A Magyar Honvédség mintegy huszonnégyezres állományából majdnem tízezren a hadsereg háttérállományában dolgoznak. Ki „harcol”?
– A csapatok feltölthető létszáma tizenkilencezer fő. Ebből a létszámból 13-14 ezer fő van meg. Több százas nagyságrendben hiányoznak tisztek, tiszthelyettesek, és ezres nagyságrendben hiányoznak szerződéses katonák.
– Egy Magyarország elleni csapás esetén mekkora területen vagyunk képesek megállítani az ellenséget?
– A terület védelmére szükséges erő nagyságát a haderő által használt fegyverek technikai mutatói határozzák meg. Jelenlegi alapképességeink azt teszik lehetővé, hogy két, 30–50 kilométer széles, 10–20 kilométer mélységű irányt zárjanak le katonáink. Csakhogy ha megfogják is az ellenséget, ellencsapást már nem tudnának végrehajtani, nem állíthatnák vissza tehát az eredeti helyzetet. Ezek a csapatok ugyanis nélkülözik a kellő tüzértámogatást, légvédelmük gyakorlatilag nincs, alig kapnak saját légi támogatást. Csapataink két-háromezer négyzetkilométert tudnak tartani egy támadás esetén, s megválaszolhatatlan, hogy mi lesz addig a többi nagyjából kilencvenezerrel.
– Mi az oka e súlyos hiányosságoknak?
– Gyakorlatilag nincs említhető tüzérségünk, említésre méltó harckocsizó csapatunk, megfelelő légvédelmünk. Légierőnk indokolatlanul kevés repülőeszközből áll, húsz-harminc bevethető harci géppel.
– Hány főre tudná emelni a létszámot a honvédség háborús helyzetben?
– A honvédségnél nincs teljes feltöltöttségű alegység. A 2004. november 3-i hatállyal életbe lépő, az önkéntes haderőre való áttérést kimondó törvény ugyanis nemcsak a sorkatonai szolgálatot, de a tartalékosállományt is eltörölte. A honvédség háborús és békebeli létszáma megegyezik, nincs a törvényben szabályozott státus, amellyel a védelmi erő háborús helyzetben fokozható. Tisztázatlan, hogy törvényi kötelezettségeit miképp képes ellátni a honvédség egy konfliktushelyzet vagy akár katasztrófa esetén.
– Milyen kivezető utat lát e helyzetből?
– Számítások alapján kellene legalább három ötezer-ötezer fős vegyes lövészdandár állományában négy-négy harcoló zászlóaljjal. E dandárok parancsnoksága, logisztikai háttere biztosítására és egyéb harctámogatásokra még ötezer főre van szükség. A légierőbe újabb erők kellenek a légi oltalmazáshoz és a csapatrepülőkhöz. Utóbbiakat a szárazföldi csapatokat helikopterekkel támogató repülőkre és a harcolók szállítási igényeit biztosító, forgószárnyas, illetve merev szárnyas eszközöket használó repülők közé kéne beosztani, ide ötezer fő kellene. E jól felszerelt, magas technikai színvonalon dolgozó erőnek a honvédelmi vezetésben hét–kilencezer fős háttér szükséges. Egy ilyen 32–34 ezer fős hadsereg jelentős harcértéket képviselne. Ez évi 360–390 milliárd forintot igényelne, ez megfelelne mind a korábbi úgynevezett gördülő tervezésnek, mind NATO-kötelezettségeinknek.
– Egyelőre Irak védelmi képességeit fejleszti a magyar állam, például nekik ajándékoztunk tankokat…
– Valóban, itthon is szükség lett volna például a tankokra, ám a fegyverrendszert kezelő személyi állományt és ezek felkészítését meg kellett volna oldani, mégpedig a tartalékosképzés során. Békében nem feltétlenül szükséges „élő” katonát tartani a kezelésükre. De ha már a tankokról van szó: a bécsi egyezményben, a nyolcvanas évek végén folytatott haderő-csökkentési tárgyalások idején Magyarország számára több száz harckocsi fenntartását hagyták jóvá. Nemcsak a nehézfegyverzet csökkentésében lőttünk túl a célon: míg az ottawai egyezmény a taposóaknák alkalmazásának tilalmát írja elő, mi azokat a fegyvereket is megszüntettük, amelyek csak akkor lépnek működésbe, ha az aknát irányító katona felrobbantja, egyébként egy darab vas az egész, nem tartozik az egyezmény hatálya alá. A környező országokban nem vették ennyire komolyan a csökkentést. Országonként jóval száz fölött van a harckocsik száma. Tudjuk, hogy részben már szövetségeseink, a többivel meg békében élünk, de ki ne hallott volna Slotáról, Funarról, a szerbiai magyarverésekről, de a balkáni polgárháború sem süllyedhetett még a feledés homályába. Nálunk sem zavarhatna senkit a katonai elrettentő erő rendszerében tartani megfelelő számú nehézfegyverzetet.
– Mit tudnak ebben a helyzetben ajánlani a hadseregbe jelentkező katonák és tisztjelöltek számára, vonzó-e a honvéd-életpályamodell?
– Jelenleg inkább a kiáramlás jellemző a hadseregből. Ennek a folyamatnak több oka, összetevője van; az első a fizetés. Nettó 73 ezer forintot kap egy szerződéses szakaszvezető; ez nem csábító jövedelem. Az úgynevezett szerződéses katonáknak tizenöt év után, a hivatásosoknak jóval a nyugdíjkorhatár előtt el kell hagyniuk a hadsereget. Ezután a munkaközvetítők padjaira kerülnek, ahol rendszerint képzettségüknél alacsonyabb szintű munkát ajánlanak nekik. A legtöbb NATO-tagállamban a szerződéses katona 15 év után élete végéig járadékot, a hivatásosak 20-25 év szolgálatot követően tisztességes nyugdíjat kapnak. Olyan termelői szférába vonja be őket az állam, ahol kamatoztatni tudják szaktudásukat.
– Hogy lehetne marasztalni a katonákat?
– Mi már korábban felismertük a helyzetet, utánajártunk a megoldásnak. Civil nagyvállalatokat kerestünk meg: ők az úgynevezett tapasztalati fokozatot adományozzák, ez időhöz kötött, és bérbesorolással rendelkezik. Általában négy-öt ilyen fokozat van két-három év kihordási idővel. A fokozatok jelentős bérnövekedést jelentenek. Ha nálunk egy 10-12 éves gyakorlattal rendelkező főtörzsőrmester kaphatna törzszászlósi fizetést, valószínűleg jobban ragaszkodna a beosztásához. Jelenleg a katonának semmilyen érdeke nem fűződik ahhoz, hogy a seregben maradjon, és nincs lehetőségünk tapasztalatait és hűségét magasabb térítéssel elismerni. Bonyolult ügy a lakhatásuk biztosítása is, különösen a rendszerváltás óta. Minden katona legalább két-három alkalommal költözött ebben az időszakban. Eladták a honvédségi tulajdonban levő lakásokat, így a lakásellátás visszaesett arra a szintre, hogy a lakás jár, de nem jut. Kidolgoztunk egy működőképes, a lakások lízingelésén alapuló koncepciót is a teljes igényjogosult állománynak, a felmerült törvényi ellentmondások miatt még vannak igazítanivalók, ám az első szerződéskötések szeptemberben megtörténnek, várhatóan az első lakásokba a hónap végén már be is költöznek.
origo.hu
Menczer Tamás: Ilyen, amikor kiderül az igazság! - videó
