– Miért hirdettek bojkottot a több-biztosítós egészségügyi rendszerben szerepet vállaló biztosítótársaságok ellen?
– A kollektív emberi jogok közül a legkiemelkedőbb az önrendelkezéshez való jog. Fontos, hogy mi, magyar emberek magunk dönthessük el, milyen fejlődési irányt, milyen gazdaságot, milyen társadalmi elosztórendszert szeretnénk a hazánkban. Azonban mára teljesen zsákutcába jutott Magyarországon az önrendelkezési jog, hiszen egy olyan koalíció nyerte meg a választást, amely a szöges ellentétét valósítja meg annak, mint amit ígért. Gyurcsány és csapata egy népjóléti típusú, baloldali programot hirdetett tavaly tavasszal, ehhez képest egy szélsőségesen neoliberális, neokonzervatív, népnyúzó programot akarnak lenyomni a torkunkon, amely profit-, nem pedig emberközpontú. Valahogyan meg kell akadályoznunk, hogy egy szűk, profithajhász elit értékrendjét kényszerítsék ránk. Senkitől nem kapott felhatalmazást a jelenlegi hatalom arra, hogy megvalósítsa ezeket az úgynevezett reformokat, amelyek jól láthatóan tönkreteszik az országot. Az intézkedések egyik emblematikus eleme a több-biztosítós egészségügyi rendszerre való áttérés. Kormánypárti politikusok úton-útfélen magyarázzák, hogy ez majd milyen jó lesz nekünk. De kérdezem én: ha erről ennyire meg vannak győződve, miért nem a választások előtt hirdették meg, hogy az emberek dönthessenek róla? Mivel ebben a súlyos kérdésben is megtagadták a választás lehetőségét, ezért nagyon fontos, hogy az emberek visszavehessék az ellenőrzést. Ezért hirdettük meg néhány hónappal ezelőtt a bojkottot azok ellen a biztosítótársaságok ellen, amelyek szerepet vállalnak ebben a gyalázatos, az ország hat százalékán túl senki által meg nem szavazott több-biztosítós modellben. Én jelenleg az Allianz elégedett ügyfele vagyok, de ha kiderül, hogy a társaság részt vállal a rendszerben, nyomban megszakítom vele a kapcsolatomat. Bízom benne, hogy sok százezren követik majd a példámat.
– Mi lesz azokkal, akik ugyan szimpatizálnak az ötlettel, de nem szeretnék elveszíteni az évek alatt összegyűjtött kedvezményeiket?
– Arra számítunk, hogyha tényleg létezik piacgazdaság, akkor feltűnnek olyan biztosítók, amelyek – kihasználva a helyzetet – úgy veszik át a kilépőket, hogy ők a lehető legkevesebbet veszítsék. Ezt meg lehet úgy csinálni, hogy ne ütközzön a versenytörvénybe vagy etikai szabályba.
– Csak a résztvevő biztosítóknak üzennek hadat?
– Nem. A bojkottot kiterjesztjük azokra a pénzintézetekre is, amelyek a biztosítótársaságok mögött állnak. Sok civil szervezet dolgozik azon, hogy kidolgozza az akció részleteit, a jogászbizottság pedig elvállalta, hogy az egészet koordinálja. Néhány jelentős civil szervezet is felsorakozott az ügy mögé, de mivel óriási erőkkel állunk szemben, egyelőre neveket nem mondanék.
– Félnek?
– Sokan a testi épségüket, családjukat, egzisztenciájukat féltik. Maffiaállamban élünk. Ennek ellenére nagyon sok ötletet, jó tanácsot kapunk. Annyit azért elárulhatok, könnyen lehet, hogy meglepetéssel szolgálunk majd a közeljövőben, és jogi eszközökkel megakadályozhatjuk a több-biztosítós rendszer bevezetését.
– Korábban bojkottot hirdettek az Auchan áruház ellen, amiért megmotozzák azokat, akik nem vásárolnak semmit. Elérték a céljukat?
– Az emberek szeretnék azt érezni, hogy valamit tehetnek egy jó ügy érdekében. Nem tűrhetjük el, hogy a külföldi multinacionális cégek gyarmati sorba taszítsanak és megalázzanak minket. Az Auchan emberi méltóságot semmibe vevő motozási gyakorlata miatt meghirdetett bojkott azt a célt szolgálja, hogy a külföldi mamutcégek ráébredjenek, nem alázhatják meg kényük-kedvük szerint a fogyasztókká degradált embereket. Rengeteg cikk és tudósítás jelent meg a témáról, miközben kiszipolyozott munkavállalók számoltak be sérelmeikről. Ráadásul az ombudsman is állást foglalt, és kimondta, hogy jogellenes az áruházlánc gyakorlata. Tehát az Auchan menedzsmentje észrevehette, mégsem egy gyarmatállamban vert tanyát, hiszen vannak itt jogvédők, és az emberek sem tűrik el zokszó nélkül a megalázást.
– Mit szól a hídblokádhoz?
– El kell választani az erkölcsi és a jogi megítélést. Egy diktatúrában az emberi jogok sárba tiprása ellen szinte lehetetlen törvényes keretek között fellépni, az erkölcsi parancs viszont az, hogy kell csinálni valami figyelemfelkeltőt, nem lehet úgy tenni, mintha minden mehetne úgy tovább, ahogy eddig. Az Erzsébet hídon történtek egyenes következményei annak, ami egy esztendeje, 2006. szeptember 17-én az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésével megkezdődött. Szögezzük le: nem volt semmiféle hídfoglalás, nem volt semmiféle be nem jelentett tüntetés, ehelyett hatalmas, megfélemlítő jellegű rendőri erődemonstrációt láthattunk, amely gyakorlatilag egész napra megbénította a város életét. Tehát – sajnos – nem az a pár száz tiltakozó akadályozta a forgalmat, akik végső elkeseredésükben kimentek a hídra, hanem a rendőrség. Azért mondom, hogy sajnos, mert kellene hogy legyenek tüntetések, a mostaniaknál sokkal nagyobbak.
– Ezt jogászként mondja?
– Magánemberként és jogászként is. Szigorúan jogászi szempontból vizsgálva a történéseket azt tapasztalom, hogy a szociális, kulturális, gazdasági jogoknak olyan durva megsértése folyik az országban, amely sokkal nagyobb ellenállást kéne hogy szüljön. Az egészségügy privatizálása, a több-biztosítós egészségügyi rendszer ráerőszakolása az országra, az iskola- és falurombolások, a vasúti szárnyvonalak megszüntetése vagy a kis posták bezárása mind-mind az ország lepusztítását okozzák. Másfelől a tavaly őszi tömeges rendőri brutalitásokkal Gyurcsányék nemcsak a hazai alkotmányos alapjogokat – úgy mint a gyülekezési és a szabad véleménynyilvánításhoz való jog – tiporták meg, hanem a vonatkozó nemzetközi emberi jogi egyezményeket is semmibe vették. A jogtalanul bántalmazottak, megkínzottak és fogva tartottak kártérítése mind a mai napig nem történt meg, mint ahogy a felelősök megnevezése sem. Európai demokráciákban nem szokott előfordulni, így nincsen kialakult gyakorlat arra az esetre, ha egy miniszterelnök hónapokon át tartó, szisztematikus hazudozással és tudatos megtévesztéssel kerül hatalomra. Egy harmadik világbeli országban ilyen persze előfordul, és ott az is mindennapos, hogy a tüntetők közé lőnek. Hazánkban ma olyan drámai a helyzet, hogy egy amerikai újságírónő, aki tagja volt az október 23-i emberi jogi megfigyelő csoportunknak, azt mondta, nem érti, miért nincsenek többmillióan az utcán.
– Ön szerint miért nincsenek?
– Az emberek tudatos megfélemlítése mellett az alapvető emberi jogaikkal élni kívánó tüntetők démonizálása folyik. Ahogyan tavaly szeptemberben–októberben, úgy a minapi tüntetésekkor is erődemonstrációt tartott a rendőrség – kormányutasításra. A cél, hogy senki ne merjen kimenni az utcára tiltakozni, senki ne merjen a sarkára állni, fölemelni a fejét, és kimondani: elég volt.
– Azért azt nem állíthatja, hogy ugyanúgy léptek volna föl a rendőrök most, mint tavaly, még Gergényi vezényletével.
– 2007-et írunk, és Magyarország az Európai Unió tagja. Ne kelljen már megköszönnünk, hogy nem lövik ki a szemünket vagy nem vernek minket véresre. Ugyanakkor nem szabad abba a hibába sem esnünk, hogy összemossuk a tavalyi és az idei rendőrségi fellépést, egyenlőségjelet teszünk közéjük, hiszen a kettő nagyságrendileg más volt. Most nem volt gumilövedék, és csak keveseket rugdaltak meg a földön. Fontosnak tartom a rendőrség demokratikus elkötelezettségű vezetőinek támogatását abban, hogy még kevesebb jogsértés történhessen a jövőben, és ne lehessen eszközként fölhasználni az állományt egy diktatúra kiépítéséhez, az emberek megfélemlítésére. Ezért kértük a napokban Bencze József országos főkapitányt, tagadjon meg minden olyan utasítást, amely ellentétes a rendőrségi törvénnyel. Sajnos érzékelünk olyan jeleket, hogy a kormány és elsősorban Gyurcsány Ferenc megbánta az előző rendőrségi garnitúra elküldését, és ahelyett, hogy Gergényire „hajazó” utódokat választottak volna, Bencze József és Tóth Gábor személyében világot látott, a szakmai rendőrség megteremtésén és európai normákban gondolkodó embereket neveztek ki.
– Miből gondolja, hogy a miniszterelnök bánkódik?
– Meggyőződésem, hogy a hibbant Néróként viselkedő Gyurcsány Ferencnek katasztrófa látni azt, hogy a rendőrség tavaly őszhöz képest visszafogottabban viselkedik. A verebek amúgy azt csiripelik, hogy Bencze Józsefet komoly szemrehányás érte, amiért a jogszabályok maximális tiszteletben tartása mellett nyilvánosságra „merte” hozni a tavaly október 23-i eseményeket értékelő Papp-jelentést. Mivel Gyurcsány Ferenc egy diktatórikus személyiség, és ebből eredően diktatúrát szeretne kiépíteni, ehhez partnerként szüksége van a rendőrségre. Tartani lehet attól, hogy ha megfelelő alkalom kínálkozik, Gyurcsány lecseréli a számára túl „liberális” új vezetőket, akiknél csak rosszabb jöhet. Az ország viszont nem akar egy újabb Gergényi Pétert. Inkább száz Bencze, mint egy Gergényi. A rendőrség nem válhat Gyurcsány magánhadseregévé.
– Nincs is szüksége rá, ugyanis magánhadseregnek ott van neki az In-Kal Security. Ráadásul ez az MSZP közeli, félkatonai jellegű szervezet nemcsak az Opera környékének lezárásakor vagy a nyírbátori Veres-büfé konkurenciájának megfélemlítésére vethető be, hanem a szocialista párt bútorainak szállítására is.
– Hátborzongató. Fontosnak tartjuk, hogy a rendőrségi törvényben rögzített hatásköröket soha ne vehessék át rendőri jogkörrel fel nem ruházott őrző-védő cégek. Amikor a Civil Jogász Bizottság és rendőri vezetők közötti találkozón arról faggattam Bencze Józsefet, voltak-e tavaly ősszel a soraikban rendőrruhába bújt őrző-védők, azt válaszolta, ezeknek a magánhadseregeknek a bevetése a rendőrségtől függetlenül történik, és nem kell az országos rendőrfőkapitánytól engedélyt kérni ehhez. Az országos főkapitány egyébként jelezte: szívügye egy olyan jogszabály megszületése, amely egyértelműen behatárolja az őrző-védő cégek jogosítványait.
– Mindenesetre a rendőrség az In-Kal hathatós közreműködésével október 22-én sikeresen lezárta a fél várost, hogy Gyurcsány nyugodtan szónokolhasson az Operában.
– Kifejezetten provokálják az embereket, de nemcsak a kordonépítéssel vagy a rendőrállami intézkedésekkel, hanem az országot mélybe taszító kormányzati döntésekkel. A feszültség egyre nő. Tavaly ősz óta folyamatosan megfigyelhető, hogy a Gyurcsány-kormány szánalmas teljesítményével elégedetlen milliókat megpróbálják összemosni a néhány erőszakoskodóval. Az ország állapota ma teljesen abnormális, gondoljunk csak a szemkilövetésekre, a miniszterelnök kóros hazudozására, az operaházi beszédének idejére lezárt városrészre vagy az országot tönkretevő, senki által nem támogatott intézkedésekre. Ehhez képest sokan mégis megpróbálnak úgy tenni, mintha minden normálisan működne, és a jogi fellépést a normalitáshoz kellene igazítani. Ettől uralkodnak ilyen képtelen viszonyok nálunk. Az embereknek pedig fáj, hogy nincs egyetlen olyan politikai erő sem, amely mindezt a tömegek iránti empátiával megfogalmazná.
– És a Fidesz?
– Miközben örülök, hogy október 23-i beszédében Orbán Viktor kimondta: nem nyugszanak addig, amíg a tavaly őszi vérengzések áldozatait nem kárpótolják, és a felelősöket meg nem találják, ugyanakkor a legnagyobb ellenzéki párt is beszállt a nagy népi elhatárolósdiba: hol az erőszak minden formájától, hol a Magyar Gárdától, hol a hídfoglalóktól. Minden olyantól, ami erre az abnormális helyzetre próbál – kétségtelenül élesen – reagálni. Sok embernek okoz csalódást, hogy az általuk kedvelt politikai erő mintha belesétálna ebbe a számára előkészített csapdába, ahelyett, hogy megpróbálná átérezni az emberek elkeseredettségét.
– Ön szerint a népszavazás nem elég empatikus?
– Ez körülbelül olyan, mintha a lázas beteg homlokára tennének egy kis hideg vizes borogatást. A referendum tüneti kezelésnek jó, egy kicsit enyhíti a feszültséget, és az emberek legalább érezhetik, hogy nem hagyták őket teljesen magukra. A népszavazás egy eleme lehetne egy kidolgozott stratégiának, amely elvezetne az előre hozott választásokhoz.
– De a jelek szerint a radikálisabb megoldások sem hatják meg a miniszterelnököt, és nem méltóztatik venni a sátorfáját. Egyelőre a parlamenti többség is kitart mellette.
– A szocialistákban, szabad demokratákban csalódott szavazóknak kellene felszólítaniuk a választott képviselőiket, hogy mondjanak le mandátumukról. Kellene egy folyamatos civil kontroll, amely fenntartja az emberekben a hitet, a cselekvőkészséget.
– Milyen tapasztalatokat szerzett az emberi jogi megfigyelő szolgálatuk?
– Roppant tanulságos volt, hogy amikor a Civil Jogász Bizottság és a Nemzeti Jogvédő Alapítvány által szervezett megfigyelő szolgálat tagjai, kiegészülve Ékes Ilona fideszes képviselőnővel, a parlament emberi jogi bizottságának tagjával, az előállított személyek után érdeklődtek a rendőrkapitányságokon. Az ügyeletes rendőrök először rettentően csodálkoztak. Biztos azt gondolták: mi az, hogy nem csinálhatnak azt, amit akarnak? Mi az, hogy nem állíthatnak elő azt, akit akarnak? Hát azért nem, mert jogállamban élünk, ahol a hatóságokat is kötik a jogszabályok. A személyes és telefonon keresztüli folyamatos érdeklődés eredménye az lett, hogy meghallgatás nélkül engedték el az előállítottakat. Például azokat a fiatalokat, akiknek október 22-én másfél óráig kellett a zuhogó esőben támasztaniuk a falat a Nagymező utcában, holott semmit sem követtek el.
– Viszont a bírói gyakorlat szerint nyolcórányi jogtalan fogva tartásért legkevesebb félmillió forintos kártérítésre számíthatnak.
– Nem tudom, hogy jó üzlet-e, mindenesetre meg kell tanulnia az államnak, hogy az emberi jogoknak értékük van, nem lehet önkényesen senkit sem előállítani, fogdába zárni, megalázni. Vagy ha mégis ezt teszik, azért kártérítés jár. Ezekben az ügyekben Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány ügyvezetője megígérte, hogy segítenek előterjeszteni a kártérítési igényeket. Egyébként Demszky Gábor parádés javaslatából kiindulva – ugye, a hídfoglalás kapcsán azt bírta mondani, hogy a kárt az fizesse meg, aki okozta –, szóval ehhez csatlakozva azt gondolom, hogy a jogtalanul megvert, meghurcolt, őrizetbe vett honfitársaink kártérítését nem az adófizetőknek kellene fizetnie, hanem annak, aki felelős a rendőrség törvénytelen fellépéséért. Például Gyurcsány Ferencnek. És ezek a kártérítési összegek bizony komolyak lesznek, még a hibbant Néró pénztárcája is megérezné.
– Most három hétig Észak-Amerikában lesznek.
– Igen. Jogászbizottságunk előadói körútra utazik az Egyesült Államokba és Kanadába, ahol egyetemeken és magyar szervezeteknél vendégeskedünk majd. Az előadások témája az emberi jogok magyarországi helyzete lesz, különösen a tavalyi események fényében. Az utazást egy hátborzongató esemény is befolyásolta: bizottságunk egyik tagja, Juhász Imre, aki az ELTE jogi karának oktatója és elismert szakjogász, arra hivatkozással nem kapott vízumot az Egyesült Államokba, hogy összetéveszthető egy nemzetközileg körözött bűnözővel.
origo.hu
Ki lehet a Soros-ügynök Magyar Péter mellett - 6/3: Lakos Eszter
