Felelős kormányzat kerestetik

A bőség zavarával küzdött legutóbbi ülésén az Országos Választási Bizottság (OVB). A testület a Fidesz és az MSZP közjogi népszavazási kezdeményezéseit tárgyalta. Úgy döntött, hogy az ellenzéki párt nyolc javaslata közül hármat átenged, a szocialisták parlamenti képviselőcsoportjának húsz pontjából pedig ötöt hitelesít.
Méricskélhetnénk most, hogy ki volt eredményesebb. Mindez azonban félrevezető volna, hiszen jól tudjuk, hogy az MSZP-s képviselők javaslata komolytalan. A kormánytöbbség nem kíváncsi a nép véleményére. A koalíciós társ Kóka János korábban kereken megmondta – s álláspontja most is érvényes –, hogy a békákat nem szokták megkérdezni a mocsár lecsapolása előtt. A szocialista képviselők köztudomásúan a miniszterelnök javaslatait terjesztették elő. Mégpedig úgy, hogy feltupírozták Gyurcsány Ferencnek a Zuschlag-ügy kirobbanása után megfogalmazott hétpontos köztisztasági csomagját. A hét pontból így lett húsz, ebből fogadott el ötöt – meglehetős nagyvonalúsággal – a választási bizottság.
A tizenöt elutasított és az öt jóváhagyott pontot vizsgálva bárki számára nyilvánvaló, a Gyurcsány mögött felsorakozó pártfrakció fő törekvése az volt, hogy nevetségessé tegye a népszavazás intézményét. Ezt leginkább azok a vázlatpontok tanúsítják, amelyek törvénytervezetek sorszámára utalva próbálták kikérni a nép véleményét. Az OVB ezeket az egyértelműség hiánya miatt utasította el, mondván, a választók nem kötelesek parlamenti előterjesztések között bogarászni, már csak azért sem, mert a törvényjavaslatok nem jelennek meg a Magyar Közlönyben.
S hogy milyen javaslatokra utalt a húsz pontból legalább öt? Természetesen azokra, amelyeket a kormányzat – a népszavazási kérdések tartalmának megfelelően – egyúttal a T. Ház elé is beterjesztett. Gyurcsány három fronton próbálja megvívni küzdelmét: csomagját törvénytervezetként, népszavazási kezdeményezésként és ötpárti tárgyalási javaslatként is elővezette.
A kormányfő tehát több húron játszik. A káosz növelését célzó kezdeményezéseit a felelőtlenség újabb megnyilvánulásaiként kell kezelnünk. Nem óhajt számot adni sem a hajdani minisztériumát érintő korrupciós jelenségekről, sem az ország gazdasági, pénzügyi helyzetéről. Mert ha komolyan gondolná saját kormányzati kötelességét, akkor most a költségvetéssel és az adójavaslatokkal, a jövő kilátásaival foglalkozna. Mivel ezek semmi jót nem ígérnek, a most beterjesztett pénzügyi tárgyú törvények csupán a korábbi hazardírozások konzekvenciáit tartalmazzák, s Gyurcsány ezekről nem kíván beszélni.
Magatartása azonban ennél is károsabb, mert az úgynevezett köztisztasági népszavazási, többpárti tárgyalási és jogszabályi javaslatok tovább rombolják az alkotmányos intézmények tekintélyét, megbízhatóságát. Úgyhogy az OVB-döntések kapcsán a márciusi ifjak által 1848-ban megfogalmazott 12 pontra kell utalnunk. Mit kíván a magyar nemzet?– tehetjük fel most is a kérdést. A választ – egyebek mellett – a 2. pont tartalmazza: „felelős minisztériumot Buda-Pesten”. Azaz felelős kormányzatot. Addig is, amíg a polgárok a következő választásokon meghozzák ez irányú döntésüket, leszögezhetjük: tavasszal mindenképpen lesz népszavazás. A Fidesz és a KDNP kezdeményezésére a tandíjról, a vizitdíjról és a kórházi napidíjról bizonyosan voksolhat a nép. Hogy az Alkotmánybíróság által még el nem döntött további három kérdésben – kórház-privatizáció, patikaszerek árusítása és a termőföld-elővásárlás – megtartható-e a referendum, hamarosan kiderül. Ezekkel egyidejűleg esetleges közjogi kérdéseket nem lehet népszavazásra bocsátani.