Mit ér az orvos, ha magyar?

Az EU-csatlakozás óta húsz százalékkal kínálnak kevesebbet régiónk külföldre szerződő fiatal orvosainak a régi tagállamok kórházai, mert ugrásszerűen megnőtt az újonnan belépett országokból érkezők száma, s ez lenyomja a béreket – állítja Csernoch László, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma Általános Orvostudományi Karának dékánja. A Magyar Orvostanhallgatók Egyesületének (MOE) elnöke, Ferencz Ákos szerint a kedvezőtlen tendencia dacára a hallgatók vonzóbbnak ítélik a külföldi munkavállalást. Nagy gond a végzősök számára az is, hogy a kormány kilátásba helyezte: a kétéves rezidensképzéstől megvonja a támogatást.

Egyelőre nem tudni, hogy a több-biztosítós rendszerbe való átmenet után ki fizeti a rezidensek képzését – ez a bizonytalanság legfőbb oka. Jelenleg a többmilliós költséget az állam vállalja, ám nem látszik, mi lesz, ha az állami egészségbiztosító kiszáll ebből: hogyan vehető rá majd egy magánbiztosító arra, hogy ezt a finanszírozási terhet átvegye. Márpedig ha a biztosító nem fizet, a rezidensnek, vagyis az önálló orvosi tevékenység végzésére jogot adó kétéves gyakorlati képzésben részt vevő fiatalnak kellene a költségeket állnia, erre azonban igen kevés reális esély mutatkozik. Nem jellemző ugyanis, hogy egy átlagos magyar friss diplomás több millió forintnyi készpénzzel a zsebében vágna neki az életnek – osztja meg aggodalmait Csernoch László, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma (DEOEC) Általános Orvostudományi Karának dékánja. Mivel az idén rezidensként elhelyezkedő fiatalok képzési költségeit az állam még vállalja, ez a probléma Ferencz Ákos hatodévest személyesen kevésbé érinti, annál inkább párját, az ötödéves Varga Zsófiát és az ugyancsak ötödéves Varga Zsuzsát.
Válságban a rezidensképzés
– A finanszírozás ügye mellett az is kérdéses, hogy egyáltalán lesz-e olyan kórház vagy rendelőintézet, ahol rezidensként fogadnak minket – mondja Varga Zsuzsa. A fiatal lány első éves kora óta nőgyógyásznak készült, mint mondja, ebbe dolgozta be magát tudományos diákköri munkával – lehet, hogy teljesen fölöslegesen. Most ugyanis – panaszolja –, ott tartanak, hogy erre az évre a debreceni egyetemi régióra mindöszsze két nőgyógyászrezidens helyet hirdettek meg. (Magyarország területét ilyen szempontból mindössze négy régióba sorolták. Vagyis az ország egynegyedének nőgyógyászati ellátáshoz az idén két új szakember kiképzésével hajlandó hozzájárulni a kormányzat.) Varga Zsuzsa most azon gondolkodik, hogy a választott hivatás helyett inkább családorvos lesz.
– Igazán nem könnyű helyes döntést hozni akkor sem, ha a saját szakmai ambícióit háttérbe szorítva teljesen racionálisan kíván pályát választani az ember – veti fel Ferencz Ákos, aki szerencsésebb helyzetben van, mint a lányok, mert neki komoly esély mutatkozik arra, hogy az legyen, ami szeretne, vagyis pszichiáter. – A háziorvosi pálya melletti döntés most kézenfekvőnek tűnik, hiszen vannak üres praxisok, és az sem ritka, hogy egyetlen, hetvenen túli orvos visz három körzetet. Itt valóban nyitott a pálya, olyannyira, hogy mindössze féléves rezidensi gyorstalpalóval a zsebében már háziorvosi praxist vihet az ember. Most már csak az a kérdés, ki vállalja a felelősséget azért, ha egy megfelelő kórházi gyakorlattal még nem rendelkező fiatal szakember rosszul diagnosztizál egy szívinfarktust vagy például egy tüdőembóliát.
Csökken a szakma
presztízse Magyarországon
A leendő orvosokat foglalkoztatja az is, hogy jelentősen csökkent a szakma presztízse Magyarországon, amihez szerintük az orvosi hivatást nem ritkán lejárató bulvársajtó is jelentősen hozzájárul a műhibaperek, vélt vagy valós orvosi tévedések egyoldalú kommunikálásával. Szerintük hűen tükrözi a hallgatók hazai munkavállalással kapcsolatos ellenérzé-sét a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) felmérése, ami szerint a diákok kétharmada szívesebben vállalna külföldön munkát, mint itthon. – Sokakban az a vélemény alakult ki, hogy semmi értelme itthon maradni – mondja Ferencz Ákos. – Még akkor sem, ha az új keletű népvándorlás miatt valóban csökkentek némiképp a Kelet-Európából érkező fiatal orvosok nyugaton elérhető fizetései. Ennek ellenére ma is meg lehet keresni egyetlen ügyeleti hétvégén nettó háromszázezer forintot úgy, hogy az ott-tartózkodás, utazás költsége azt már nem terheli. Itthon viszont a rezidens nettó kilencvenezer forintot tud hazavinni, miután pedig végez, még anynyit sem: nyolcvanezer forint körül alakul a bére. Hát nem lehangoló ez a perspektíva? – teszi fel a költői kérdést a MOE elnöke. A lányok hozzáfűzik: ha két rezidens dönt úgy, hogy összekötik az életüket, esélyük sincs arra, hogy hitelt vehessenek föl, és otthont alapítsanak.
Hazánk már nem vonzó
célpont többé
Nem számol be kedvezőbb helyzetről Tankó Attila, a DEOEC frissen kinevezett címzetes egyetemi tanára sem, aki a Romániában végzett, ám Magyarországon élő és dolgozó orvosok idei kolozsvári találkozója alkalmából gyűjtött tapasztalatokat. – Több mint ezer orvos jött össze, akik részben a román forradalom előtti zsarnoki rendszer elől menekültek az anyaországba, részben pedig később, azért, mert a közeg befogadó volt, kiváló szakmai előmeneteli lehetőségeket kínál a tehetséges és lelkiismeretes kollégák számára. Hogy a román egészségügy jelenlegi helyzetében sem kínál túl nagy lehetőségeket az orvosok számára, azt az is jól bizonyítja, hogy az európai uniós csatlakozás utáni első hónapban ezerötszáz orvos nyújtott be kérelmet külföldi munkavállalásra.
A különbség csak az, hogy az időközben, a Gyurcsány Ferenc vezette kormány által beindított magyarországi egészségügyi reform során kialakult helyzet sem jelent számukra perspektívát. Most már nem ide jönnek, ha-nem Európa más országaiba, máshol gyümölcsözetve azt a szellemi muníciót, amit például a kiváló marosvásárhelyi egyetemen szereztek.