Észak–déli érdekharc

Hétfőn és kedden tartották Kanadában az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Társulás (NAFTA) soros tanácskozását. A három elnök, a kanadai házigazda kormányfő, Stephen Harper, a mexikói államfő, Felipe Calderón, illetve az amerikai elnök, George W. Bush tárgyalt az illegális bevándorlásról, az éghajlatváltozásról és biztonságpolitikai kérdésekről. Az amerikai elnök jelenléte miatt nemcsak a kanadai fővárosban, Ottawában, hanem a francia többségű Montrealban is, valamint a szintén frankofon Québechez közeli egyik elegáns fürdőhelyen is megjelentek Bush iraki háborús politikáját elutasító antiglobalista tüntetők, és mindhárom helyen összecsaptak a rendőrséggel.
A tanácskozáson biztos, hogy tárgyaltak az utóbbi évek latin-amerikai baloldali fordulatára adandó válaszról, amelynek irányítója a venezuelai elnök, Hugo Chávez, aki Fidel Castro után az Egyesült Államok második legfőbb ellenfele Latin-Amerikában. A három észak-amerikai fél stratégiai érdekének tekinti, hogy a földrészen támogassa a demokráciát. Ugyancsak bizonyos, hogy megkönnyebbülten fogadták az idei első hurrikán irányváltását, mert az amerikai olajkutak megmenekülésével egyelőre nem emelkednek tovább az olajárak, de meg kellett vitatniuk az energiaellátás nehézségeinek valamilyen megoldását is. Korábban szerepelt a lehetséges megoldások között az is, hogy ráveszik Mexikót, változtassa meg alkotmányát, és mégis adja magánkézbe a 70 éve állami tulajdonba vett olajóriás cégét, a Pemexet.
A hamarosan a világ legnagyobb nyersolajtartalékával rendelkező Venezuela elnöke, Hugo Chávez természetesen más jellegű politikai és gazdasági integrációt szeretne megvalósítani Latin-Amerikában. Ezért áprilisban a soros dél-amerikai csúcstalálkozón az Európai Unió mintájára már felvetette a dél-amerikai szervezetek – Mercosur, Andoki Közösség stb. – nemzetek és kormányok feletti kontinentális egységének elképzelését, az UNASUR-t, hogy tagállamai közösen folytassák az integrációs folyamatot. Ha az elképzelés sikerrel jár, csökkenne az Egyesült Államok befolyása, ezért a szuperhatalom diplomáciai húzásokkal és gazdasági szerződésekkel igyekszik megbuktatni az ellene formálódó egységet.
Bush márciusi latin-amerikai körútjának egyik eredménye, hogy brazil–amerikai megállapodás jött létre a bioüzemanyag-termelés terén. Ezenkívül Brazília húzódozása miatt még mindig sikerült megakadályoznia, hogy létrejöjjön a Nemzetközi Valutaalapot kiváltó és elvileg hét tagállamból álló Banco del Sur, mert nélkülözhetetlen hozzá a legnagyobb – 150 milliárd dolláros – devizatartalékkal rendelkező Brazília tényleges csatlakozása.