A debreceni székhelyű Fény Felé Közalapítvány idén februárban nyújtott be pályázatot egy fogyatékkal élők elhelyezésére szolgáló lakóotthon kialakításra a Fogyatékosok Esélye Közalapítványhoz. Az első fordulóban nem nyertek ugyan, ám esélyt kaptak arra, hogy a második fordulóban még befutó lehessen pályázatuk, és csaknem ötvenmillió forintot használhassanak fel tíz, szellemi fogyatékkal élő fiatal nő elhelyezésére. Ehhez azonban azt írták elő a pályázónak egy március 30-án kelt levélben, hogy június 30-ig szerezze be a kiszemelt épület jogszabály szerinti átalakítására kiadott jogerős építési engedélyt. Ennek a határidőnek a hosszabbítása jár le a hét végén – derül ki Sullerné Polgár Márta elnök szavaiból.
Rendőrt hívtak rájuk
A szomszédokkal kialakult viszonyról azt mondja, amikor megtudták, hogy a Rózsástelep utcabeliek azért tiltakoznak az otthon ellen, mert tartanak az odaköltözőktől, megpróbáltak kommunikálni velük, és megértetni, hogy erre semmi ok, ám a próbálkozások rendre kudarcba fulladtak. Eklatáns példaként említi, hogy amikor bemutatkozó látogatásra mentek a szomszédos utcában elhelyezett gondozottakkal közösen, a Rózsástelep utcaiak kutyákat engedtek rájuk, rendőrt hívtak, ajándékaikat pedig visszautasították. – Egyáltalán nem értjük ezt a magatartást. Annál is inkább nem, mert nagyon jól tudjuk, hogy a tiltakozók többsége kapcsolatban van fogyatékosokkal. Van olyan, aki rendszeresen korrepetál ilyen gyermekeket, mások adományokkal támogatnak fogyatékosszervezeteket, s megint mások jól megférnek a szomszédos családban másfél évtizede élő halmozottan fogyatékos fiatalemberrel. Bevallom, ennek fényében az otthon tervének elutasítását nem csak nem értjük, fel is vagyunk háborodva ezen a minden együttérzést nélkülöző magatartáson, s valóban azt írtuk, hogy amennyiben megakadályozzák, hogy szervezetünk hozzájusson a pályázati forráshoz, és kialakítsa a lakóotthont, kártérítési pert indítunk. Ehhez jogunk van, de igazunk is lesz, ha emellett döntünk, hiszen mi a pályázat elkészítésére valóban mintegy ötmillió forintot fordítottunk kiadványaink bevételéből, illetve civil támogatásokból – mondja a szociálpolitikus végzettségű elnök.
Kifejti még, hogy a lakóotthoni elhelyezésük a tapasztalatok szerint óriási esély a fogyatékkal élők számára, hiszen az ott élők a napi tevékenység – önmaguk ellátása, főzésben segédkezés, munkába járás – sokkal önállóbb, teljesebb életet jelent, mint a zárt intézményekben való vegetálás. Erre ékes bizonyíték a tervezett lakóotthontól mindössze ötszáz méterre évek óta egzisztáló meglévő otthon egyik lakójának példája, aki az intézeti szobájából sem igen ment ki egyedül, most meg dolgozik, megtakarított pénzéből számítógépet vett, annak egyszerű használati módjait el is sajátította. Nem félelmetes, nem agresszív, kiegyensúlyozott, segítőkész és boldog.
Elmaradt a tájékoztatás
Ha időben – vagyis télen, amikor a pályázatot beadták – tájékoztattak volna bennünket a fogyatékosok ide-költöztetésének tervéről, valószínűleg nem mérgesedett volna el ennyire a helyzet – véli Oláh József, a tervezett otthon egyik közvetlen szomszédja. – Ezzel szemben csak június közepén tudtuk meg, hogy mit akar itt az alapítvány. Akkor sem tőlük, hanem a polgármesteri hivatal műszaki osztályától kaptunk értesítést a dologról a már folyamatban lévő engedélyezési eljárás részeként. Ez mindenkit felháborított, ezért levélben fordultunk az önkormányzathoz, hogy kifejezzük a tiltakozásunkat. Erről az alapítvány értesült, válaszuk pedig a napi zaklatás lett, illetve annak követelése, hogy azonnal mondjunk le a fellebbezési jogunkról, mert ha nem, ötmillió forintos kártérítési pert akasztanak a nyakunkba. Mi ez, ha nem zsarolás? – kérdezi a videotékát üzemeltető közvetlen szomszéd, aki a fogyatékkal élők múlt heti látogatására is másképpen emlékszik, mint az alapítványi elnök. – Hogy ellenérzés és indulat volt bennünk, azt nem tagadom. És azt sem, hogy nem mindenki akart velük szóba állni. Kutyát azonban senki nem engedett rájuk, és nem hívott rendőrt sem. Rendőrök valóban voltak itt, én is beszéltem velük, ám nem azért, mert bárki hívta őket, hanem azért, mert pogácsát vittek a cukrászdából, illetve kávéztak – emlékszik vissza múlt heti eseményekre a téka gazdája.
„Zavaró lesz a mozgásuk”
Az önkormányzatnak írott tiltakozó levélben a lakók még nem a tájékoztatás hiányosságait sérelmezik. Azt vélelmezik benne, hogy a lakóotthonná átalakítandó ház udvara kicsi, s ezért a fogyatékkal élők szabadtéri mozgása zavaró lesz a környezet számára. Azt is kifejtik, hogy szerintük az idős emberek félni fognak ettől a helyzettől, a családok pedig nem merik majd kiengedni a gyerekeket az utcára, és azt is feltételezik, hogy az ingatlanok értéke csökkenni fog. Később megfogalmazott fellebbezésükben ezzel szemben jórészt jogi kifogásokat támasztanak, úgy ítélik meg, hogy a jogerős engedély azért nem adható ki, mert a tervezett átalakítás több ponton is jogszabályellenes. Az egyik ilyen kifogásuk például az, hogy nincs a tervekben elkülönített mosdó, öltöző és dohányzóhelyiség a lakóotthonban élőket gondozó személyzet részére. Az utcabeliek lapunkhoz eljuttatott nyilatkozatuk szerint azt is sérelmezik, nem értesültek időben arról, hogy mit terveznek a szomszédságukban, akkor sem sikerült további érdemi információkat kapni az alapítványtól, amikor ez ügyben hozzájuk fordultak. A tervezett lakóotthon kálváriája kapcsán megkerestük Ács Lászlót, a debreceni polgármesteri hivatal műszaki osztályának vezetőjét, aki a folyamatban lévő konkrét ügyről nem kívánt nyilatkozni. Az eljárás rendjéről viszont elmondta, hogy a szomszédok tiltakozása esetén a jogvita tisztázásáig nem lehet jogerőre emelni az építési engedélyt.
origo.hu
Baloldali hazugságok az áram áráról: itt a Patrióta leleplezése!
