikai Lockheed Martin sem, tőlük 180 millió dollárt ismert el a magyar állam hasonlóképpen.
Orbán Viktor a célkeresztben
Ebben a helyzetben vesztette el a választásokat az első MSZP–SZDSZ-koalíció. Az Orbán-kormány idején a lobbitevékenység folytatódott, az akkori sajtóhírek szerint egyes fideszes politikusokat a Lockheed meg is környékezett, de 2001. szeptember 10-én az akkori nemzetbiztonsági kabinet mégis a Gripen-beszerzés mellett döntött. A szocialisták szerint a döntés valójában nem a védelmi, a belügy-, a külügy- és a kancelláriaminiszter, illetve a titkosszolgálati vezetők alkotta grémiumban született meg, hanem Orbán Viktor akkori kormányfő egy személyben határozott a repülőkről. Ezért az elmúlt hónapok svéd és osztrák sajtóbotrányaira hivatkozva éppen a Fidesz elnökének eljárását helyeznék a vizsgálat középpontjába. A döntés azonban az ellenzék állítása szerint gazdasági megfontolásokból született, ezért béreltük inkább a svéd vadászgépeket.
Az amerikai repülőgépekre ugyanis három ajánlat érkezett (egy Belgiumból, egy Törökországból és egy az Egyesült Államokból), de ezek közül a legjobb ajánlat is húsz éve a hadrendből kivont, sivatagi bázison tárolt járművekről szólt. A gépeket ugyan ingyen adták volna, de a használhatóvá tételük – új motorok és egyéb felszerelések beépítése – annyiba került volna, mint az új generációs svéd Gripen vadászgépek bérlése. Az Orbán-kormány tehát a nemzeti érdeket tartotta szem előtt, amikor a svéd ajánlatot fogadta el, annak ellenére, hogy az utolsó pillanatig a levegőben lógott az amerikai vadászgépek megvásárlása. Érdemes végiglapozni a döntés napján megjelent sajtótermékeket: a lapok tényként közölték, hogy az F–16-os lesz a befutó.
Katonai és gazdasági előnyök
Az Orbán-kormány döntését előkészítő tisztségviselők arra emlékeztetnek, hogy nemzetbiztonsági kabinet által kibocsátott, többszörösen halasztott beadási határidejű tenderre beérkezett ajánlatok közül szinte minden szempontból a svédeké volt a jobb. Az amerikaiak – akiknek ajánlatát egyedül stratégiai szempontból tartották jobbnak, tekintve, hogy az Egyesült Államok Magyarország legfontosabb katonai szövetségese – egyszerűen nem voltak hajlandók azokat a specifikációkat teljesíteni, amelyeket a magyar fél kért tőlük. Bár szakmai szempontból könnyedén fölényes ajánlatot adhattak volna F–16-osra, nem ezt tették, mert biztosak voltak abban, hogy Budapesten csak ők győzhetnek. Ezt az is igazolja, hogy a 2001. szeptember 10-i, Gripenekre vonatkozó döntést követően szinte azonnal új ajánlattal álltak elő, ami végre figyelembe vette a magyar kéréseket, ám ezt a kabinetnek már nem állt módjában elfogadni. Az Orbán-kormány egykori tisztségviselői arra is rávilágítanak, hogy a gép kiválasztásában biztonság- és katonapolitikai koncepciójuk tükröződött, ami szerint Magyarországnak nem válna előnyére, ha offenzív feladatokban vállalna részt külföldön. A honvédség harci gépeinek így elsősorban hazai, illetve legfeljebb regionális feladatot szántak, de semmiképpen sem expedíciós küldetésekre bérelték volna azokat. A cél az volt, hogy a MiG–29-esekkel fennálló orosz alkatrészfüggőséget felszámolva hasonló, de korszerűbb szinten megvalósuló képességet teremtsenek meg nyugati technikával. A gépek száma (14) is összhangban volt azzal, hogy nem expedíciós telepítésre szánták azokat, hiszen ennyiből nem lehet megfelelő létszámú kontingenst kigazdálkodni a hazai feladatok ellátása mellett. Tízéves bérleti szerződésről lévén szó, megfelelő számú repült órában (20 800) is megállapodtak, ami sokkal jobb kiképzési és jártassági szintet biztosíthatott volna, mint ami bármikor is lehetséges volt a MiG-ekkel. A bérlet tíz éve alatt figyelemmel lehetett volna kísérni a biztonságpolitikai, haditechnikai trendeket is, és ezek alapján dönteni a bérlet meghosszabbításáról, esetleg új megoldás kiválasztásáról. Az MiG-ek romló állapota miatt az sem volt mellékes, hogy a Gripenek már 2005-ben felválthatták volna az orosz gépeket.
Egyedülálló ellentételezés
A svédekkel ráadásul akkor Európa-szerte egyedülálló ellentételezésről sikerült megállapodni. Kötelezettséget vállaltak ugyanis arra, hogy ha tőlük bérelünk 14 vadászgépet, a 108 milliárd forintos bérleti díj 110 százalékát „fizetik vissza” ellentételezés formájában. Az ellentételezést azonban ebben az időszakban már nem úgy kellett elképzelni, mint korábban, hiszen az Orbán-kormány megváltoztatta az erről szóló kormányhatározatot. Az ellentételezés ezek után már valódi munkahelyteremtő befektetéseket jelenthetett, nem lehetett például méregdrága szoftverek vagy know-how értékesítésével kiváltani. Meghatározták azt is, hogy konkrétan mely cégek milyen beruházásait fogadják el Magyarországon a Gripen-üzlet fejében.
Az ígéretek szerint a Gripen szerelőműhelye ráadásul a tököli Dunai Repülőgépgyár lett volna, és ez megmentette volna az utolsó jelentős magyar hadiüzemet a felszámolástól, amely ebben az évben végképp elkerülhetetlenné vált, amikor kiderült, hogy a honvédség helikoptereit sem ebben a gyárban újítják fel.
Juhász üdvözölte a döntést
Jellemző, hogy amikor 2001. szeptember 10-én megszületett a döntés a Gripenekről, Juhász Ferenc, a parlament honvédelmi bizottságának szocialista alelnöke, későbbi honvédelmi miniszter ezt jó választásnak nevezte. Az MSZP nevében alelnökként így fogadta a nemzetbiztonsági kabinet lépését: „Mi ezt a döntést üdvözölni tudjuk, és örömmel könyveljük el, hogy a kormány meghallgatta észérveinket.” A nem éppen jobboldali elkötelezettségéről híres Aczél Endre pedig ezzel összhangban a Népszabadságban szintén dicsérte a beszerzést. (Lásd keretes írásunkat.) A svéd SAAB egyébként már 1998 februárjában, vagyis a Horn-kormány alatt szerződést köt több befektetésről, például a szocialista vezetésű Nyíregyháza ipari parkjában. Az ellentételezésnek köszönhetően jött létre az Elektrolux hűtőgépgyár is később Juhász Ferenc szülővárosában.
Megduplázott költségek
A következő kormányváltás után a szerződést nem is mondták fel, de Juhász honvédelmi miniszterként a megállapodás módosítása mellett döntött, csaknem a kétszeresére növelve a beszerzés árát. A honvédelmi tárcánál a baloldali elkötelezettségű Hollósi Nándor irányította a szakmai tárgyalásokat a vadászgépek ügyében Juhász Ferenc főtanácsadójaként. A szerződés módosításával korszerűbb, expedíciós hadviselésre alkalmas gépeket rendelnek ugyan, de a költségek növekedésének mérséklésére azt a máig ellentmondásos döntést hozzák, hogy megnövekedett feladatok ellenére csökkentik a repült órákat.
Az ellenzék szakértői élesen bírálták ezt az új szerződést azért is, mert ellátták a gépeket olyan képességekkel, amelyekre az ország védelme szempontjából egyáltalán nincs szükség. A légi utántöltés ugyanis szerintük legfeljebb akkor fontos, ha expedícióra küldjük a vadászainkat távoli országokba, de ezekhez a NATO úgysem a Gripeneket használná. Az utántöltéshez nem rendelkezünk tankergépekkel sem, vagyis nem igazán tudjuk kihasználni ezt a képességet. Kevés hasznát látja az ország a „ráadásként beszerzett” precíziós bombavető képességnek és az sem mérvadó, hogy a vadászgépek évtizedek múlva a tulajdonunkba kerülnek, hiszen akkoriban már rég túlhaladhatja őket a hadiipar.
Előre szoktak fizetni
Az SVT svéd televízió két hete sugárzott tényfeltáró műsora szerint mintegy nyolcmillió dolláros jutalékra tehetett szert Alfons Mensdorff-Pouilly osztrák üzletember a magyarországi vadászgépbeszerzésekkel kapcsolatban kifejtett közvetítői tevékenységgel. A műsor a Gripen- gépeket gyártó BAE Systems-SAAB brit– svéd konzorcium titkos megállapodásaira és dokumentumaira alapozta állítását. Ezek a svédországi ügyletek azonban a sajtóhírek szerint 2002 márciusában zajlottak, vagyis a Gripenek bérletéről szóló eredeti szerződés aláírása után. A szocialisták az elmúlt napokban igyekezték ezt az információt úgy tálalni a közvéleménynek, hogy amennyiben történtek „gyanús pénzmozgások”, akkor azok még az Orbán-kormány utolsó hónapjaiban eshettek meg. Csakhogy az MSZP-s nyilatkozók elhallgatják azt a tényt, hogy a tényfeltáró riport a svédek és az osztrák közvetítő közötti pénzmozgásra utalt, nem a magyar döntéshozókat érintő ügyletre. Az ellenzék szerint ezért is joggal feltételezhető, hogy az üzletember korrupciógyanús lobbitevékenysége Magyarországon inkább a Gripen-szerződés 2003-as módosításával állhatott kapcsolatban, hiszen az ilyen nagy összegű beszerzések „simítgatásáért” előre szoktak fizetni.
origo.hu
Majdnem belehalt egy idős ember egy brutális támadásba - egy budapesti buszról rángatták le
