A csaknem tízezer hektáros területből ezer hektáron erdőműveléssel foglalkozó Terdik György szerint a Nyírábrányi Vadásztársaság sosem bánt jó gazda módjára a rábízott vadállománynyal. Nem etették rendesen az állatokat, több vadat lőttek ki a kívánatosnál. Az erdőgazda kifogásolja, hogy 2000–2007 között a földtulajdonosok nem kapták meg a vadászati jog átengedése miatt őket megillető bérleti díjat, ráadásul a számukra előnytelen haszonbérleti szerződést pedig hiába kifogásolták, a vadászati törvény rigorózus és életszerűtlen paragrafusai miatt nem találtak kiutat.
Terdik György meg van győződve arról, hogy hiába nincs február óta érvényes szerződés a terület vadászati hasznosítására, a vadásztársaság egyes tagjai ezt nem veszik figyelembe. Az illegális vadászatra abból következtet, hogy a vaddisznó beetetésére szolgáló szórókon mindig van friss kukorica. Sipos László vadászmester szerint viszont erről szó sincs, a szórókon abrak van, ami azt jelzi, hogy a jóérzésű földtulajdonosok – köztük a hatvan vadász – nem tudják elnézni, hogy gazdátlanul pusztuljon a vad. Épp elég baj, hogy mivel nem lehet vadászni, nem lehet kilőni a rókát, a kóbor kutyát és a macskát sem, s azok elszaporodván nagy kárt tesznek az apróvadakban és a baromfiudvarokban, de még a kisebb, gyengébb őzeket is elejtik – mondja. Majd hozzáteszi, hogy ez a sajnálatos állapot néhány „széthúzó” tulajdonos ármánykodása miatt jött létre, s remélik, hogy e hónapban sikerül szabályos földtulajdonosi gyűlést összehozni, s azon képesek lesznek a vadászati törvény szerinti s így az agrártárcához tartozó Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MSZH) által elfogadható határozatokat hozni.
A Nyírábrányi Vadásztársaság 1996-tól, vagyis a vadászati törvény életbelépésétől bérelte a dél-nyírségi határ vadászati jogát. A Terdik György véleményét osztó erdőgazdák úgy döntöttek, a bérlet idei lejárta után nem akarják földjeiket újabb tíz évre nekik bérbe adni, sőt azt szeretnék, ha kettéválna a nyírábrányi és a fülöpi határ, s a vadászati hasznosításról a gazdák gondoskodnának. Ezért tavaly decemberben tulajdonosi gyűlést hívtak össze. A tanácskozást azonban az MSZH nem találta szabályosnak, mert nem volt aláírva a benyújtott jegyzőkönyv, így az ott született határozatokat nem fogadta el. Ezt megelőzően a Sipos László vadászmester mögött csoportosuló tulajdonosok is tartottak egy földtulajdonosi gyűlést. Az ő kérelmüket azért utasították el, mert az MSZH álláspontja szerint a gyűlést összehívók nem képviselték az összes tulajdonos egyharmadát.
– Ezt nem is tudtuk volna teljesíteni. Én például olyan helyen vagyok tulajdonos, ahol a nyolc társtulajdonosból öt halott, közülük csak egynek volt meg a hagyatéki tárgyalása – mondja Sipos László. – Hogy szavazhatna az, aki nem is él? Ha nem szavaz, hogyan lesz meg a törvény által megkövetelt többség? – teszi fel a költői kérdést, hozzáfűzve, hogy a vadászati törvény egymásnak ellentmondó, életszerűtlen paragrafusai akadályai a jogszerű működésnek. Az MSZH osztályvezetője által aláírt határozat a törvény szerint jár el, közli, hogy a gyűlés nem volt szabályos, így nem fogadható el a vadászati terület kijelölésére vonatkozó földtulajdonosi kérelem sem. Emellett a hivatal a vadászterületet hivatalból kijelölte. Most már csak az hiányzik, aki vadászhat rajta, mert erről csak szabályosan – vagyis a törvény betűjét betartva összehívott, többségi határozattal záródó tulajdonosi gyűlés dönthet. Vagyis előállt a 22-es csapdája.
Harsányi Antal, a hajdú-bihari MSZH vezetője úgy nyilatkozott: a vadászati törvény értelmében a hivatalnak ebben a helyzetben is találnia kell vadgazdálkodót. Ez egységes tulajdonosi döntés hiányában úgy is történhet, hogy a terület vadászati jogát árverés útján adják haszonbérletbe. Az érdekelt feleket többször is figyelmeztették, ám eddig nem sikerült a vitáikat jogilag is elfogadható formában rendezni. Budai Gyula, a gazdakörök szövetségének ügyvezető igazgatója viszont úgy látja, a vadászati törvény kapcsán felvetett tulajdonosi kifogások jogosak, a jogszabály annyira bürokratikus, hogy a legkisebb tulajdonosi érdekellentét is patthelyzethez vezethet, s ez senkinek nem jó. Így nem meglepő, hogy az érdekképviselethez folyamatosan érkeznek jelzések a méltánytalan helyzetekről, visszaélésekről. Ezt többször jelezték Gráf József agrárminiszternek, ám csak arra kaptak ígéretet, hogy a tárca a hozzá eljutó panaszokat egyedileg kivizsgálja.
A nyírábrányi–fülöpi erdők és földek vadban gazdagnak mondhatók. Terdik György szerint eredményesen lehetne gazdálkodni a vadállománnyal, ám ennek szerinte akadálya, hogy a vadászati jogot bérlő vadásztársaság – amelynek tagjai most földtulajdonosi jogon szeretnék folytatni azt, amit korábban a vadásztársaság kötelékében végeztek – egyáltalán nem ezt teszi. Véleményét megerősíti Fúró József sportvadász is, aki szerint a társaság tíz és fél millió forintos évi költségvetéséből az elmúlt években egyetlen fillért sem fordítottak a vadak etetésére. A határban járva valóban azt tapasztalni, hogy az őzetetőkben évek óta ott büdösödő szalmatörekkötegek vannak. A gyakorló vadász szerint arra is van példa, hogy az őzet sörétes puskával ejtik el, amitől nagy valószínűséggel nem pusztul el azonnal,
viszont előbb-utóbb belehal sérüléseibe.
A lehetetlen helyzet kialakulásának oka Terdik szerint az, hogy a vadászati törvény megszületését követően a vadászati terület használati jogát a tulajdonosi érdekek figyelmen kívül hagyásával jelölte ki az akkori megyei FM-hivatal, majd adta bérbe az az egyesület, amelynek jelenleg ő az elnöke. Ám akkoriban Szántó Mihály vezette az egyesületet, s egyben ő volt a vadásztársaság elnöke is, vagyis saját magával köthette meg a bérleti szerződést, ami nyilvánvalóan jogi nonszensz. A helyzet megoldását a hatóságoktól remélik: csakúgy, mint Sipos Lászlóék, ők is megfellebbezték az MHSZ határozatát. A vad pedig eközben egyre pusztul…
origo.hu
Baloldali hazugságok az áram áráról: itt a Patrióta leleplezése!
