Jankovics Marcell Lékiratai

Ezek olyan történetek, amelyek akkor is érdekesek, ha érzelem nélkül mondjuk el őket – vallotta a közelmúltban megjelent memoárjairól Jankovics Marcell rajzfilmrendező a Lékiratok című, kétkötetes kiadvány keddi bemutatóján, amelyen a Helikon Kiadó irodalmi vezetője, Ambrus Éva és Szörényi László irodalomprofeszszor méltatta a művet. A két év alatt lejegyzett memoár Steiner Ágota szerkesztésében nemcsak egyszerűen Jankovics életútjáról mesél, de markáns képet rajzol a XX. század második felének magyar társadalmáról is.
A rendező 66. születésnapjára megjelent kötetek egyik legnagyobb erénye Szörényi László szerint, hogy azokban a szerző olyan a történeteket is előránt a jég alól, amelyeket az elmúlt és a jelenlegi rendszer is igyekezett befagyasztani. – Az emlékezet lenyűgöző frissességével papírra vetett memoár olvasása közben sokszor magamat is meg tudtam érteni – mondta az irodalomprofesszor az elmúlt több mint hat évtizedet „Aranyra emlékeztető tragikus iróniával” szemlélő Lékiratokról.
Jankovics Marcell fontosnak tartja az effajta emlékezést egy olyan időben, amikor – bár a szovjet szuronyerdő már nem mered fenyegetőn felénk – manipulálni akarják az emlékeket. Mint azt a bemutatón mondta, a kötetben olyan történetek is helyet kaptak, amelyekre csak az ötven éven felüliek emlékezhetnek, de amelyekre, bár a nyilvánosság előtt zajlottak, manapság nem illik emlékezni; a gyermekkor megidézésével pedig tragikus sorsú édesapja, a kommunizmus áldozata előtt tiszteleg memoárjában a rendező.