Anyagi ellehetetlenülésükkel és a család megbomlásával indokolta tettét búcsúlevelében az a hatgyerekes debreceni anya, aki vasárnap este két kétéves ikerfiával kivetette magát a tócóskerti lakótelep 8. emeleti ablakából. Kormos János alezredes, a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársa tegnap rendkívüli sajtótájékoztatón közölte, hogy mivel az asszony nemcsak a saját életét oltotta ki, hanem a két kicsiét is, a rendőrség több emberen elkövetett emberölés bűntette miatt nyomozást indított. A tegnap meghallgatott családtagoktól egyelőre nem sikerült közelebbit megtudni a tragédia hátteréről. Utoljára egy ismerőse beszélt az egyik nagyáruház előtt a gyermekeivel együtt arra járó Ágnéval. A tanú szerint viselkedésében semmi nem utalt arra, hogy öngyilkosságot akarna elkövetni. Kiderült, hogy az asszony tette előtt megpróbálta felhívni férjét, Ág Mihályt, de ő nem vette fel a telefont.
Ág Mihály lapunk tudósítójának azt mondta, maga is értetlenül áll a történtek előtt. Szerinte ugyanis a tragédia előtti napon már megbeszélték, hogy visszaköltözik a családhoz, és megpróbálják ott folytatni az életüket, ahol abbahagyták. Állította, nem mondta biztosra, hogy már vasárnap otthon lesz, de azt elismeri, úgy nyilatkozott: legkésőbb hétfőn hazamegy. Azért nem vette fel a telefont, mert mint utóbb kiderült, nem abból a számkijelzős utcai fülkéből hívta az aszszony, ahonnan szokta, hanem ismeretlen számról. Mélyen elítéli az asszonyt azért, mert az ikrekkel is végzett. – Ha én meg akarom ölni magam, nem oltom ki a gyermekeim életét is – jegyezte meg végtelenül elkeseredetten. Aztán arról beszélt, hogy mindegyik gyermekét nagyon szereti, ikerfiai pedig különösen kedvesek voltak a szívének, s ugyanígy volt ezzel a felesége is. A búcsúlevél háromnegyede nem felel meg a valóságnak – vélekedett a férfi, de a konkrétumokból csak igen keveset árult el. A leírtakból az igaz, hogy az utóbbi időben nagyon nehezen éltek, s neje valóban arra kényszerült, hogy a család fenntartása érdekében ismerősöktől egy-két ezer forintos kölcsönöket kérjen. Ezt a kényszerhelyzetet azzal indokolta, hogy korábban viszont ő vett fel munkahelyén hiteleket a fizetése terhére, amiket most törleszteni kell, így a keresetből szinte semmi nem marad, legfeljebb azt tudta hazaadni, amit „maszekolással”, a lakók megrendelésére végzett kisebb-nagyobb munkákkal meg tudott keresni. A búcsúlevél érzelmekről szóló részeiről Ág Mihály azt mondta, nem érti, miért gondolta asszonya, hogy ő már nem szereti. Azt viszont elismerte, haragudott a feleségére bizonyos megnyilvánulásai miatt. Elköltözését azzal indokolta, hogy a felesége két hete közölte vele: beadta a válópert. Határozottan tagadta azonban, hogy életében más nő, esetleg új élettárs lenne.
Az Ág család két éve költözött be újkerti otthonába. A házbéliek szerint a nő igen zárkózott volt, lakásába nem engedte be a szomszédokat, de még a csótányirtó vállalkozót sem. Nem járt le beszélgetni velük a parkba, a házban lévő boltban is legfeljebb kétszer fordult meg, gyermekeit küldte le, ha kellett valami. A férfi közvetlenebb volt, ha valaki megkérte, szívesen vállalkozott kisebb-nagyobb munkák elvégzésére a házbéli lakásokban. A szülők a gyermekeket rendesen öltöztették, tisztán tartották, iskolába járatták, veszekedést sem igen lehetett a lakásból hallani. Azt azonban a szomszédok is tudni vélték, hogy a nyolctagú család igen szerény körülmények között él. Ezt a feltevést igazolják Ág Mihály szavai is: jövedelmük a jobb időkben sem volt több 140 ezer forintnál, ami az ő havi 80 ezer forintnyi keresményéből, a 40 ezer forintnyi gyesből, és apróbb munkák díjából állt össze. Az asszony otthon volt a gyermekekkel, ő pedig egy használt ruhákkal foglalkozó nagykereskedésben dolgozott anyagmozgatóként.
– Mindketten állami gondozottak voltunk – folytatta a férj. – Az intézetben jöttünk össze, 13 éve vagyunk házasok. A feleségem családjával kapcsolatot nemigen tartottunk. Az anyja kitagadta, 18 éves koráig felé sem nézett a lányának. Ahogy nagykorú lett, megkereste, de csak azért, hogy az életkezdéshez kapott támogatásból magának részt követeljen. Eddig is vállaltam a gyerekneveléssel járó anyagi terheket, s ezután is így lesz.
Arról, hogy a gyermekeknek szükségük lesz-e szakember segítségére a történtek feldolgozásához, az apa még nem tudott nyilatkozni. Abban viszont biztos, hogy valamennyiüket nagyon megviselték a történtek. Egyikük nagyon haragszik az anyjára azért, amit tett, a többieknek csak fáj.
origo.hu
Meggyilkolt turisták: leszúrtak egy francia férfit
