Civil küzdelem a lopakodó diktatúra ellen

Érdemes végre kimondani: diktatúra veszélye miatt fél a magyar lakosság többsége, az idősebb generációnak pedig déja vu érzése támadt, s ez az érzés az elhíresült balatonőszödi Gyurcsány-beszéd kiszivárogtatása óta tart. Mintha 1956 legsötétebb napjait élnénk újra – hangoztatják a folyamatos anyagi gondokkal küzdő, szegény emberek –, de szerencse, hogy legalább a szovjet harckocsik és csapatok bejövetelére ezúttal nem kell számítani. Mint ismert, 2006-ban a jelenlegi kormányfő hatalmat hazudozott össze magának az egykori állampárt politikai személyiségeinek ideológiáját követve. Ráadásul ezt be is ismerte. Az egyre gyakoribb tüntetéseket kommentálva a kormánypártiak csőcseléknek nevezik azokat, akik szeretnék megállítani a diktatúra tervét kiagyaló MSZP–SZDSZ koalíció ámokfutását. Pedig abszolút egyértelmű a helyzet. Nem más a cél, mint nemzeti egységet alkotva helyrehozni azt a hibát, amit a választók 2006 tavaszán követtek el a szép szavak hallatán.
Miközben Gyurcsányék szélsőséges erők törvénytelen megmozdulásairól beszélnek, a szembenállók tudatos hadjáratot indítottak a magyar haza elherdálása ellen. Kimennek az utcára, minthogy szerintük éppen a baloldal vezérei a diktatórikus rendszer kialakulásának legfőbb támogatói. Mindazonáltal úgy vélik, a haza nem eladó, noha a strómanok az ország teljes kiárusításával próbálják elősegíteni a Gyurcsány-barát erők szándékának megvalósítását. A protestálók – a népbódító szocialista–szabad demokrata koalíció kormányzati propagandája dacára – éppen a hatalom gyakorlóit, valamint kegyeltjeit nevezik csőcseléknek, mi több fehérgalléros bűnözőknek. A kizsákmányolás immár elérte az elviselhetetlennek nevezhető szintet, s eközben a rendőrséget használják föl a sorozatos állami törvénysértések eltussolása érdekében.
A kormánypárti visszaélések tömege, a 19 (Heves megye kivételével) jobboldali vezetésű, ám hátrányos helyzetű megyei önkormányzat anyagi ellehetetlenítése, a megyék és nem kormánybarát helyhatóságok pénzügyi támogatásai (például az önhibáján kívül hátrányos helyzetű települések pénzei) viszszatartásának intézményesítése, a szocialista többségű regionális fejlesztési tanácsok megerősítése, az uniós és egyéb támogatások körül tapasztalható zuschlagolás és koalíciós mutyizás, az egészség-, az oktatásügy, a szociális szféra gondjainak elmélyítése szimpla rombolás, nem reformpolitika – hangoztatják elfogulatlan politológusok. Tehát felvetődik a kérdés: ki a csőcselék? A kormány, amely a pénz befolyásának erősítésével operál, vagy a tüntető tömegek, amelyeknek tagjai olykor épségüket sem kímélve követelik a hatalom mámorában szédelgő miniszterelnök lemondását, továbbá egy új parlamenti választás kiírását.
Be kell látnunk, a jog – különösen tavaly ősz óta, időről időre – súlyos csorbát szenved Magyarországon. Az Országgyűlés őszi ülésszakának első napján elfogadták a nagytőkepárti vagyontörvényt, amelynek révén Gyurcsány bábjai dönthetik el, hogy mi legyen a sok ezer milliárd forint értékű állami tulajdon sorsa. Egyelőre a gondolkodó nép dönthet Magyarország jövőjéről. Évszázadok óta nyilvánvaló, hogy a pénz, különösen a nagyon sok pénz hatalom is. A tüntetők pedig jól tudják, ha Gyurcsány Ferenc és baráti köre a helyén marad, akkor csak a népakarat érvényesülhet, a sok millió ember alkotta sokszínű politikai egység küldheti tartósan ellenzékbe a hazugság árán hatalomra jutott szocialista– szabad demokrata zrt.-t.