Börleszk

Amit az alábbiakban rideg távolságtartással leírok, a Balatonnál történt – S. üdülőhelyen –, egy barátságos parti büfé fenyőfái alatt, amely egyébként megszentelt hely, ugyanis a konyhában vérbeli művész celebrálja az ország talán legjobb pacalpörköltjét, amelyet köríték nélkül, kovászos uborkával, egyik kézben kenyérrel, a másikban kanállal költenek el a távolabbról is ide látogató hívők.
Az eset itt történt, ebédidőben. Eltelt a borongós, álmos délelőtt, hűvös szél süvített a parton, ezért a törzsvendégek a szokottnál nyugodtabb körülmények között, vagyis a megviselt idegrendszerű strandközönség nyüzsgését nélkülözve foglaltak helyet a rönkasztalok mellett. Ebbe az idillbe érkezett egy tréningruhás család, papa, mama, egy ötéves fiúgyermek és a nagyszülők. A nagymama klaszszikus nagyothalló volt, üvöltve követelte, hogy valaki olvassa fel neki a kifüggesztett étlapot. A papa a fülébe is ordította a kapható tízféle ételt, mire a néni legyintett, ez mind vacak, ő egy tányér levest evett volna, de a babgulyás nem kell, mert úgy felfújja, hogy éjszakára köveket kell a lábára kötni, nehogy feltapadjon a mennyezetre. A nagypapa a cigánypecsenye mellett döntött. Azonnal vita alakult ki arra nézve, hogy ehet-e az öregúr szalonnát. Végül úgy döntöttek, hogy nem ehet, vacakol az epéje, semmi kedvük orvoshoz szaladgálni vele. A nagypapa akkor átnyergelt a fokhagymás szeletre, mire lehurrogták, amúgy is olyan büdös a szája, hogy nem lehet a közelében megmaradni. A nagypapának felhők vonultak át a vonásain, és sértődötten kijelentette, hogy nem kér semmit, lefekszik a földre, imádkozik, és éhen hal. A gyerek ezalatt eszeveszetten berregve sárga műanyag kisautót tologatott az asztalok között, közben fejjel nekiment a nádkerítésnek, és kidöntötte. A nagymama erre megjegyezte, hogy Zolika milyen szépen játszik, nem a szüleit nyúzza, mint más akaratos hülyegyerek.
Nahát, van pacalpörkölt is, fedezte fel a mama, és azt javasolta, rendeljenek pacalt, akkor legalább ő is megkóstolja, mert még soha nem evett. A papa az autóstáskáját rázva kioktatta, hogy legyen már észnél, pacalt csak megbízható helyen szabad enni, az ilyen filléres bodegákban hanyagul mossák ki, ronda mérgezést kaphat tőle az ember, tropára megy a vastagbele, és olyan hasmenés jön rá, hogy az eget is nagybőgőnek nézi. A helyszínen étkező pacalevő kaszt tagjai ekkor kiejtették a kanalat a kezükből, és jól megnézték maguknak ezt az embert. Barom állat – mondta valaki félhangosan. Ezért tart itt ez a nyomorult kis ország – tette hozzá egy másik.
A nagymama váratlanul bejelentette, hogy ő csak két pogácsát kér, de ne legyen töpörtyűs, mert abban kemény darabok vannak, és nem szeretné, ha eltörne a műfogsora, mint tavaly nyáron, amikor a gulyáslevesben sliccgombra harapott. Ne tessék már örökké sopánkodni, így soha nem fogunk megebédelni, mondták neki, mire a nagypapa kijelentette, hogy őt az étel már nem érdekli, iszik egy korsó sört. Rögtön lehurrogták, azt nem lehet, mert utána percenként meg kell állni pisilni, ugyanis a papi nem tud egyszerre sokat, hiába nyög hozzá úgy, mintha egy szűz lánnyal próbálna elbánni.
És te mit kérsz, Zolika? Megint kecsöpös hasábkrumplit? – kérdezte a mama. Lángost! – válaszolta Zolika, és berregett tovább.
Az egész családnak fény gyúlt a szemében. Hát, persze! A lángos olcsó, mégis laktat. Mindjárt meg is érdeklődték, hogy könnyű tésztából van-e, és remélik, nem zsírban sütik, mert akkor nem kell, ugyanis az egész család hajlamos a gyomorégésre, ezért is hordanak magukkal szódabikarbónát. A lángost sütő kislány szemlátomást nem tudta eldönteni, hogy egy új Monty Python társulattal vagy ideg-elméről szökött ápoltakkal áll-e szemben, mindenesetre felvette a rendelést: két sima lángos alaposan átsütve, a közepe ne lyukadjon ki, egy tejfölös, ha a tejföl nincs felvizezve, egy tejfölös-sajtos, de a szélén is legyen sajt, ne egy helyre kupacolják az egészet, az utolsó pedig fokhagymás legyen, de ne pakolják meg erjedt morzsalékkal, hanem foghagymás olajat kenjenek rá, egyenletesen elosztva.
A család hosszas tanakodás után kiválasztotta a megfelelő asztalt, aztán két perc múlva átköltöztek egy másikhoz, miután szalvétával áttörölték az ülőkét. Amikor az öt lángos feltornyozva illatozott a pulton, Zolikát küldték érte. Zolika pedig három lépés után eltanyázott a rakománnyal, a lángosok elszálltak, s közmegelégedésre szanaszét hevertek a porban. Szórványos taps hangzott fel.
Még hogy nem boldog a magyar…