Miként a nyarat a pincefesztivál, úgy köszönti az őszt a Kezes-lábos Etyeken, Budapest borisszái pedig, akik bírják a tömeget, kiröppennek a fesztiválikaruszokkal a község parkolóhelyeiig, hogy a gezemicelángosok, kürtős kalácsok, mézescsuprok, szappanok, fazekak, kerámiák, fajátékok, szénafigurák között elgyalogolhassanak a nyitott pinceajtókig.
Mert legyünk igazságosak: bár a fesztiválvendégek tetemes hányada iszogatni buszozik oda ki (jól teszik), a Kezes-lábos a májusi pincefesztiváltól eltérően elsősorban nem a borról szól. Hanem. A slow foodról, angolosan. Azokról az emberekről és azokról a termékekről, amelyek szemben állnak az idegbeteg rohanással, amit ideát az aszfalton jobb híján munkanapnak hívunk. Gyorsan eszel, gyorsan halsz, keveset élsz, szögezik le Rókusfalvy Pálék, amikor meghatározzák a Kezes-lábos céljait. Az élvezhető élethez a földdel szimbiózisban élő, a földből alkotó embereken keresztül vezet az út, ennek értelmében megint meghívták azokat a kiállítókat, akik természetes alapanyagokból állítják elő termékeiket. S persze hogy kinyitnak az etyeki pincék is, a házigazdákon kívül az ország legismertebb borászaival is ismét lekezelhetünk néhány korty között, s ha odafigyelünk, talán ellesünk valamit a lassúságból. Szalóki Ági, Herczku Ági és Bognár Szilvia vasárnapi koncertje mindenképpen rásegít.
Somot, bodzát, kökényt. Aki unja már a szatmári szilvát (szerintem nem lehet), az a pesti Vigadó téri Pálinka Promenádon a hét végén olyan gyümölcsöket kóstolgathat végig pálinkává átlényegülve, amilyeneket talán még nem is markolt. A féldekás kocsmakultúrának hadat üzenő Magyar Szeszipari Szövetség saját ünnepet akart a hazai pálinkafőzdéknek, s lőn. A promenádon, azaz a Duna-korzón végig lehet most szimatolni mindent, kóstolni viszont csak ésszel, nehogy be kelljen idézni ide megint Hamvas Bélát a bornemzetek és pálinkanépek különbözőségeiről.
Magyar Péter
SZDSZ, Momentum, Tisza Párt – Menczer Tamás meghúzta az egyértelmű párhuzamot
