A szürke, árnyas szobából a szabadba indulva elérünk oda, ahol a talpalatnyi zöld alatt nem beton bújik meg, ahol a messziről jött ember – ahogy a faluban az idegent nevezik – érthetetlen távolságot érez a természet és az élete között, és a helybéli beszéli az anyaföld nyelvét. A Kecskeméttől alig huszonöt kilométerre fekvő takaros, hatszáz éves, egykori ősi kun település mindmáig őrzi az élet esszenciáját. Az ott élők többsége jól ismeri a természetet, amelynek törvényei szerint élnek – kiegyensúlyozottan. Fülöpjakabon és környékén az emberek a falutól néhány kilométer távolságban élnek tanyákon, mialatt hazánk népességének közel kétötöde tizenegy városi csomópont közül egyben biztosan fellelhető. A két életforma azonban az idő előrehaladtával egyre jobban távolodik egymástól, nemcsak térben, hanem mentálisan is.
Ebben a folyamatban a kormány már rég magára hagyta a társadalmat, csontot dobva az ördögi körben sínylődők elé. A falvak iskolái, hivatalai, közlekedő vasútjai nem gazdaságosak, mert kevés a gyerek, az ügyfél, az utas. Ami pedig nem gazdaságos, azt meg kell szüntetni, hiába alkotják hazánk gerincét az 1500 főnél kisebb lélekszámú települések.
Az élet itt a bizalom körül forog
A tanya egykor a „kettős szálláselv” szerint települt népcsoport időszakosan használt településegysége volt, majd tartós lakóhely, amelynek felszámolását és a gazdavilág ellehetetlenítését ötvenhét évvel ezelőtt kezdték meg, és kérdéses, hogy ez a folyamat befejeződött-e. A tőkefolyamatok erősödése mellett a tanyák nem lehettek vetélytársak, így megrekedtek egy szinten – bár ezt bizonyosan csak gazdasági értelemben lehet mérni.
– A mi erősségünk, hogy itt közösség van, ahol összetartanak az emberek – mondja büszkén Csáki Béla polgármester. A falut öt percbe se telik körüljárni, de távolabb az ország egyik legsűrűbb tanyavilága öleli körül a települést, ahol majd kétszer annyian (750-en) laknak, mint a belterületen. Itt Szabók, Csákiak, Ráczok élnek – sorolja a polgármester a helybéli családok nevét, ő ugyanis személy szerint ismer mindenkit. Nem is lehetne ez másként, hiszen életük több szinten a bizalom köré szerveződött. – Ha például temetőtakarítás van, amit a szűkös anyagi helyzet miatt nem tudunk megfizetni, akkor összejön akár negyven ember is, hogy rendbe tegye – meséli Csáki Béla, aki ontja magából a helybéli történeteket. Szavait azonban félbeszakítja a tanyagondnok érkezése, mert az óra dél felé jár, és indul az ebédszállítás.
A tanyavilágban lakók fele ugyanis idős ember, akinek a gondnok, Polyák Tibor a köldökzsinór a kint élők és a falubeliek között. Segítségét azért is szívesen fogadják, mert jól ismerték édesapját is, így a bizalom megalapozott. Tibor beszáll a falubuszba, és elhagyva a községtáblát, befordul egy zöldellő mező irányába. A döngölt utat többnyire csak színe különbözteti meg a földekre vezető utaktól, de a sofőr régi ismerős. Ott fordul be az egyik házhoz, ahol már kerékvájat sem jelez nyomot.
– Jó napot, Termol néni! – köszön be a 86 éves asszony vályogházába, aki hamar megjelenik az ajtóban, örül a vendégnek, bár egyre nehezebben jár. Az épület korát leginkább az udvaron álló terebélyes diófa írja le, amelyet akkor ültettek, amikor a család odaköltözött. Termol néni egyetlen társasága a kutyája, aki „idősféle”, ahogy ő mondja. Talán a ritka társaság teszi, hogy az asszony távozásunkkor sűrűn ismételgeti: – Köszönöm, hogy eljöttek, örülök, ha meglátogatnak!
A tanyasi öregek gyermekei már rég elköltöztek a vidékről, akad olyan férfi a szomszéd tanyán, aki azt meséli, a fia még szégyelli is, hogy efféle helyen él. Az emberek többsége Fülöpjakab környékén hagyományos tanyasi lakos. Számukra az élet keserűsége nem körülményeikben rejlik, hiszen gondjaikat igyekeznek megoldani.
Kiszáradunk?
A vidék lakóinak betevőjét egykor a szőlőtermesztés adta, majd a kertészkedés. A tanyák többsége a dűlőutak mentén alakult ki, vagy a vízlelőhelyek szórták szét a családokat. – Ezek már nem tanyák, ahol őseink egykor öt-hat gyermeket is felneveltek – fogalmaz Csáki Béla. Megemlíti azt is, hogy nincs pontosan definiálva a magyar tanya fogalma. – A földhivatali bejegyzés szerint tanyaként és tanyaudvarként szerepel – mondja, s fejcsóválva meséli, hogy a tanyavilágot számszerűsíteni, az ott élők körülményeit számba venni is csak két éve tudták először, ekkor készült el ugyanis az első felmérés a Homokhátság helyzetéről. – Nálunk, ha valaki egy egyszerű hitelt szeretne felvenni, akkor a pénzintézet számára lakássá kell átminősíttetni a tanyát, mert az nem tudja eredeti fogalma szerint értelmezni – magyarázza.
A tanyákkal kapcsolatos véleményt azonban mi sem összegzi jobban, mint a polgármester azon kijelentése, miszerint: Mindenhol azzal jöttek, hogy nincs benne üzlet! A külterületen élők után az állam 3800 forintos fejkvótát fizet évente, ami szűkre szabja a lehetőségeket.
Ebben a helyzetben az önkormányzat levegő után kapkodva, leginkább csak leleményességére támaszkodhat, különben nincs támogatás. Ahhoz, hogy a tanyasiak ne legyenek az elszigeteltség rabjai, járható út kell – és nem jelképesen. Ne gondoljunk azonban betonútra, itt már az is megteszi, ha a földutat karban tudják tartani. Volt rá példa, hogy ezt az önkormányzat úgy tudta biztosítani, hogy mezőgazdasági utak fejlesztésére kiírt pályázaton indult, mondván, annak környezetében amúgy is több tanya húzódik.
A vízzel, a szennyvízzel és a gázzal már nincs ekkora szerencséje a tanyasi embernek. – A magas költségek miatt sokan viszszatértek a vegyes tüzelésre, persze gáz is csak korlátozottan van a háztartásokban – kezdi sorolni a körülményeket Csáki Béla. – Nincs esély arra sem, hogy a tanyákra kiviszik a vizet. Ha víz lenne, már a szennyvizet is meg kellene oldani, és ez utóbbi 2015-ig nem szerepel a kistérségek támogatásai között. Az emberek így mennek a víz után – s a polgármester rámutat három nagyobb tóra a térképen, amelyek már évekkel ezelőtt kiszáradtak. A vezetékes ivóvíz hiányát a tanyasi ember kútásással igyekezett pótolni. A kutak azonban legfeljebb 40-50 méter mélyek, és igen magas a nitráttartalmuk. A Homokhátság elsivatagosodását a környezetgazdálkodási szakemberek szerint a mezőgazdasági szerkezet átalakításával lehetne megoldani.
Szociális kiköltözők
Súlyos gondokat okozhat a közeljövőben az is, hogy országunk EU-csatlakozása óta érvénybe lépett az a kormányrendelet, amely az ivóvíz megengedett arzéntartalmát literenként 10 mikrogramm értékben maximálja. Azok az önkormányzatok, ahol ez az érték magasabb, 2006–2009-ig kaptak haladékot az arzénmentesítés megoldására. A kormány az önkormányzatoknak korábban azt az ígéretet tette, hogy ennek teljesítéséhez tízszázalékos önrész mellett állami és uniós támogatás jár majd. – Az önrész mértékét felemelték harminc százalékra, ez számunkra teljesíthetetlen – mondja Csáki Béla, elmesélve, hogy az emelés hátterében egy, a Nemzeti Fejlesztési Alapban történt átcsoportosítás áll. – Azt mondták, a négyes metróra kell a pénz.
– Azok, akik előbb panellakást vettek, és beköltöztek a városba, hamar rájöttek, hogy ők mégiscsak parasztgyerekek, és visszajöttek ide. Nekik a kinti kötődésük erősebb volt – magyarázza Csáki Béla. – Sajnos vannak, akik szociális kiköltözők, velük van a legtöbb gond. Ők azt hiszik, hogy itt majd könnyebb lesz az élet, de hamar jelentkeznek az önkormányzatnál segélyért. A városi emberek pedig a hagyományos tanyasiakkal szemben el sem tudják képzelni, hogy kevés pénzből is meg lehet élni. Az az igazság, hogy ahol nagyon messziről gyűlnek össze, ott nincs meg az egyetértés.
Magyarország területén a szociális kiköltözők magas száma főként a Szeged környéki Mórahalom és Pest megye tanyavilágában jellemző. Fülöpjakab tanyavilágában azonban nemigen van munkanélküliség.
Nemrég a falu is részt vett hat másik településsel abban a programban, amelyet a kecskeméti székhelyű Falugondnokok Duna–Tisza Közi Egyesülete vezényelt le, és amely megkapta a visegrádi országok közötti legsikeresebb projekt elismerést. A cél a nők munkavállalásának ösztönzése volt az aprófalvakban és a tanyavilágban, s úgy teljesítették, hogy a jelentkező nők falu- és tanyasegítőként a közösségi és szociális ellátásban helyezkedtek el. Molnárné Marika a programnak köszönheti munkahelyét, bár azt mondja, aki mentálisan egészséges és keres munkát, az talál is a környéken. – Ha más nem lett volna, akkor elmentem volna a „fóliába” dolgozni – utal a Fülöpjakabhoz tartozó üvegházra és a növénytermesztéssel foglalkozó kisebb gazdaságokra. Marika jelenleg a tanyagondnoknak segít és az iskolában dolgozik felváltva. Három gyermeke van, akik közül a nagyobbik Kecskeméten dolgozik, a többiek iskolába járnak. Hogy milyen a gyerekek viszonya a tanyasi élethez, az mutatja, hogy a legidősebb is hazajár a városból. – De a mai gyerekek a földet már nem fogják túrni, én ezt tudom. Nincs mit tenni – sóhajt fel.
Az EU „separated farm” névvel illeti a tanyát, ami annyit tesz: a településtől elválasztott farm, gazdaság. Az angol meghatározás azonban láthatóan nem hozza magával a tartalmi idomulást. Csatári Bálint geográfusként lapunk korábbi számában elmondta, úgy látja, nem törődünk a végekkel. „A finnek szinte erkölcsi kötelességüknek tartják, hogy mindegyiküknek legyen egy kis tóparti nyaralója” – fogalmaz.
Az uniós állampolgárok közül a nem gazdálkodók és nem hazánkban élők önálló ingatlanként (földrészletként) legfeljebb 6000 négyzetméter területtel kialakított tanya tulajdonjogát szerezhetik meg. Az Európai Unió hétéves haladékot adott Magyarországnak, hogy a külföldi természetes és jogi személyek termőföldtulajdon-szerzésére vonatkozó törvényi tilalmakat fenntartsa. A jelenlegi korlátozásokat így 2011-ben meg kell szüntetnünk.
A tájat telepöttyöző birtokok között így ma még nemzeti összetartozás is van, a végnapjait élő tanyák megvásárlása azonban hozzájárul a tanyavilág szétzilálásához. Fülöpjakabnak jelenleg 12-15 tanyája van külföldi tulajdonosok kezében, akik rendszerint csak az év egy bizonyos időszakában tartózkodnak itt. Szomszédainkat, Erdélyt és Ausztriát szemlélve azt látjuk, hogy ott a tanya a farm irányába fejlődött, tisztázva ezzel funkcióját.
Hazánkban viszont a tanya egyelőre homályos folt a kies pusztaságban, s élénken csak az ott élő idősebb nemzedék mindennapjaiban és szívében él. Utánuk, félő, hogy a magyar paraszti világ, a falu, a tanyai udvar csak a magyar népmesék kalandjainak színtere lesz.
kereset
A magyar minimálbér európai mércével mérve is szépen teljesített
