Kitörölhetetlen élményként égett az agyamba, ahogyan az 1999-es houstoni amatőr ökölvívó-világbajnokságon a komplett kubai válogatott – tiltakozva a tagjait érő pontozói sérelmek miatt – a háromszoros olimpiai és hatszoros világbajnok Felix Savón vezetésével, ökölbe szorított kézzel, indulót énekelve körbevonult a ring körül. Másnap aztán a földkerekség legjobb csapata repülőre ült, és meg sem állt hazáig, nem várta meg a döntők végét. A kubai televízióban maga Fidel Castro dicsérte meg a karakán kiállást és az „amerikai imperialisták elleni győzelmet”. Ezt az esetet azért érdemes citálni, mert a karibi szigetország agg vezére a napokban megint megszólalt bokszügyben, szidta a Rio de Janeiróban rendezett Pánamerikai Játékokról disszidált két klasszis bunyóst, az 54 kg-ban kétszeres olimpiai és világbajnok Guillermo Rigondeaux-t, valamint a szintén világbajnok, 69 kg-os Erislandi Larát. Castro az amerikai dollárkötegeket látja az „árulók” mögött, akik volt csapattársaikat, a decemberben egy venezuelai edzőtáborból lelépett Yan Bartelemít, Yuriorkis Gamboát és Odlainer Solist követték a szabad világba. Egészen pontosan Németországba, a hamburgi Arena Box-Promotionhoz. Az érzékeny veszteség hatása alatt érthető, ha a nyolcvanéves Fidel maffiának titulálta a honfitársait felvásárló, majd futtató istállót.
Túlzás lenne azt állítani, hogy csak 1999 óta változott ekkorát a világ, hiszen már korábban meg-meglógtak egyébként helyi szinten nagyon megbecsült (Zsiguli és egyebek…) kubai ökölvívók kommunista hazájukból. A később profiként is befutottak közül Joel Casamayor például az 1996-os atlantai olimpia előtt távozott – közvetve aranyéremhez segítve ezzel Kovács Istvánt –, de felsőbb kategóriákban Juan Carlos Gomez, Ramon Garbey vagy Eliseo Castillo már régebben „kirepült”. Akadt, aki inkább maradt (az egyaránt háromszoros olimpiai bajnok Teofilo Stevenson vagy a már említett Felix Savón), s akadt, akinek nem sikerült elmenni: Roberto Balado titokban előszerződést írt alá a német Universum Box Promotionnal, aztán hirtelen rejtélyes autóbaleset áldozata lett… A legtöbb karibi bunyós értelemszerűen az Egyesült Államokba, közelebbről Miamiba tette át székhelyét, de például Juan Carlos Gomez Európában, a már említett Universumnál csinált karriert. Aztán tett egy sikertelen amerikai kitérőt, majd visszatérve doppingbotrányba keveredett, jelenleg annak a német Arena Box-Promotionnak a tagja, amely a jelek szerint török és egyéb bunyósai mellett az egyre szélesebb és jobb kubai kontingensre építi fel magát.
Tulajdonosa, az eredetileg isztambuli illetőségű Ahmet Öner jól ismert figurája a németországi profi ökölvívásnak. 1997 novemberétől 2002 februárjáig tartó pályafutása szóra nem nagyon érdemes, mérlege 16-5-2, nagyközép- és félnehézsúlyban volt egy-egy meccs erejéig német nemzetközi bajnok, s kikapott például a mi Béres Zoltánunktól. Visszavonulása után is maradt a ring mellett, honfitársai, többek között Sinan Samil Sam útját egyengette menedzserként. Más irányú aktivitását jelzi, hogy elvette feleségül az Universum sztártrénere, a korábban Kovács Istvánt, most Erdei Zsoltot és Balzsay Károlyt is edző Fritz Sdunek lányát. (Akinek korábban Juan Carlos Gomeztől született gyermeke, de ez más történet…) Öner és török cimborái-védencei nélkül szinte nem rendeztek németországi bokszeseményt, aztán a rámenős menedzser gondolt egyet, és tavaly júniusban saját istállót alapított, az Arenát.
Habitusából adódóan mindig kereste a reflektorfényt, de elismerésre méltók eredeti ötletei, például az amatőrök között legmenőbb kubaiak elcsábítása. A kapcsolatfelvételben nyilván Gomeznek, illetve a másik „öreg” arenás kubainak, Pedro Carriónnak (ő is vb-érmes volt amatőrként) elvitathatatlanok az érdemei. Tavaly decemberben a már említett triót – Bartelemí, Gamboa, Solis – sikerült megszereznie, most pedig jött melléjük Rigondeaux (akinek egy állítólagos ügyvédje még okvetetlenkedik kicsit) és Lara. Olimpiai és/vagy világbajnok mindahány. Szakmai szempontból egyértelmű, hogy náluk jobb nyersanyag nincsen, kérdés, hogy a nagy szabadság, a hirtelen jött pénz mennyire tépázza meg a motivációjukat. Erről Gomez vagy az Amerikában szerencsét próbálók mesélhetnének. Jó tudni, s talán némi magyarázat a kubai– német „légihídra”, hogy a kezdő profi bunyósok Nyugat-Európában jobban kereshetnek, mint a tengerentúlon, ráadásul Luis DeCubas, a volt honfitársait felkaroló miami menedzser nem a rendszeres kifizetéseiről híres.
Öner tehát félig csiszolt gyémántokat tart a markában, akiket dinamikusan menedzsel, a decemberben érkezettek már harmadik profi meccsükön minőségi ellenfeleket kaptak. Emellett az üzleti oldalt sem hanyagolja el, jó pénzért szerződést kötött a Premiere tévétársasággal, valamint több nagyobb, főként török céggel. Néhány kétely azonban felmerül a teljes siker, a nagy vb-címderbik elérésével kapcsolatban. Egyrészt a jelenlegi edzői team nem feltétlenül garantálja a bunyósok szakmai fejlődését (lásd Sinan Samil Sam közelmúltbeli isztambuli fiaskóját), nem véletlenül akarta Öner átcsábítani apósát, Sduneket az Arenába, egyelőre sikertelenül. Másrészt a dinamikus, hogy ne mondjuk, agresszív terjeszkedés természetesen ellenérzést szült a versenytársakban, a világszervezetekkel jó kapcsolatokat ápoló Universum és Sauerland a komoly vb-címmérkőzések szintjén nyilván ott tesz majd Önernek keresztbe, ahol csak tud.
Ám itt még nem tartunk, s a hamburgi törököt sem kell félteni. Noha néha megjárja: egy májusi universumos gálán őt és társait alaposan helybenhagyták a biztonsági emberek… Hiába, bokszolónak tényleg gyenge volt.
origo.hu
Menczer Tamás keményen beleállt Brüsszel Péterbe
