A lét szíve

„Mesélek neked. […] Nem azért, hogy szórakoztassalak, hanem hogy okulj, te balga. Amellett szórakozhatsz is.”
A divatot teremtő El Camino (Az út), a nagy sikerű Tibetben a lélek után itt van Tolvaly Ferenc legújabb zarándokregénye, a Boszporusz felett a híd.
Bestsellerről írva elmondani a tartalmát bűntény. Annyi bizonyos, hogy a szerző a legkeményebb fába vágta a fejszéjét ezúttal, mert a mozlimok közösségébe, különösen a zarándokokéba bejutni európai embernek úgyszólván lehetetlen. Tolvalynak sikerül barátai segítségével. Medinába és Mekkába eljutni nehezebb, mint egy tibeti kolostorba. Ő viszont, aki megjárta a helyeket, megerősödik abbéli hitében, hogy Isten egy.
Marokkó, Törökország, Szaúd-Arábia a (zarándok) út állomásai. A főhős, magyar származású német agykutató, felesége és fia halála után indul útnak. Élete eddig különböző „keretekben” zajlott. Fizikai, lelki, gondolati, képzetbeli keretek közt élt folyton. Rengeteg kérdés van benne, de Tolvaly regényeiben mindig is sok a kérdés. Mintha sok Déryt olvasott volna, aki azt állította, hogy az írónak nem a válaszadás a dolga, hanem az, hogy jó kérdéseket tegyen föl. Tolvaly persze válaszol, gondol az egyszerűbb lelkekre is. Nem néz le senkit, ez az ereje.
„Szeretnék pénzt, szeretnék gazdag lenni”, mondja a regénybeli barát, Ali. „De ha jobban belepiszkálunk, kiderül az igazság. […] Az ember méltóságban szeretne élni.”
Rengeteg Naszreddin hodzsa történetet kapunk, a Vén Zsivány, ahogy a szerző hívja, humorral tanít. Hadd tegyek én is egyet hozzá a Naszreddin-történetekhez:
Naszreddin vett egyszer egy hegedűt, és elkezdett nyekeregni rajta: Nyiiiiiiiiiiiiii… Ugyanazt a hangot ugyanazon a húron. A felesége egy óra múlva nem bírta tovább. Naszreddin! A válasz: Nyiiiiiiiiiiiiiii… Miért játszod ugyanazt a hangot, megőrjítesz! A hegedűsök föl-le mozgatják az ujjaikat, különböző hangokat játszanak. Igen, mondta Naszreddin, tudom is, hogy miért. És miért? Mert ezt a hangot keresik: Nyiiiiiiiiiiii…
Sok titkot les meg a szerző, sok titkot fejt meg és bont ki. A szufizmusról, a misztikus mozlim szektáról a legtöbb embernek költők meg a kerengő dervisek jutnak eszébe. Tolvalynak közöttük is akad barátja. A dervis annyit jelentett: szegény ember. Az érzékeket felkorbácsoló zene (Ravel Bolerója is eredetileg szúfi dal volt) meg az önhipnózisos imák ereje fülünk hallatára, a szemünk előtt bomlik ki. (Apropó szem: film [DVD] és album is készült a zarándoklatról.) A szufizmust éppúgy megérintette a hinduizmus, mint a buddhizmus vagy a taoista panteizmus. (A konfucianizmus nem, az csak a kínaiak ruhája, de nem a lelke. Az az utóbbi kettő.) Tolvaly fölfedezése: a rózsakeresztesség, a templomos lovagok legendája, a Bafomet is benne van ebben a misztikában. A szúfik olyasvalakik, mint a zsidó vallásban a kabbalisták vagy a kereszténységben a gnosztikusok. Kitagadottak, de elmondhatatlanul vonzók, rejtélyesek.
„Ha kimért léptekkel megyek, tartalommal telik meg az idő”, mondja a regény. Ez lehet a zarándoklatok lényege.
(Tolvaly Ferenc: Boszporusz felett a híd. Kortárs Kiadó, Budapest, 2007. Ára: 2950 forint)