Összefogtak Pécsett a dokufilmesek

Bizonyára bevonul a magyar dokumentumfilm-történetbe az a pécsi kerekasztal, amelyen a szakma eddig példátlan összefogásával határoztak arról, hogy a dokumentumfilmes szervezetek nem támogatják a Magyar Mozgókép Közalapítvány nagykuratóriumának újraválasztását, valamint hogy a magyar dokumentumfilmnek egy új, független filmszemlére és vásárra van szüksége.

Gyakorlatilag újrafogalmazta önmagát a magyar dokumentumfilmes szakma a pécsi Dominikánus Házban: a szokatlan összefogással lefolytatott maratoni kerekasztal-beszélgetésen a legégetőbb kérdéseket vették sorra a jelentősebb műhelyek képviselői. A kerekasztal célja egy nyilatkozat megalkotása volt, amelyet az aláírók egy-két héten belül eljuttatnak a legfontosabb pénzelosztó szervezeteknek, a parlament kulturális bizottságának és a szaktárcának. A pécsi nyilatkozat megalkotásában részt vett többek között a Dunatáj Alapítvány, az Inforg Stúdió, a Magyar Dokumentumfilm-rendezők Egyesülete (Made), a Magyar Dokumentumfilmes Műhelyek és Gyártók Szövetsége (Filmkör), a Fórum Film Alapítvány és a Magyar Filmművészek Szövetsége dokumentumfilmes szakosztálya.
Kisfaludy András, a Made elnöke szerint először fordult elő, hogy különböző nézeteket, érdekviszonyokat képviselő alkotók leültek egymással, hogy átbeszéljék a tennivalókat. A kiindulópont az volt, hogy a magyar dokumentumfilm helyzete tarthatatlan. Megoldatlan a filmkészítés fázisainak célirányos támogatása, és a filmfinanszírozásban illetékes szervek évek óta válaszra sem méltatják szervezeti vezetőiket. A filmtámogatás legfontosabb döntéshozó szerve a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMK), amelynek alapítói körébe – történeti okok miatt – még a legnagyobb műhelyek (Dunatáj, Inforg, Made) és produceri szövetségek sem tartoznak bele, szavazati jog híján pedig a nagykuratórium személyi öszszetételéről sem dönthetnek. Az MMK nagykuratóriumának mandátuma nemsokára lejár – a dokumentumfilmesek leszögezték, nem támogatják a jelenlegi tagok újraválasztását, mert olyan nagykuratóriumot látnának szívesen, amely a játék- és dokumentumfilmes szakmát is képviseli. Miután Dárday István rendező a Társulás Stúdió jogutódjaként beleszólhat a kuratóriumválasztásba, vétójával jelen pillanatban a teljes dokumentumfilmes szakmát képviseli.
Kisfaludy szerint komoly probléma, hogy a szakmai kollégium évente egyszer-kétszer hirdethet csak pályázatokat, az aktualitásokra a filmesek – ad hoc alap hiányában – nem tudnak reagálni. Segíteni kellene tehát a filmkészítést úgy is, hogy már a műhelyeknél lehessenek sürgősségi tartalékok részben ad hoc forgatásokra, másrészt előkészítésre és terjesztésre. Vészi János, a Magyar Filmművészek Szövetségének dokumentumfilmes szakosztályvezetője elmondta, az alkotók összefogására volna szükség, a cél az, hogy ezek az alkotói csoportok bizonyos aktuális témákat együtt térképeznek fel. Ilyen feladatokra szintén csak a műhelyek alkalmasak.
A szakma legsúlyosabb gondja, hogy nehezen jutnak el a befogadóhoz. A Magyar Filmszemle kétnapos dokus blokkja nem elegendő, ezért a kerekasztal résztvevői Dénes Gábor és Buglya Sándor ötletei alapján egy önálló dokumentumfilmes szemle és vásár megalapítása mellett döntöttek. A pesti szemléről fokozatosan helyeznék át a súlyt erre a jövendőbeli nem fikciós fesztiválra, amely a régiós és nemzetközi forgalmazók, terjesztők, televíziós társaságok jelenléte miatt az alkotóknak kitörési pontot jelenthetne. A jelenlévők szerint a vásárral egybekötött szemle ideális helyszíne akár Pécs lehetne.