Egy holland Pesten

A pesti szállodák nagy részében – minden ellenkező híreszteléssel szemben – néhány napot leszámítva olyan rosszul ment a bolt, hogy a normális üzletmenettel ellentétben a szállodások lopták a törülközőket a vendégektől.
Én nem mondom, hogy a magyar szállodai alkalmazottak pénzsóvárak, de amikor megérkeztem, tágra nyílt kezekkel fogadtak, mondta egyik holland barátom, Gerry.
Megkérdezték, hogy a harmincezer forintos szobát vagy a huszonötezrest akarom.
Mi a különbség?, kérdém.
A drágábban ingyentévé is van. Ja, és a Dunára néző szobákban ötezer forintos felárat számítunk fel.
És ha nem nézek ki az ablakon?, kérdeztem merengőn.
Arról nem is beszélve, hogy ha a szobaszolgálatot próbáltad igénybe venni, olyan lassúak voltak, hogy a következő címedet meg kellett hagynod nekik. Ha követelted a törülközőt, azt mondták, máris hozzák, csak épp használja valaki. Minden szobában folyó víz – állt a prospektuson. Csak azt nem mondták meg, hogy a falakon is folyik. Azt is mondták, hogy légkondisak a szobák. Csak a konditól nem láttam a levegőt. Tiszta időben azért a fürdőszobáig el lehetett látni. Érezzem magam otthon, biztatott a boy, amikor felhozta a cuccomat, és a markát tartotta. Adtam neki egy tízcentest. Otthon még ennyit se adok!
Amellett ez egy olyan puccos szálloda volt, hogy még a vendégeknek is a szolgálati bejáratot kellett használniuk. Csak tudnám, mire vágtak fel? Arra, hogy ha a londinert hívtam, beküldette az inasát? Ja, és távhívás volt. Az igaz: a szobám olyan messze volt a portás pultjától, hogy mire leértem, hogy felmondjak, már két nappal tartoztam.
Szóval elhatároztam, hogy olcsóbb szállodába költözöm. Háromcsillagosnak nevezte magát. Ez legalább stimmelt is: a plafonon lévő lyukon pont három csillagot lehetett látni. Reklamáltam, erre azt mondták, örüljek, hogy nem mászkálnak fölöttem. Olcsó szálloda volt, igaz, de mindennap cserélték a lepedőket. A szomszédos szobáéval az enyémet. És így tovább.
Ezek a magyarok csavaros észjárásúak, mondta Gerry. Tudhattam volna rólad, meg a Joe Páloszról. Na mindegy.
Minden vacsorára két választásod volt: eszed vagy nem eszed. Ezt szóvá tettem a recepción. Mármint hogy szolgáltatások nem is léteznek ebben a szállodában.
Mi van, kérdezett vissza évődve a portás, már megint a padló rossz oldalán keltünk fel?
Közben a szobám olyan kicsi volt, hogy oldalt nem is tudtam megmosni azt, ami a fogaimból maradt. A bútort egyszerűen a falra festették. Hogy kifújjam magam, ki kellett nyitnom az ablakot. Az nem festve volt. Zárva. Nem baj. A második este betettem a kulcsot a zárba, és kitört az ablak. Mindjárt lett levegő!
Panaszkodtam a portán, hogy kicsi a szobám.
Optikai csalódás, mondta a főportás. Az egerek nagyok.
Azonnal kijelentkeztem.
Kivettem egy szerény szobát egy közepesnél valamivel jobban lerobbant, valaha szebb napokat látott házban. Csak azok a szép napok úgy kábé száz éve lehettek. Hogy mennyi volt a bérleti díj? Nem tudom, de naponta kétszer kérték. Tulajdonképpen egy negyedik emeleti lukban laktam, amely a bérleményre nézett. Egyszerre csak egy tojást tudtam megfőzni, olyan keskeny volt. A kenyérpirító fele a szomszédban volt. A falak olyan vékonyak, azt is hallottad, ha valaki szeretkezés közben másra gondolt. Olyan kosz volt odabenn, hogy lábat kellett törölnöm, ha kiléptem az odúból. A por olyan vastag, hogy a svábbogarak gólyalábon jártak. Gondoltam, cirkuszt szervezek belőlük. Megszámoltam őket, mert a lakáskiadó megmondta, hogy úgy kell átadnom a szobát, ahogy kaptam.
Amikor harmadszor kérte tőlem a bért, azt mondtam neki:
Egy hét múlva már azt mondhatja a következő bérlőnek, hogy itt egy híres holland festő és költő lakott.
Tudja mit?, mondta a tulaj, már holnap ezt fogom mondani.
Így kerültem egy kempingbe. Most jöttem rá a mondás igazságára, hogy a nyaralás egy fáradt emberből egy kimerült embert farag. Nem mentem utazási irodába, mert az elvált feleségemmel is ott ismerkedtem meg. Én voltam az utolsó nyaralóhely, ahová bemenekült, a végső megoldás számára. Aztán gyereket csináltatott magának, és kirúgott. Adj a kolumbiainak szállást, kiver a házadból. Vagy ezt már mondtam? Szóval követtem a hátizsákos turistákat, de ők valami „zigetet” és kábítószert kerestek. Ilyet láthatok otthon, Amszterdamban is eleget. Én felejteni jöttem. Mindent. Amikor kinyitottam a bőröndömet, már tudtam, hogy mindenről meg is feledkezhetek. Csak azt nem értem, miért nem lopták el a bőröndömet is a ruháimmal?
A kemping bejáratánál egy kisurranó tolvaj kinézésű egyed csakis tíz napra és négy éjszakára volt hajlandó kiadni egy sátrat.
Miért, mondta ellenérveimre, Lappföldön csak tíz+tíz éjszakára lehetne megszállni egy igluban!
Mit mondjak, ő győzött. Az egyik faházra az volt kiírva: „Topless bar”. Mint kiderült, ez volt a kocsma, aminek a vihar elvitte a tetejét. Őrületes meleg volt. Odakinn negyven, a sátorban nyolcvan fok. Így menekültem hozzád. Ez van.
Emlékszel, mikor nálatok voltunk Bos en Lommerben, Amszterdamban?
Igen.
Mert én nem, mondtam.
Na ne!
Jól van. Látod, ez csak egy stúdió. Egy embernek épp elég. De van egy vendégágy. Itt lakhatsz, de kössünk szerződést.
A kis szobák kordában tartják a képzeletet, a nagyok gyöngítik, mondta Leonardo, mondta Gerry.
Már mindenbe belenyugodott. Szegény. Az alázat a vendég legfőbb erénye, mondtam neki. Boldog az az ember, akinek nem kell alakoskodnia: minden vendégét ugyanavval az ellenszenvvel fogadja.
Mint te.
Mint én.
Leülhetek?
Igen. De tudod, nyár van. Ha fölállsz, a szék is föláll veled.
Nem baj, mondta Gerry. Fáradt vagyok. Beletúrt középen ritkás, oldalt sűrűn göndör, festett hajába.
Adtam neki egy pohár vizet.
A magyar vendéglátás híres, mondta Gerry.
A holland is, mondtam én. Hogyan jöttél, kérdeztem, hogy kicsit eltereljem a figyelmét.
Egy busszal, mert az volt a legolcsóbb. Az volt a neve: Magic Bus. Tényleg kész csoda volt, hogy eljutottunk Budapestig. Olyan tömeg volt a buszon, hogy még a sofőr is állt.
Visszafelé menj vonattal.
Az jobb?
Nem, de tovább tart.
Elkezdtem felolvasni a szerződést: Szerződés, amely a vendég, X. Y. és a vendéglátó, T. Z. között létrejött a mai napon, a vendég váratlan felbukkanása okán. A házigazda azért iszik, hogy elviselje a vendéget, aki…
Megfogadja, hogy egyedül van, és nem jön utána senki. Se barát, se rokon, se nő.
A vendég finom, otthonról hozott csemegével szolgál a befogadásért cserébe, hollandok esetében: úgy mint edami, goudai sajtok, hutspot vagy erwteensoup levesek, füstölt lazac, desszertnek marcipán, italnak oude genever. Heineken nem kell, azt a boltban is kapni.
Mivel a vendég nem hozta magával a macskáját, vendéglátó biztosítja arról, hogy a lakásban nincsenek rágcsálók. Az a pár, éjszaka átsuhanó egér a szomszédból jön. Testi vagy lelki traumákért a vendéglátó éppúgy nem felel, mint abban az esetben sem, ha a vendéget a lodzsán leszarják a gerlék.
A vendéglátó azt tanácsolja, hogy a hangosan fúró, rágó, vágó bogarakkal nem kell törődni, hangjukat úgyis elnyomja a villamos, busz, őrült által megült motor, félőrültek által vezetett személy- és teherfuvarozásra szolgáló járművek jótékony zaja. Csönd 02-től 02.15-ig van. Megesik, hogy az ember erre felébred. Szúnyogok nincsenek a lakásban, de pókok igen. Az, hogy a tarantula pókokra hasonlítanak, véletlen lehet. Néha berepül egy-egy gyilkos méh. Valamit a póknak is kell ennie!
A frigó a vendégágy mellett van, de hangja, mint a zümmögő kórusé. Két hét alatt meg lehet szokni, de annyi időt úgysem tölthet itt a kedves vendég. Éjszakai részegek, késelések áldozatainak üvöltéséért, szomszédos lakásokban tartott hard rock, heavy metal, hiphop-, rapházibulikért, esetleg Kőmíves Andriska által vezetett blueszenekarok próbáiért a vendéglátó mossa kezeit. Apropó mosdás: hideg víz korlátlan, meleg víz használata háromnaponként egyszer. Éjszakai kószálások tilosak, kivéve, ha a fürdőszobába kell menni.
A vendég köteles vigyázni a bútorok, szőnyegek, képek, könyvek, elektromos szerkezetek, kütyük állapotára. Telefon öt kilométernél távolabbra tilos, a szabály áthágása súlyos szankciókat (pénzbüntetést) vonhat maga után.
A vendéglátó nem szolga, hogy ugráljon a vendég kedve szerint. A vendég mindazonáltal felkérhető kisebb házimunkák, pl. porszívózás, szemétlevitel, mosogatás stb. elvégzésére.
A vendéglátó közli, hogy semmilyen diétáért való könyörgést nem vesz figyelembe. A következő megjegyzések, kérdések, kérelmek tilosak:
a) A kiegyensúlyozott diéta iránti kérelem nem azt jelenti, hogy a vendég mindkét kezében egy szalámis/angolszalonnás/tojásos/rántott húsos zsömle legyen.
b) Azt tudod, hogy én nem ehetek sót?
c) Az olyan vendég, aki behúzza a derékszíját, és öt centivel magasabb lesz, veszélyes. Ehetsz, amenynyit akarsz, csak ne nyeld le. Különben ki vagy rúgva.
d) Vegetáriánus vagyok, szóval minden növény, gyümölcs jöhet!
e) Bor? Egy éve abbahagytam a piálást. De te csak igyál, a te májad.
f) Tudod, mennyi koleszterin van abban, amit most eszel?
A vendégség nem tarthat tovább 72 óránál. Tornádók, hurrikánok, földcsuszamlások nem számítanak hosszabbítási hivatkozásnak. Lábszag, horkolás, sunyi szellentés ellenben azonnali, egyoldalú felmondást von maga után. A vendégnek a harmadik napon már szaga van, mint a halnak. Másként: első nap vendég vagy, második nap vendég vagy, a harmadik nap sorscsapás vagy. Végezetül megjegyezzük, hogy az ideális vendég az, aki otthon marad. Továbbá: egy boldog házigazda látványa szomorúvá teszi a vendéget. Aláírás.
És szegény Gerry aláírta.

(A múlt heti Hágnes asszony álma című dolgozatomba zavaró évszám került, nem az én hibámból. A Sicko című filmet az idén, 2007. júniusban mutatták be.)