Aktív elnökfeleségek

Cristina Fernández szenátor asszony, Néstor Kirchner argentin elnök felesége – vagy ahogy Argentínában nevének kezdőbetűivel emlegetik, CFK – július elsején bejelentette, hogy indul az október 28-i elnökválasztásokon. Az elnök házaspár az első olyan kettős az utóbbi évtizedek argentin politikai életében, amely felveheti a versenyt a múlt század közepének híres latin-amerikai házaspárjával, a tisztelői körében máig nagy népszerűségnek örvendő Evitával (María Eva Duarte de Perón) és Juan Domingo Perónnal.

A jogi végzettségű Cristina Fernández jól vizsgázott az elmúlt néhány hónapban tett külföldi útjai során, és mivel júniusban mégsem férje jelöltje került Buenos Aires főpolgármesteri székébe, sőt a kormány körül kipattant megvesztegetési ügyek miatt csökkent az elnök népszerűsége, véget vetettek a találgatásoknak. A first lady nem méltatlanul pályázik az új Evita címre. A fiatalon, mindössze 33 évesen elhunyt elődjéhez, Eva Perónhoz hasonlóan ő is a nők politikai jogainak harcos képviselője, és férje oldalán ő is a legszegényebbek köréből kapja és gyűjti a biztos szavazókat. Erre akkor is szükség lesz, ha férjének népszerűsége egyelőre nem került ötven százalék alá. A kétgyermekes elnökfeleség 54 évesen is vonzó, és ami a politikában még fontosabb, erős egyéniségű: a Cristinától Fernándeztől okkal tartó ellenfelek és a rossz nyelvek csak Néstor Fernándezként szokták emlegetni férjét. Ha október végéig sikerül megtartaniuk a jelenlegi felmérések által jelzett előnyüket, elmondhatja magáról, hogy ő Argentína első megválasztott elnök asszonya. (María Estela Isabel Martínez Perón, Juan Domingo Perón tábornok harmadik felesége a harmadszor is megválasztott elnök 1974-ben bekövetkezett halála után csak megörökölte az államfői posztot, azaz nem választották meg). Ha így történik, Cristina Fernández folytathatja férje négy éve megkezdett programját, Kirchner pedig háttérbe vonulhat, és talán végre egységesítheti a néhai populista elnök alapította Igazságosság Pártot, amelyben ő a baloldali szárnyat képviseli.
Michelle Bachelet, Chile szocialista államfője 2006 márciusa óta a hatodik megválasztott elnök aszszony Latin-Amerikában, aki Augosto Pinochet 1973. szeptemberi puccsa után megjárta a diktatúra börtöneit, s egyébként az önkényuralom egyik mártír tábornokának tehetséges lánya. Az első női államfő a térségben a bolíviai Lydia Gueiler Tejada volt, a maga alig egyéves ideiglenes elnökségével 1979– 1980-ban. Teljes ciklust eddig csak a nicaraguai Violeta Chamorro (1990–1997) és a panamai Mireya Moscoso elnöknő töltött ki 1999– 2004 között, rajta kívül a guyanai Janet Jagant is demokratikusan választották meg (1997–1999), bár betegsége miatt két év után lemondott. Latin-Amerikában tehát feltartóztathatatlan a nőpolitikusok térnyerése: több kormányban nőkre bízták a védelmi miniszteri posztot – például Argentínában, Ecuadorban és Chilében – és egyre több nőnek adnak megbízást más latin-amerikai kormányokban is.
A maja-kicsé indián Rigoberta Menchú Guatemalában az első női, Latin-Amerikában pedig az első indián elnök asszony lehet a szeptember 9-i választásokon, ha új alapítású pártjával, a Winaqkal és baloldali szövetségesével, a Találkozás Guatemalával együtt legyőzi konzervatív ellenfelét, Óscar Bergert. Menchú 1992-ben kapta meg a Nobel-békedíjat, és többek között a bolíviai ajmara indián elnök, Evo Morales támogatására is számíthat az egyre erősödő új és latin-amerikai jelenség, az etnonacionalizmus jegyében.
Menchú a guatemalai maják tudatos irtása ellen is felemelte szavát, amelynek szinte egész családja áldozatául esett.
A latin-amerikai nőknek az elnöki, valamint a kormányokban való szerepvállalásokon kívül is vannak egyéb lehetőségeik a politika befolyásolására.
A jelenlegi kubai ideiglenes elnök, Raúl Castro egy hónapja elhunyt felesége, Vilma Espín a Kubai Nőszövetség vezetőjeként a szigetország legbefolyásosabb női személyisége volt Fidel és öccse, Raúl Castro mögött. Sőt évtizedekig ő volt Kuba first ladyje, mert a csak egyszer házasodó, de 1954-ben elvált Fidel Castro titkolni akarta magánéletét a világ előtt is. A kubai diktátor, Fidel Castro életében különösen három nő töltött be fontos szerepet: Celia Sánchez 23 éven át barátnő, bizalmas és titkárnő volt egy személyben. Az orvos feleség Natividad Revuelta a kubai gerillaháború idején megmentette Castro életét, azonban a kapcsolatukból született lányt Castro soha nem ismerte el. Alina Fernández Revuelta, azóta a kommunista kubai államfő ellen fordult, és az emigrációban vér szerinti apjának egyik esküdt ellensége lett. Dalia Soto del Valle tanítónő öt fiúgyermeket szült neki, akit a hatvanas években még a kubai írástudatlansági kampány során ismert meg.