Szakítás a neoliberalizmussal

Az óceán innenső partján nem sokan emlékeznek arra, hogy még Nagy-Britannia előtt elsőként a dél-amerikai Chilében próbálták ki a neoliberális sokkterápiát Augusto Pinochet diktatúrája (1973–1990) idején. Milton Friedman, a chicagói egyetem közgazdásza, a későbbi úgynevezett chicagói fiúk eszményképe, a neoliberális gazdasági elmélet egyik kidolgozója személyesen utazott Chilébe 1975-ben, hogy tanítványai segítségével meggyőzze a tábornokot. Ma e politika elutasításáról tanúskodnak az utcai zavargások.

Eleinte úgy tűnt, „sikeres” a kísérlet, hiszen Chilét a modell bevezetése után sokáig Latin-Amerika mintagazdaságának tartották. Néhány – súlyos zavargásokkal kísért – „zökkenőtől” eltekintve vitathatatlanul fellendült a gazdaság, csökkent az infláció, a munkanélküliség, a korrupció, legalábbis Latin-Amerikához képest. A csak a gazdasági szempontokat szem előtt tartó neoliberális gazdasági rendszer azonban nem vett tudomást a bevezetése és működése közben keletkezett problémákról, amelyeknek megoldása most a Chile első elnök asszonya vezette baloldali kormány nyakába szakadt a szó szoros értelmében. A gyermekorvos végzettségű Michelle Bachelet szoros küzdelemben szerzett győzelemmel kapott bizalmat választóitól, de továbbra is neoliberális politikát folytat, még akkor is, ha segíteni próbál a rendszer zavarain. A tiltakozás erősödött, egyre többen sztrájkoltak, főleg a rézbányászok, majd tavaly nyáron a diákok és a tanárok tiltakoztak közösen egy hónapig csaknem egymillióan. Az 1990-ben privatizált oktatás átalakítását követelték, mert csak tavaly értették meg elegen, hogy a pénzre alapozott oktatással csupán azok törhetnek ki a szegénységből, akik jól keresnek.
Az ENSZ munkaügyi szervezete a héten figyelmeztetett, Latin-Amerika még nem a legerőszakosabb földrész, de itt a legnagyobb mértékű a fiatalkori erőszak az iskolákban, és a 106 millió fiatalból ijesztően sokan nem tanulnak vagy nem dolgoznak. Panamában a tanárok hétfőn sztrájkoltak, mivel aggódnak az iskolában terjedő bűnözés miatt, hiszen akadályozza őket az érdemi munkában. De ugyanezt lehetne elmondani Mexikóról, Argentínáról, Peruról, Kolumbiáról vagy éppen Chiléről, ahol nagy vihart váltott ki a fiatalkorú bűnözők ellen hozott büntető törvénykönyvi szigorító módosítás.
Múlt héten szerdán Santiago de Chilében a „Nemet mondunk a neoliberalizmusra” vezértranszparens alatt elsősorban azok jelentek meg a nagyszabásúra tervezett, de végül betiltott tüntetésen, akiket leginkább sújt a könyörtelen piaci rendszer. A demonstráción vezérszerepet vittek az egyébként hat hete sztrájkoló és a kormányra egyre nagyobb nyomást gyakorló orvosok. Az egészségügy liberális, piaci alapra való helyezése ugyanis bevezetése pillanatában megmerevítette a társadalmi csoportokat, és egyre túlterheltebbé tette az állami ellátást. Az orvosok fő követelése egyértelmű, addig nem látják értelmét a fizetésemelésnek, amíg nem oldják meg az orvoshiányt, és nem hárítják el az egyéb, gyógyítást lehetetlenné tevő akadályokat.
A chilei fejlemények rávilágítanak a földrészen a venezuelai elnök, Hugo Chávez és George Bush amerikai elnök között zajló párharcra. A venezuelai elnök híveinek tavalyi térnyerése a térségben arra késztette az Egyesült Államokat, hogy változtasson politikáján, és gyengítse Chávezt, illetve szövetségeseit. Katonai fellépésről továbbra sem lehet szó a térségben uralkodó határozott Amerika-ellenesség miatt. De elgondolkodtató tény, hogy Chilében Pinochet néhány tábornoka bejelentette: pártot fog alapítani, hogy ápolja a diktátor hagyományait. S mindezt éppen akkor, amikor Chilében és Argentínában is végre felelősségre vonják a korábbi diktatúrák igazi felelőseit.