Magasabbra tették a mércét

Újabb sikert könyvelhet el a magyar labdarúgó-válogatott: tegnap Lódzban barátságos mérkőzésen 1-0-ra megverte Lengyelországot. Nincs okunk a sikertől megrészegedni, két tényt mégis érdemes rögzíteni. A lengyel válogatottat ma az európai élmezőnyben jegyzik, a magyar csapat Várhidi Péter vezetésével idegenben is nyerni tudott.

Lengyelországban túlzás nélkül dübörög a futball, a válogatott vezeti az A csoportot az Eb-selejtezőben. Azt gondolhatnánk, ez önmagában elegendő ahhoz, hogy a csapat – ellenféltől függetlenül – telt ház előtt játssza hazai mérkőzéseit. Ehhez képest tegnap Lengyelország második legnagyobb városában, Lódzban alig ötezren gyűltek össze a mieink elleni barátságos találkozóra. Bőven van tehát még lehetőség a megfiatalított, az utóbbi összecsapásokon reményt keltően szereplő magyar válogatott előtt, hogy visszaállítsa a renoméját.
Amint az várható volt, Várhidi Péter több poszton is változtatott a Málta ellen szombaton 2-0-ra győzött együttesen. Eltiltását letöltve visszatért a kezdő tizenegybe Vanczák Vilmos (Balogh Béla helyére), valamint Hajnal Tamás (Filkor Attila), ezenfelül a szövetségi kapitány Szélesi Zoltán helyett Csizmadia Csabának szavazott lehetőséget; Priskin Tamás viszont nem kezdett, tegnap is Feczesin Róbert volt a középcsatár. Ezek figyelembevételével a következő összeállításban futott ki a magyar válogatott:
Fülöp – Csizmadia, Vaskó, Juhász, Vanczák – Vass, Tőzsér – Gera, Hajnal, Dzsudzsák – Feczesin. (A lengyelek szakvezetője, a holland Leo Beenhakker még inkább kísérletezett, hat alapemberét is hazaengedte klubjához a hét végi, kazahok feletti 3-1-es siker után.)
Az első komoly helyzet a lengyelek előtt adódott, a nézőtér már morajlott is, mert Kosowski fejese a hálóban landolt, ám csupán a felső léc fölött. A 14. percben Wsobolewski hasonlóképpen fejezte be a lengyel akciót, két perc múlva végre magyar lehetőséget láthattunk: Tőzsér 22 méterről leadott, életerős lövése kevéssel szállt el a jobb pipa mellett. A folytatásban a magyar válogatott Fülöpnek köszönhetően őrizte a 0-0-s döntetlent. Előbb Martusiak lövése után tolta ki a felső sarok felé tartó labdát, majd Lewandowski szabadrúgásánál volt résen. A mieink nem játszottak alárendelt szerepet, de egyértelműen a lengyelek irányítottak.
A második félidőre Várhidi Péter igyekezett frissíteni a csapatot, Priskint és Halmosi Pétert cserélte be Feczesin, illetve Dzsudzsák Balázs helyére.
Szünet után az első negyedóra még az első játékrész jegyében telt el, utána azonban gyökeres fordulatot vett a mérkőzés: futószalagon követték egymást a magyar helyzetek. Először, a 64. percben Hajnal lövése csattant a bal kapufán, majd két perc múlva Priskin bombázott fölé szintén a 16-oson belülről. A 70. percben Tőzsér szögletéből Vanczák fejese szállt kevéssel a felső léc fölé, a 80.-ban végre gólnak örülhettünk. Priskin tört be a lengyel 16-oson belülre a jobb oldalon, fejjel megtolta a labdát, amikor Jop mellkason rúgta. A jogos büntetőt Hajnal Tamás végezte el, a balra vetődő Fabianski mellett higgadtan a jobb alsó sarokba helyezett. A hajrában a lengyeleknek volt két helyzetük, de ezek nem jelentettek igazi veszélyt, a magyar válogatott megérdemelten nyerte meg a találkozót.
A tartalékos házigazda feletti 1-0-s siker nem igazán értékmérő, ám azt azért megállapíthatjuk, a magyar válogatott ismét felülmúlta önmagát. Vagy félve kérdezzük: lehet, hogy újra kell fogalmaznunk az elvárásainkat? Csak remélni merjük, hogy az a változat áll közelebb a valósághoz.