Nehéz teher az athéni örökség

A két hete véget ért vb után többen – mi magunk is – temették a magyar súlyemelést, mert a sportág nem szerzett olimpiai kvótát. Fehér Tamásnak, a szövetség elnökének hivatalból is illik derűlátóbbnak lennie. Szerinte a súlyemelés átmeneti korszakot él, az eredmények néhány éven belül ismét javulnak, és még a pekingi részvételről sem kell lemondani.

Ön is kudarcként értékeli a magyar súlyemelő-válogatott világbajnoki szereplését?
– Sikerként semmi esetre sem, de szerintem indokolatlan a vészharangot kongatni. Ugyan nem szereztünk kvótát, de ez még nem jelenti azt, hogy egyetlen versenyzőnk sem lesz ott Pekingben. Jövő áprilisban az Európa-bajnokságon, amit ezúttal talán helyesebb kontinentális pótkvalifikációs versenynek nevezni, még javíthatunk. A csapateredményt tekintve a világbajnokságon a férfiaknál az első 27 között kellett volna végezni ahhoz, hogy legalább három kvótához jussunk, harmincötödikként erről lemaradtunk. Az Eb-n az első kettő ország két-két, a harmadik–ötödik helyezett pedig egy-egy kvótát kap. A nőknél szigorúbbak a feltételek, csak az első kap kettőt, a második és a harmadik egyet-egyet. Ám nagyon fontos szabály, hogy a világbajnokságon már indulási jogot szerzett nemzetek eredményét a kvalifikáció szempontjából nem értékelik az Eb-n.
– A világbajnoki eredmény alapján a „maradék” európai országok között Magyarország hányadik lett?
– Litvánia, Csehország és Spanyolország végzett előttünk, tehát ilyen szemmel nézve negyedikek lettünk.
– Nem túl derűlátó tervezés, hogy az Eb-n az első két hely valamelyikét megcsípjük? Inkább nem az a valószínűbb, hogy egy magyar súlyemelő sem jut ki Pekingbe?
– A magyar súlyemelésben még nagy tartalékok vannak. A mostani csapat is szépen, egyenletesen fejlődik, ha csupán Tancsics László felépül betegségéből, és a két-három évvel ezelőtti szintjén emel ismét, az önmagában elegendő lehet a kvóta megszerzéséhez.
– Ahhoz képest, hogy a magyar súlyemelés – 1984-et leszámítva – 1960 óta minden olimpiáról legalább egy érmet hozott, az egy vagy kettő, netán három kvóta még mindig édeskevés. A perspektívát nem lehet látni a sportágban.
– Kétségtelen, nehéz a helyzetünk, még sarkosabban fogalmazva azt is mondhatnám, a magyar súlyemelés arcpirítóan kevés pénzből él. Az athéni olimpia előtt százmillió forint volt az éves költségvetésünk, most ennek a felét sem éri el. Azóta több mint tíz szakosztály megszűnt, jelenleg durván negyven műhelyben foglalkoznak súlyemeléssel. Legjobbjaink megélhetési gondokkal küszködnek, sem nekik, sem nekünk nincs arra pénzünk, hogy havi százezer forintért táplálékkiegészítőket vásároljunk, ami nélkül szinte lehetetlen lépést tartani a nemzetközi mezőnnyel. Mégsem állítanám, hogy nincs perspektíva a munkánkban. A mostani, nehéz átmeneti időszakot kell túlélnünk. Minden kétséget kizárva be kellett bizonyítanunk, hogy teljes mértékben doppingmentes a sportág. Következő lépésként azt a manapság divatos asszociációt kell megcáfolnunk, hogy azért gyengébbek az eredmények, mert most nem doppingolnak a versenyzők, ergo: korábban doppingoltak. Ezt úgy tudjuk elérni, ha évről évre képesek vagyunk fejlődni.
– Meddig és miből?
– A pekingi kvóta rendkívül fontos. Ha az olimpián lesz magyar súlyemelő, arra alapozva ismét fel lehet építeni a sportágat. Ha nem, akkor bizony mások jóindulatára kell majd szorítkoznunk.
– Athénben nagyon fiatal magyar csapat versenyzett. Az azóta vissza- vagy csak félrevonult sportolókat nem lenne értelme visszacsábítani?
– Ezen is dolgozunk. Athéni ezüstérmesünk, Krutzler Eszter már visszatért, az idén megmutatta magát, biztos vagyok benne, hogy jövőre már érdemi eredményeket is produkál. Ráki Henriettára szintén számítunk, aki szülés után újrakezdte az edzéseket. Likerecz Gyöngyit is megkerestük, ám ő családot alapított, nemrég adott életet első gyermekének, egyelőre nem tervezi visszatérését a dobogóra. Varga Viktóriát győzködni sem kell, ám eddig nem tudta kiheverni a gerincsérülését, s képtelen igazán nagy súlyokkal dolgozni. Hajt a jó eredményért, semmiképpen nem írhatjuk le. Tancsics Lászlóról már szóltam, szerintem jövőre oszlopos tagja lesz az Eb-csapatnak, és akár olimpiai résztvevő is lehet.
– Gyurkovics Ferenc kimaradt a felsorolásból. Őt nem próbálták meg rávenni a visszatérésre?
– Pekingben semmiképpen nem indulhat, mert a nemzetközi szövetség, az IWF szabálya szerint olimpián doppingvétségen ért súlyemelő többet nem vehet részt ötkarikás játékokon.
– Róla tehát végleg le kell mondania a magyar súlyemelésnek?
– Ezt így nem merném kategorikusan kijelenteni. Először Ferinek kellene eldöntenie, hogy mit akar. Többször beszélgettem vele, ez alapján nekem úgy tűnt, jól érzi magát a bőrében versenyszerű súlyemelés nélkül, neki most fontosabb a civil karrierje építése. Ha mégis úgy döntene, hogy szeretne versenyezni, akkor pontosan körbe kell járni annak feltételeit, miként térhet vissza.