Függetlenségpártiak a fiatal katalánok

Aki figyeli a spanyol labdarúgó-bajnokságot, annak nyilván feltűnt, hogy az FC Barcelona hazai mérkőzései előtt a szurkolók mindig eléneklik a XVII. századi népdalt, vagyis a katalán himnuszt. Az 1640-ben keletkezett dal azóta is a IV. Fülöp spanyol király elleni sikertelen, úgynevezett Szántóvető felkelésre (1640–1652) emlékeztet. 1641-ben Hollandia mintájára rövid időre kikiáltották a Katalán Köztársaságot is.

A katalán nacionalizmus a XIX. század második harmadában kezdődött, és 1932-ben elérte, hogy megkapja az első (korlátozott) autonómiát, amit Francisco Franco diktátor már 1938-ban érvénytelenített. A ma is hatályos, és 1978-ban elfogadott újabb spanyol alkotmány történelmi jogon biztosította a második autonómiát, amelyet éppen tavaly bővítettek, de egyik katalán pártot sem kielégítő mértékben.
A katalán nacionalisták ma is két fő irányzat körül tömörülnek: a többségi irányzatot a kereszténydemokrata Összetartás és Unió (CiU) ikerpárt képviseli, amely legfeljebb az önrendelkezést kívánja elérni egy föderális spanyol államon belül. Vele szemben a még kisebbségben levő függetlenségi irányzat áll, élén az 1931-ben alapított baloldali Radikális Köztársasági Párttal (ERC), amely ugyancsak a föderális államból indult ki, de az önrendelkezést csak az első lépésnek tekinti a teljes függetlenség felé.
A katalán baloldali politológus, Roger Buch nemrég jelentette meg A baloldali függetlenségpártiak ma című tanulmányát a katalán baloldali fiatalok körében végzett felmérései alapján. A politológus egyébként évek óta kutatja a függetlenségi gondolatot és terjedésének okait Katalóniában. A politológus kutatásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a most fiatal függetlenségpárti baloldaliak felnőttkorukban sem gondolkodnak másképp. Végkövetkeztetése szerint egy nemzedék, vagyis tíz év múlva a függetlenségpártiak száma már eléri azt az arányt, amikor az önrendelkezés ügye mindenképpen napirendre kerül. A spanyol féllel szembeni elégedetlenséget erősítik a gazdasági hátrányok is, mivel elmaradnak az ígért spanyol befektetések Katalóniában, és emiatt infrastrukturális lemaradások is vannak, ráadásul újabban egyre többet akadozik a közlekedés a katalán és a spanyol országrész között. A megoldás – Buch megfogalmazásában – azonban Spanyolországon is múlik, mert minél inkább ellenzi, annál inkább gyarapítja a függetlenséget követelők táborát.
Buch szerint már nemcsak az ERC sajátja a függetlenségi gondolat, hanem a CiU 40 évesnél fiatalabb tagjainak többsége is ezt vallja. Sőt, már a szocialista párti szavazók egy része sem utasítja el feltétlenül ezt a lehetőséget, és még a radikálisabb pártok is erősödnek, például a Népegység Jelöltsége (CUP). Buch felmérései alapján a mai katalán függetlenségi mozgalom abban tér el a baszkokétól, hogy nem utasítja el Spanyolországot.