A globalizáció ára

Az Európai Bizottság a héten jóváhagyta Németország és Finnország kérését, hogy az Európai Globalizációs Alapból összesen tizenötmillió euró támogatást kapjanak, mivel két mobiltelefonokat gyártó cég, a BenQ társaság Németországban és a Perlos Finnországban más, alacsonyabb bérszínvonalú országokba helyezte át termelését, összesen 4300 munkanélkülit hagyva maguk után.
A globalizációs alapot egyes tagállamok nyomására a múlt évben hozták létre, és azt szolgálja, hogy kezelni tudják a tőkemozgások liberalizálása nyomán termelésüket más országba áthelyező vállalatok által helyileg keltett munkanélküliséget. Mint a bizottság az alap létrehozására tett javaslatában hangsúlyozta: „lényeges aszimmetria van a piacnyitás általános előnye, amely diffúz formában és időben később jelentkezik, illetve a negatív hatások között, mely utóbbiak feltűnőbbek, és meghatározott területekre koncentrálódnak”. Ezeket a hatásokat kezelni kell, mert különben „a globalizáció elleni elfogultsághoz vezethetnek, következésképp gyengítik a liberalizálás és piacnyitás társadalmi támogatottságát”. A második világháború után évtizedek kemény munkájával kialakított európai szociális modellt leromboló liberalizálásnak és piacnyitásnak azonban eddig sem volt különösebb lakossági támogatottsága az Európai Unióban, azt – a szakszervezeti mozgalom erejének gyengülése nyomán – az unió a nemzetközi tőke érdekeit képviselő vezetése kényszerítette az EU lakosságára.
A globalizációs alap, amely évi ötszázmillió euróra rúg, annak nyomán jött létre, hogy tavaly két európai parlamenti bizottság, a regionális fejlesztési és a foglalkoztatással és szociális kérdésekkel foglalkozó bizottság is határozott lépéseket sürgetett a termelésáthelyezés akadályozása, illetve következményeinek enyhítése érdekében. A belga szocialista, Alain Hutchinson nevével fémjelzett jelentés például határozottan felveti, hogy ne kaphassanak a strukturális és kohéziós alapokból támogatást azok a cégek, amelyek termelésüket áthelyezik – például pont a támogatások elnyerése érdekében egyik helyről egy másik, támogatott régióba. A jelentés, hivatkozva az unió olyan deklarált céljaira, mint a teljes foglalkoztatás, síkraszáll amellett, hogy a tőke szabad áramlásának bizonyos kereteket kell szabni, annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az ugyancsak az unió céljai között szereplő társadalmi kohézió megvalósulását. Ha elfogadjuk egyes társaságok termelésáthelyezéssel való fenyegetőzését annak érdekében, hogy csökkenthessék a béreket, akkor a kínai vagy indiai szociális modellt fogjuk importálni – mondja a jelentés.
Ahhoz, hogy egy ország támogatást kapjon a globalizációs alapból, bizonyítania kell, hogy a munkahelyek megszűnése a „globalizáció” következménye, és legalább ezer munkahelynek kell egyszerre megszűnnie. Ez utóbbi szabály alól egyedül Málta kivétel, ahol nincs ezer főt foglalkoztató üzem. Mindeddig három országnak, az említett Németországon és Finnországon kívül Franciaországnak sikerült elintéznie, hogy ilyen jellegű támogatásban részesüljön, ami egyben jelzi az egyes országok érdekérvényesítési erejét is.
Magyarország a piacnyitás és a liberalizáció következtében, amelynek haszonélvezői legnagyobbrészt pont az uniós székhelyű multinacionális cégek voltak, mintegy másfél millió munkahelyet és évi tizenegymilliárd dollárnyi piacot veszített el. Mégsem jutott eszébe senkinek, hogy – akár kihasználva a csatlakozási szerződés vagy az érvényben lévő uniós szerződések ilyen irányú pontjait – segítséget kérjen társadalmi és gazdasági problémáinak megoldásához.