Bíborban született klasszikus

A heavy metal előfutára, a kőkemény rock képviselője vagy éppen a progresszív zene élharcosa – bár a Deep Purple pályafutását sokféleképp lehet meghatározni, annyi bizonyos, hogy a hetvenes évek rockszcénáját a Mély Bíbor színezte át. A kultikus zenekar november 6-án lép fel a sportarénában.

Világszerte több mint százmillió albumot adott el a Deep Purple, ami önmagában lenyűgöző adat. Ám ha tudjuk, hogy a lemezek mintegy felét az utóbbi évtizedben vásárolták meg a rajongók, biztosra vehetjük: a Mély Bíbor muzsikája felett nem járt el az idő, s a banda sem pályázik a nosztalgia-zenekar státusra. A brit banda sokadik alkalommal jár hazánkban, ezúttal a Rapture of the Deep albumát mutatja be.
Bár a hatvanas években született Beatles és Rolling Stones hosszú árnyékot vetett a könnyűzene világában, a hetvenes években is számos karakteres zenekar fogalmazta meg az új életérzést. Ebben a Deep Purple járt az élen, olyan együttesek társaságában, mint a Colosseum, a Pink Floyd, a Led Zeppelin, a Black Sabbath vagy a Uriah Heep. A Mély Bíbor 1968-ban alakult, és már az első lemeze, a Shades of Deep Purple komoly sikereket aratott, bár kezdetben inkább csak az Egyesült Államokban értékelték igazán nagyra a muzsikáját. Az áttörést az 1970-es Deep Purple in Rock című album hozta meg, olyan dalokkal, mint a Child in Time, a Hard Lovin’ Man és a Speed King. A Deep Purple az énekes Ian Gillan és a basszusgitáros Roger Glover csatlakozásával került a csúcsra, s nem mellesleg az sem vetett rossz fényt a zenekarra, hogy Ian Gillan a Jézus Krisztus szupersztár rockopera főszerepében világhírnévre tett szert.
A Mély Bíbor legsikeresebb lemeze az 1972-es Machine Head lett, a rajta található Smoke on the Water című sláger máig a zenekar védjegye. Gillan és Glovers 1973-ban személyi ellentétek miatt elhagyta az együttest, amelynek népszerűsége ezek után megcsappant. Gillan, Glovers, Ritchie Blackmore, a billentyűs Jon Lord, valamint a dobos Ian Paice kissé később, 1984-ben szervezte újjá a zenekart, ám Gillan és Blackmore ellentéte újabb tagcserékhez vezetett. Először Gillan lépett ki az együttesből, visszatérése után pedig Blackmore távozott. Az ő helyét most Steve Morse tölti be, míg a billentyűs hangszereket Don Airey szólaltatja meg a koncerten.
Az egykori őstag, dzsesszista múltú Jon Lord orgonista 2002-ben távozott az együttesből. Magyarországon valamiért azt terjesztik róla, hogy nyugdíjba vonult. Az igazság az, hogy zenei útját a klasszika és a vallás irányába fordította – ami nem annyira meglepő, ha még emlékszünk a Deep Purple és a Royal Philharmonic Orchestra egykor nagy vihart kavaró közös produkcióira.