A Nyírségben Veres „a Jani”

Veres János földbirtokost és gyártulajdonost csak Janinak hívják a szülővárosában. Mindenki tudja tehát, hogy Nyírbátorban „ő a Jani”. Ez azért is igaz, mert a vállalkozónak két, több mint száz négyzetméteres családi háza van a nyírségi településen, de örökölt közel húszhektárnyi gyümölcsöst, és felvásárolt 2,7 hektárnyi szántót, valamint 2,3 hektárnyi erdőt is. Erdő- és szántóterületekbe betársult Piricsén és Bátorligeten is, de szintén társtulajdonos egy debreceni lakásban, továbbá két üdülőben: Vásárosnaményban és Hajdúszoboszlón. A Nyírségben beszélnek bizonyos zsebszerződésekről is, de ezekben „a Jani” biztosan nem érdekelt.
Van viszont egy tésztagyára, illetve egy cége, amely fő tevékenységeként textil-nagykereskedelemmel foglalkozik. Az utóbbi társaságról nem sokat tudni, mivel abban főként „a Jani” felesége érdekelt. A tésztagyárról viszont a helyiek azt pletykálják, hogy nehezen élne meg, ha nem adná ki a csarnokait. Hasonló gyárak tömege ment tönkre ugyanis az utóbbi években az ország keleti felében; a káposztás kocka elengedhetetlen alapanyagával legfeljebb kis házi üzemekben érdemes foglalkozni. Talán ennek is köszönhető, hogy „a Jani” gyárából a választások idején lejárt szavatosságú, csomagolt tésztát osztogattak kisebb csoportokban egy alapítvány aktivistái, akik vörös színű, MSZP feliratú sapkát viseltek.
Akkoriban nagy volt a sürgés-forgás a környéken. Egy alapítvány például egy Juhász nevű honvédelmi miniszter által a honvédség raktáraiból átadott, használt katonaruhákat osztogatott a tárcavezető választási körzetében. Sok helyütt tyúkot vágtak, vagy egész településrészek tartozását fizették ki a kocsmában és a helyi boltosnál mindenféle frissen alakult társadalmi szervezetek, ha megfelelő helyre teszik az ikszet a megvendégelt szegények a szavazólapokon.
„A Jani” tésztagyárában azonban mostanában nem csipetkét vagy cérnametéltet csomagolnak, hanem súlyos betegek gyógyászati segédeszközeit. Sztómazacskókat raknak pakkokba a helyi munkavállalók egy dán társaság megbízásából, amely persze nagyon szeretett volna üzemet létesíteni Nyírbátorban. Tudták ugyanis, hogy a nyírségi városkában Veres „a Jani”. Tisztában voltak azzal a rég bevált módszerrel is, hogy Nyírbátorban már el lehet kezdeni a termelést a gyár felépítése előtt is. Nem szükséges kivárni, hogy az ipari parkban megépüljenek az új üzemcsarnokok. „A Jani” ugyanis arra a kis időre bérbe adja a tésztagyára helyiségeit. „A Janival” pedig azért is kifizetődő még a gyár megépülése előtt jóban lenni, mert eddig mindenkinek dőlt a zsebébe az állami támogatás, aki vele barátkozott. Legalábbis korábban betelepült ide egy kábelkorbácsüzem is, amely szintén csarnokot bérelt volna a nyírbátori tésztagyárban, ha lett volna munka, amit az építkezésük előtt el lehetett volna kezdeni. Ilyen munka azonban nem volt.
A kábelkorbácsüzem mindenesetre összesen 400 millió forint támogatást kapott az államtól munkahelyteremtés címén, a dán gyógyászati segédeszközgyár pedig több mint ötmilliárdot nyert el az adófizetők pénzéből beruházásának a fejlesztésére. A dánok arra hivatkoznak, hogy muszáj volt elkezdeniük a csomagolást, és erre a tésztagyár volt a legalkalmasabb, hiszen nagy volt ott a tisztaság, ami szükséges feltétel a termékeik dobozolásához. A cég helyválasztásnak tehát semmi köze „a Janihoz”, aki egyébként azt állítja, hogy neki meg semmi köze sincs a saját tésztagyárához: annak ügyeit a menedzsment intézi. A menedzsment pedig nyilván mindent a törvényeknek megfelelően végez: dokumentumokkal és számlákkal igazolja, hogy feddhetetlen.
Ha már a számláknál tartunk, érdemes egy kicsit váltani „a Jani” történetében. Mostanában sokat beszél ugyanis „a Jani” bizonyos számlákról; pontosabban arról, hogy súlyosan meg kell büntetni azokat, akik nem adnak nyugtát az eladott termékeik után.
A földbirtokos és gyártulajdonos biztosan nem emlékszik már azokra a régi, szép időkre, amikor céget alapított a szülővárosához közeli Nyírbogáton egy hulladékkereskedővel. Valamit azonban megsejthetett az üzlettársa megbízhatóságával kapcsolatban, mert a kilencvenes évek közepén, még barátja kétes ügyletei előtt kilépett a társaságból. Az üzlettárs azonban folytatta tovább, de nem a legegyenesebb úton járt, amikor nagyobb üzletekbe kezdett a hulladékpiacon. Például környékbeli romákkal számláztatott, hogy csökkentse az adófizetési kötelezettségeit. A nyomozók azonban lefülelték, és a számlagyára ellen eljárást indítottak. Kabai Károlyt, az üzlettársat viszont ez nem érdekelte, hiszen ismerte „a Janit”. Sőt ismerte a már említett Juhász nevű honvédelmi minisztert is, akit feltehetőleg nem érdekelt, hogy Kabai ellen adócsalásért eljárás folyt, hiszen annak idején a hulladékkereskedő 292 millió forintos megbízást kapott a Honvédelmi Minisztériumtól lőszer-megsemmisítésért. A szaktárca tehát egy olyan vállalkozót tartott megfelelőnek a használt tanklőszereinek ártalmatlanítására, aki az ellene született jogerős ítélet szerint évekig számla nélkül vásárolt fel színesfémhulladékot, költségei elszámolásához pedig fiktív számlákat használt, alkalmi ismerősei nevén vállalkozásokat hozott létre, amelyek a vállalkozó által kért összegeket a bizonylatokon szereplő összegeknél jóval kevesebb pénzért számlázták ki. Az ügyben szereplő három betéti társaság névleges tulajdonosai nincstelen romák, cégeik az adóhatóság vizsgálata szerint valódi gazdasági tevékenységet nem végeztek, telephelyeik, szállítóeszközeik, alkalmazottaik nem voltak. A megvásárolt bizonylatokat pedig a Kabai által jegyzett cégek több száz millió forintos áfacsalásra használták fel.
Kabai szintén aktív volt a választási kampányban, méghozzá ott, ahol Veres „a Jani”. Támogatta az MSZP Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kampányát, s eközben többször mutatkozott együtt Veressel. A szocialisták pedig a bírósági ügye ellenére később polgármesternek is jelölték Nyírbogáton. Kabait három és fél évre ítélte a bíróság a bűneiért, de lehet, hogy mégis megússza a tetteit büntetés nélkül. A rendőrök nem állították elő, mert súlyos klausztrofóbiára hivatkozott, vagyis nem bírja szegény a bezártságot. Jóllehet a falujában többen látták autót vezetni, a Hír Televízió rejtett kamerája nem talált rá sem otthon, sem a területileg illetékes nagykállói pszichiátrián.
Az adócsaló hulladékkereskedő tehát „kuruc módjára” bujdosik, eltűnt a „zsandárok” elől. A jelek szerint ezt meg is teheti, mert körözést nem adtak ki ellene a rendőrségen. Ennek pedig szintén ismét az lehet az oka, hogy ismeri „a Janit”. Veres János földbirtokos és gyártulajdonos ugyanis nemrég olyan törvény megalkotását kezdeményezte, melynek alapján a Kabai által elkövetett bűnök már nem büntethetők. Az új jogszabály szerint a kereskedőkhöz beszállított hulladékok egy részét már nem kell minden esetben számlával igazolni.
Kabai védője pedig nem más, mint Bárándy Péter volt igazságügy-miniszter, aki a törvénymódosításra hivatkozva máris fellebbezett a Legfelsőbb Bíróságon a vállalkozó ellen meghozott ítélet felülvizsgálatáért. A védő legfőbb érve tehát az, hogy megváltozott a törvény „a Jani” jóvoltából. És mindez miért fordulhat elő Magyarországon? Hát azért, mert a nyakunkon ül, a tarkónkra liheg „a Jani”.
Veres János földbirtokos és gyárigazgató ugyanis – ha még nem említettem volna – jelenleg a Magyar Köztársaság pénzügyminisztere. És mint ilyen, nemcsak Nyírbátorban, hanem egész Magyarországon is ő „a Jani” …