Oxigénhiánytól pusztulnak a halak

Többezernyi pisztrángivadék pusztult el Lillafüreden. A közhiedelemmel ellentétben azonban nem a nagy hőség, hanem az oxigénhiány okozza a halak pusztulását kánikula idején. A szakemberek a víz forgatásával, permetezéssel, a növényzet visszaszorításával védekeznek a halpusztulás ellen.

Az utóbbi napokban többezernyi pisztrángivadék és különböző halak tetemét halászták ki a szakemberek a mesterséges és az élővizekből. Megviseli, sőt sok esetben el is pusztíthatja a tavakban, folyóvizekben élő halakat a nagy hőség. – A felmelegedett vízben csökken az oldott oxigén mennyisége, és a halak megfulladnak – tájékoztatta lapunkat a Dráva Szövetség elnöke. Toldi Miklós elmondta: gyakori megoldás, hogy a tóból kiszivattyúzott vizet slauggal visszapermetezik, s a cseppek oxigénnel dúsítva érkeznek vissza a tóba. Legnagyobb veszéllyel hajnalban kell számolni: a légnyomás csökken, az algák, a növényzet oxigént von el a környezetéből, ilyenkor a halak „pipálnak”, azaz a levegőből próbálnak oxigénhez jutni.
Fréz András, a százhalombattai Tehag agronómusa arról számolt be, hogy a kánikula időszakában tavaikon 24 órás ügyeletet tartottak, éjszaka csónakokkal, szivattyúkkal keverték a vizet. A növényeket nappal távolították el, hogy a rothadási folyamat ne súlyosbítsa a helyzetet. Az agronómus elmondta: hasonló vagy még nagyobb bajt okozhat a kánikulát követő hirtelen lehűlés. Néhány nappal ezelőtt 15 fokot csökkent a hőmérséklet. Az iszapban lévő gázok felszabadultak, a kén-hidrogén súlyosan károsította a halak kopoltyúját. A veszély csökkentése érdekében nagy teljesítményű motorcsónak mögé kötött boronát húztak végig az iszapban, hogy a gázok ne egyszerre, nagy mennyiségben szabaduljanak fel.
– A lillafüredi pisztrángtelepen 25-26 ezernyi pisztrángivadék pusztult el a nagy meleg miatt az elmúlt két hétben – mondta a távirati irodának Hoitsy György, a telep tulajdonosa. A nagy hőség miatt szinte teljesen kiszáradt a Garadna-patak, ami a pisztrángok egyik otthonát, a két és fél ezer négyzetméternyi vízterületű felső tavat táplálta. Az oxigénhiány mellett a víz hőmérséklete jelentősen megemelkedett, elérte a 24 Celsius-fokot, amely már halálos a pisztrángokra, különösen a sebes fajtára. Védekezésképpen az alsó tavakból vizet pumpáltak a felső részbe, a felső tó saját vizét is forgatták, és árnyékolták a felületet, de így sem sikerült megakadályozni a pusztulást. A halakat az alsó tavakba menekítették, egy-egy medencében többtonnányi, különböző korú és méretű pisztráng van vegyesen.