Miközben a magyar biztonsági stratégia szinte mindent alárendel a NATO- és EU-csatlakozás által nyújtott előnyök érvényesítésének, mivel ebben a szövetségben „az egyes országok sajátos nemzeti érdekeinek jelentős része közös érdekekbe ágyazódik”, Románia nemzeti biztonsági stratégiája külön fejezetet szentel a nemzeti érdekek védelmének. Úgy látszik tehát, hogy Románia nem adta fel a szuverenitásának önálló védelmét. A nemzeti védelmi stratégiájuk szerint a nemzeti érdekek elsősorban a haza lakosságára vonatkoznak.
Hangsúlyozzák, hogy a biztonságot csak a nemzeti érdekek garantálása biztosíthatja. A román nemzeti érdekekbe pedig bekerült a teljes jogú EU-tagság és a felelősségteljes NATO-tagság mellett a „román állam integritásának, egységességének, szuverenitásának, függetlenségének és oszthatatlanságának fenntartása” is. Románia tehát „oszthatatlan”, és ezt deklarálja is. Keleti szomszédunk ugyanakkor nemzeti értékei közé sorolja a kultúra, a nemzeti identitás és a „spirituális élet” megszilárdítását és védelmét, vagyis védeni kívánja a nemzetét a globalizációs folyamatoktól.
Biztonsági környezet
A magyar biztonsági stratégia a globalizációról úgy beszél, mint a kölcsönös függőség formájáról, és ennek erősödése nyomán a dokumentum szerint módosult a nemzeti érdekek tartalma és megjelenésük formája.
Románia stratégiájának viszont az egyik alapvetése éppen az, hogy globális szinten a világ továbbra is nagymértékben konfliktusos jellegű marad. A konfliktusok fő motorja pedig például etnikai, vallási, kulturális és ideológiai természetű identitásbeli különbözőség lehet. A globalizáció tehát a románok szerint ugyanúgy jelent lehetőséget, mint új kockázatokat és fenyegetéseket. Ebben a környezetben egyetlen ország sem tud izolálódni vagy semleges maradni, egyik sincs biztonságban és egyik sem akar a globális folyamatokon kívül maradni. Alapvetően ugyanis a globalizáció gazdasági fejlődés és prosperitás esélyét jelenti az egyes államok számára, de csak azon országoknak, amelyek képesek kihasználni az adódó lehetőségeket. Aki viszont kimarad, vagy lemarad, a román felfogás szerint a legnagyobb kockázatot eredményezheti a régióban. Ezzel összefüggésben tehát egész térségeket érinthet az instabilitás, a konfliktusok terjedése, a szegénység és az ebből adódó frusztráció, és ez hozzájárul az újabb kockázatok és fenyegetések elterjedéséhez.
Az említettek némelyike Románia biztonságára is befolyással van – szögezi le ellentmondást nem tűrően a románok nemzeti biztonsági stratégiája. Mint írják, regionális szinten, Közép-, Kelet- és Délkelet-Európában továbbra is fennállnak vagy intenzívebbé válnak a régi vitákból eredő etnikai vagy vallási, területi, szeparatista vagy a meglévő határokat kétségbe vonó feszültségek. Magyarország neve itt nem hangzik el, így az optimistábbak inkább Románia keleti határaira tekintenek. Az viszont egyértelmű, hogy Románia továbbra is konfliktusforrásnak tekinti a határukon belül élő kisebbségek ügyét.
Kockázatok
Magyarország biztonsági helyzete szilárd, biztonságának alapvető garanciája a NATO és az EU keretein belül folytatott együttműködés – jelenti ki a Magyar Köztársaság nemrég elfogadott nemzeti biztonsági stratégiája, szinte teljesen kizárva egy hagyományos katonai konfliktus elleni önálló védekezés kényszerének lehetőségét.
Románia azonban nem bízik ennyire a NATO-csatlakozás „korlátlan lehetőségeiben.” A románok biztonsági stratégiájukban úgy fogalmaznak: bár egy klasszikus háború, egy konvencionális katonai agresszió valószínűsége nagyon kicsi, kockázatának figyelmen kívül hagyása mégis nagymértékben sebezhetővé tenné Románia biztonságát és a felvállalt nemzetközi kötelezettségek teljesítését.
Keleti szomszédunk tehát nem tartja elképzelhetetlennek, hogy közvetlen konfliktus alakulhat ki a határainál, és erre a nemzet védelmében fel is kíván készülni. A stabilitást zálogát pedig nem másban látja, mint a „jó kormányzásban”. Mint fogalmaznak, „a biztonság konszolidálása során Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa új demokráciái számára fontos tényező a közügyek hatékony ellátása, a hatalom felelős gyakorlása. Ezeknek a követelményeknek a jó kormányzásnak kell eleget tennie, amely területen Románia – a régió legtöbb országával egyetemben – jelentős előrelépéseket tett a kommunista rezsim megszűnése óta.
Arra persze nem térnek ki, hogy a posztkommunista kormányok működése okozhat-e gondokat a közügyek hatékony ellátásában, és ezért az egyik fő forrása lehet-e a térség instabilitásának.
Kémhálózat
A magyar kormány az elmúlt években folyamatosan leépítette a Magyar Honvédséget, és ezután arra készül, hogy megszünteti a katonai titkosszolgálatokat. Szakértők szerint ez azért életveszélyes, mert ha egy állam nem rendelkezik ütőképes haderővel, akkor a nemzetbiztonsági szolgálataira kell támaszkodnia, hogy időben értesüljön a készülő agresszióról, konfliktusokról. Románia nem követte el ezt a hibát. Mint a biztonsági stratégiájukban írják, a hírszerző szolgálatokat olyan szervezeteknek tekintik, amelyek sajátos tevékenységi jellegükből adódóan képesek a kihívásokra válaszokat adni, és előre jelezni a biztonsági környezet változásait. Ezért Románia a nemzeti felderítő, elhárító és biztonsági tevékenységek fejlesztését tervezi, méghozzá úgy, hogy egy csúcsszervet, úgynevezett „nemzeti hírszerző közösséget” hoz létre. Ez a szervezet intézményesített módon biztosítja a felderítő, elhárító és biztonsági szolgálatok együttműködését. A szolgálatokat tehát nem összevonják – ahogyan azt Magyarországon tervezik –, hanem megőrzik sajátos jellegüket és feladatkörüket, ugyanakkor tevékenységük stratégiai szinten összehangoltabb lesz. Így megmarad a szakspecifikus tevékenységek önálló elvégzése, ugyanakkor nemzeti szinten lehetővé válik a különböző képességek egységes alkalmazása. Így könnyebb lesz az együttműködés a NATO-val és a nemzetközi szervezetekkel, illetve a közös információszerző, -értékelő és -felhasználó tevékenység hatékonyságát növelő nemzeti programok megvalósítása.
Perspektíva
Románia a NATO-csatlakozása előtt különféle ígéretekkel bombázta a szövetség döntnökeit. Azt ígérték például, hogy „fő stabilitási tényezővé válnak Közép- és Délkelet-Európában, ami jószomszédi kapcsolatainak fejlesztésén keresztül jut kifejezésre”. Az viszont több mint elgondolkodtató, hogy ennek tükrében mit írtak le a hazánkkal kialakítandó viszonyról. Eszerint „a két ország közötti kapcsolatok a történelmi megbékéléstől eljutnak az autentikus partnerségig”. Arról viszont szintén nem szólnak, hogy szerintük miért nem jutottunk még el a történelmi megbékéléshez. Talán majd most jöhet el ez az idő, elvégre befogadta őket is a NATO.
origo.hu
Orbán Viktor: Megvan a bérmegállapodás!
