Nem lesz többé olcsó az olaj?

Alaposan elszámolták magukat az elemzők az év elején, amikor a FigyelőNet az idei olajárakról kért tőlük előrejelzést. A szakemberek éves átlagban hordónként hatvan dollár körüli szintre számítottak az idén, s úgy okoskodtak, hogy ha Izrael megtámadja Iránt, az ár átmenetileg felmehet ugyan 75-80 dollárra, ám ennél komolyabb, akár a százdolláros szintet is elérő drágulásra csak egy, az 1973-ashoz hasonló, nagy olajembargó megismétlődésekor számíthatunk. Nos, embargót nem vezetett be az OPEC, Izrael sem támadta meg Iránt, a nyugati féltekén irányadó referenciakeverék, vagyis a WTI hordónkénti ára csütörtökön mégis kilencven dollár fölé kúszott decemberi szállítási határidőre New Yorkban, ami új, történelmi csúcsot jelent. Nem sokkal olcsóbb a Brent sem. Az Európában irányadó keverék ára csütörtökön szintén történelmi rekordot döntött, s tegnap délutánig sem csökkent 84 dollár alá.
Ha végigtekintünk a közelmúlt áremelkedésekről szóló hírein – volt belőlük bőven, hiszen az olaj ára januártól mostanáig 45 százalékkal emelkedett –, azt látjuk, hogy az elemzők általában egyszeri okokkal magyarázták az éppen aktuális áremelkedéseket, valószínűsítve, hogy ha ezek egyszer megszűnnek, az ár is normalizálódik majd. A kulcsszavak között általában a politikai konfliktust, a hurrikánt, egy-egy olajmező kitermelésének átmeneti leállítását, olajfinomítók ideiglenes kiesését, a nyári autózási vagy a téli fűtési szezon közeledtét találjuk; csupa olyan dolgot, amelyeknek egyszer valóban végük szakad, ám ez a pillanat soha nem járt együtt tartós árcsökkenéssel. Sőt a helyzet az, hogy ez már jó ideje így van, mert az áremelkedés 1997-ben tízdolláros szintről indult. Egy ilyen hoszszú és ennyire markáns drágulási folyamatot már nem lehet egyszeri eseményekkel magyarázni. Egyre több szakértő szerint biztos, hogy a háttérben legalább egy fundamentális ok is áll, s ez nem nagyon lehet más, mint hogy az olaj iránti kereslet növekedésével már nagyon régóta csak kínkeservesen tud lépést tartani a kínálat.
Így látja ezt a Barclays Capital is. A legnagyobb londoni elemzőház a privatbankar.hu-n idézett helyzetértékelése szerint mindaddig, amíg nem válik egyértelmű kilátássá a kereslet és a kínálat közötti rés betömése, a piac egyenes úton halad a 90, a 100 és a 110 dolláros olajárhatárok meglehetősen gyors, egymás utáni átlépése felé.