Új fényben a náci éra?

Váratlan fordulat következett be Németországban a nemzetiszocialista rendszer megítélésében, miután a német családpolitikával foglalkozó volt tévébemondó, Eva Herman részben védelmébe vette a gyászos érát. Kiderült, a németek egynegyede nem mindenben ítéli el az említett időszakot.

(Köln)
Hermant nemrég egy televíziós beszélgetőműsorban a műsorvezető kitessékelte a stúdióból, mert az anyák harmadik birodalombeli megbecsülését méltatta. A Stern magazin megbízásából készült közvélemény-kutatás eredményéből kiderült, a polgárok huszonöt százaléka ezzel nagyjából egybehangzóan úgy véli, nem volt minden rossz abban az időszakban.
A magukat emancipáltnak tartó nők helyzetével, az ebből levezethető családi viszonyokkal és a születések számának aggasztó csökkenésével két könyvben is foglalkozó Eva Herman egyik előadásában felhangzó panasza – „ha valaki hajdani értékekért harcol, azt azonnal a barna buzogánnyal fenyegetik” – széles körű egyetértést váltott ki a németekből. Ennek bizonyítására elég, ha idézünk a lapokhoz küldött levelekből és az interneten terjesztett hozzászólásokból: „Elképesztő, hogy hatvan évvel a Harmadik Birodalom után milyen erővel fáradoznak azon, hogy elkerüljenek olyan kifejezéseket és elhallgassanak olyan tényeket, amelyek kapcsolatban állnak a nemzetiszocializmussal. Nem szabad a többgyermekes családanyákat példaként bemutatni csupán azért, mert ezt a családképet a nácik propagálták? Richard Wagner zenéje kárhoztatott, mert antiszemita volt?”; „Eva Herman harcol azért, hogy a gyerekek igényei a szülők védte környezetben érvényesüljenek, és a családpolitika középpontjába kerüljenek. Botrány, hogy ennek fejében, hazug módon, a barna sarokba állítják.”
Herman a német katolikusok fórumán tartott előadását a család jelentőségéről és értékeiről a jelenlévők tapsvihara jutalmazta. Ugyanakkor ezzel azonnal kiváltotta a német zsidók központi tanácsának tiltakozását. Dieter Graumann alelnök szegénységi bizonyítványnak nevezte az Eva Hermannak nyújtott dörgő tetszésnyilvánítást, mert az szerinte a nemzetiszocializmust dicsőítette azzal, hogy a házasság és család értékeinek eredetét a náci időkkel hozta összefüggésbe. Egyben felszólította Karl Lehmann kardinálist, a német püspöki konferencia elnökét, foglaljon állást a katolikus egyház nevében. A konferencia szóvivője aránytalanul kellemetlennek nevezte Graumann kijelentését, az ugyanis semmiben sem felel meg a katolikus egyház és a zsidóság közötti viszonynak, és nem szolgálja a további gondolatcserét sem.
Alan Posener, a Welt am Sonntag hetilap kommentátora háláját fejezi ki Hermannak, mert a nézeteihez fűződő botránnyal ráterelte a figyelmet a német történelem tabutémáira, amelyekről csak kevesen merik kimondani véleményüket. „Annak, aki nem volt zsidó, cigány, homoszexuális, kommunista vagy antifasiszta, a nemzetiszocializmus a világháború 1939-es kirobbanásáig kedélyes diktatúrának számított. Volt kenyér, rend, öröm, Volkswagen és népi közösség. A szövetségesek katonailag öt év alatt felszámolták ezt a rendszert. Ideológiailag mind a mai napig nem” – írta Posener.