Kétszáz román bányász tüntetett nemrég Gyulafehérváron magyarellenes jelszavakat hangoztatva az ellen, hogy a román környezetvédelmi tárca felfüggesztette a verespataki aranybánya-beruházás engedélyét. Rossz emlékeket ébreszt bennem a bányászok tüntetése. Legalábbis az jutott az eszembe, hogy a romániai forradalom idején teherautókon érkeztek a román bányászok tömegei magyart verni.
– Ez nem az első alkalom, hogy úgynevezett bányászok tüntetnek a beruházás mellett. Bukarestben a nyár elején szintén tüntetés volt, amikor elindítottuk az engedélyeztetési eljárást, vagyis a tárcaközi szakmai egyeztetést. A bányászok akkor is azt kérték, hogy „járjak el tárgyilagosan,” és adjak engedélyt a bányászati kivitelezésre, meg hogy ne csináljunk az ügyből magyarkérdést. Magyarkérdést viszont éppen ők csinálnak az ügyből, de erre már nem kapható a román sajtó.
– A „magyar kártyát” a beruházó cég – a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) – vezetője is kijátszotta. Hill úr egyszerűen azt a primitív érvelést vágta az ön fejéhez, hogy nem akarja a magyarok aranyát átadni a románoknak, és több uszító hangvételű nyilatkozatot tett. Erre sem figyelt fel a román közvélemény?
– Megnéztem az internetes fórumokat, és ezeken nevetségesnek tekintették a cégvezetők nyilatkozatait. Erre tehát már végképp nem kapható a román emberek többsége. Annyit ugyanis tudnak a románok is, hogy Verespatak környékén ma már csak egynéhány magyar él, vagyis egyértelműen románkérdés is a verespataki bányaügy. Engem is legfeljebb azzal lehet megvádolni, hogy helyet adtam Magyarországnak az engedélyeztetési eljárásban. Ez azonban egy normális nemzetközi eljárás része, amely előírja, hogy ezt a lehetőséget meg kell adni az érintett államoknak.
– Mi a helyzet most az engedéllyel? Úgy tudom, hogy a kulturális örökségvédelmi engedélyhez beadott szakértői véleményeket például meghamisították a beruházó emberei. Az engedélyük felfüggesztése miatt pedig az RMGC pereket akaszthat a román szaktárca nyakába.
– Egy törvénymódosítás miatt függesztettük fel az eljárást, amely előírja, hogy bármilyen közjogi dokumentum, amelyet vitatnak a bíróságon, nem tekinthető érvényesnek. Most tehát azért szünetel az eljárás, mert nem érvényes az a dokumentum, amely összeköti a projektet a helyi közigazgatással. A verespataki bányaberuházás ellen az egyházak és a Román Tudományos Akadémia is tiltakozik, civil szervezetek pedig több témában indítottak bírósági eljárást az építtetők engedélye ellen. Nagy harcra kell azonban felkészülni. Az engedély felfüggesztése után a minisztériumot bírósági perekbe akarják berángatni. Az RMGC kártérítést akar kérni a minisztérium vezetőitől, így személyesen tőlem is.
– Önt személyesen is pereli a cég?
– A minisztériumot fogják beperelni, viszont az iratokban jelezték, ők azt is szeretnék, hogy a kártérítést a minisztérium vezetőin is behajtsák majd.
– Mekkora kártérítést kérnek?
– Ezt még nem tudjuk, ugyanis nehéz megmondani, hogy mekkora kárt okoztunk. Tekintettel arra, hogy a beruházóknak még engedélye sincs, nem tudjuk pontosan, hogy mit vesztettek. Az sem biztos, hogy kapnak majd engedélyt. Az viszont sajnos bizonyos, hogy nagyon sok bírósági tárgyalás lesz, ahol az ügyvédek keményen harcolni fognak egymással.
– A bányászok tüntetése egy előre megszervezett dolog, vagy tényleg féltik az emberek a munkájukat? Általában támogatnák a román állampolgárok ezt a beruházást, vagy inkább ellenzik?
– Én részt vettem a közviták egy részén. Bebizonyosodott számomra, hogy ezek a bányászok a cég alkalmazottai, akiknek a többsége bányásznak kiáltja ki magát, és folyamatosan megjelenik különböző helyeken. Szerintem kitervelt píárakciókról van szó, amelyek teljes kudarccal végződtek. Egy független intézet közvélemény-kutatása szerint pedig 82 százalékban ellenzik a beruházást Romániában.
– Az RMGC régebbi újságcikkek, a sajtóban megjelent írások szerint eredetileg egy pénzmosoda volt, és jelenleg is egy Barbadoson bejegyzett társaság. A minisztérium utánanézett annak, hogy milyen hátterű céget engedett be Romániába?
– Ilyen vizsgálatot nem folytat a minisztérium. A román bejegyzés alapján a cégben egy kanadai bányaipari óriás is tulajdonos, és a román állam is egy kisebb részvénycsomaggal. Románia részesedése azonban csökkenni fog, mert a román állam egyre kevésbé támogatja a beruházást. Valóban felmerültek kérdések a cég hátterével kapcsolatban, bennünket viszont nem az érdekel, hogy ki a részvényes, hanem az, hogy a tulajdonosok képesek-e betartani az európai és a román törvényes kereteket.
– Úgy hírlik, hogy az ENSZ fejlesztési ügynöksége, a United Nation Developement Program (UNDP) is támogatná ezt a beruházást.
– Azt hiszem, hogy az UNDP pozsonyi kirendeltségével van szerződése az RMGC-nek. A cég ugyanis nagyon sok szervezetet próbált bevonni, de ezek többnyire sikeresen kiszálltak a partnerségből, mert tudták, hogy túl sok olyan kérdés van, amelyik kényelmetlen helyzetbe fogja hozni őket. Mert nem mindig teljes a tárgyilagosság a cégnél a hatástanulmány-készítésben, a projekttervezésben.
– A verespataki bányászathoz egy hatalmas zagytározót használnának, amelyben rendkívül veszélyes ciántechnológiát alkalmaznának. Elképzelhető, hogy a parlament elfogadja az ön törvényjavaslatát a ciántechnológia romániai betiltására?
– Nehéz ügy. Az előterjesztés most az alsóházban van, és a gazdasági szakbizottság tárgyalja. Úgy látom, hogy valakiknek az érdekében áll sokáig rágódni az ügyön. Sajnos úgy tűnik, hogy nincs meg a kellő politikai akarat arra, hogy ez a javaslat a parlament elé kerüljön.
– Ha már a ciánszennyezésnél tartunk: mit tett a román kormány, amióta a tiszai ciánszennyezés megtörtént, hogy ne következhessen be újra ilyen katasztrófa?
– A még meglévő üzemek tevékenységének követését jelentősen szigorították. A kármentesítő beruházásokban viszont sajnos nincs komoly előrelépés. A környezetvédelmi minisztérium például lehívott erre egy 400 millió eurós keretet, a rehabilitációval foglalkozó vállalat viszont még nem tudta ezt felhasználni. Az év végéig azonban születik egy kormányhatározat, amely kötelezettséget ír elő a különböző önkormányzati vagy gazdasági szereplőknek a környezetszennyezések felszámolására, és szigorítjuk az ipari tevékenység feltételeit is.
– A tiszai ciánszennyezéshez hozzájárult az árvíz is, ahogyan egy hatalmas esőzés vagy szökőár veszélybe sodorhatja a tervezett verespataki zagytározó épségét is, óriási katasztrófát okozva a környéken. Ugyanakkor Erdélyben folyamatosan fogynak az erdőségek. Meg lehet állítani ezt a folyamatot?
– Ez jelenleg már egy lassuló folyamat a hatóságok hatékony beavatkozása miatt. A helyzet azonban tényleg lesújtó. Ezért az lesz a következő lépés, hogy újabb programokat indítunk el egy masszív erdősítés érdekében. Erre egyre nagyobb a hajlandóság a kormány és a parlamenti döntéshozók részéről, és egyre több közpénzt is költhet erre az állam a jövőben, mert ezt várja el tőlünk az Európai Unió is.
– Az EU többek között elvárja azt is, hogy a tagállamok csökkentsék a levegőszennyezést. Magyarországon a zöldek szerint jelenleg nem sokat tesznek ezért, például egymás után szüntetik meg a vasúti szárnyvonalakat. Romániában is megszűnnek vasútvonalak?
– Nem tűnnek el a vasúti szárnyvonalak Romániában. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy ezeket a vasútvonalakat már két-három éve kis szerelvényekkel dolgozó magántársaságok működtetik. Ezek a cégek jóval költséghatékonyabbak, és gazdaságossá tudják tenni a fuvarozást. Arra viszont sajnos még nálunk sincs elég erős politikai akarat, hogy a közúti teherforgalom nagy részét vasútra tegyük. Ehhez a román döntéshozók egy jelentős részének értékrendjét, mentalitását is meg kellene változtatni.
origo.hu
Mutatjuk, mit kell tennie annak a szerencsésnek, aki megnyerte a hatos lottó főnyereményét
