(Chicago)
Az 1974 óta lezajlott tizennégy amatőrökölvívó-világbajnokságból nyolc alkalommal nem szereztek érmet a magyarok, így a legutóbbin, a múlt hét végén befejeződött chicagói vb-n sem.
– Nincs érem, és van egy olimpiai kvóta, ez kevesebb, mint a kitűzött cél. Ez alapján hogyan értékeli a vb-t? – kérdeztük idősebb Balzsay Károly szövetségi kapitányt.
– Optimistán. Tizenegy mérkőzést nyertünk, köztük két-három olyat, amely előtt nem számítottunk győzelemre. Néhány súlycsoportban, 51, 57 és 60 kilóban személyi változtatáson is gondolkodom. A fő hiányérzetem Bedák Palival kapcsolatos, ő a súlycsoportjában ott van a három-négy legjobb között, de hamar összeakadt az őt egyszer már legyőző orosszal.
– Tehát jelenleg nincs olyan versenyzőnk, aki a sorsolástól függetlenül komoly eredményt érhet el?
– Ez már egy másik generáció, nem Kovács Istváné és Erdei Zsolté. A világ változik, az ázsiaiak nyomulnak előre, Európából az oroszok mellett az angolok és az olaszok is bebizonyították itt és most, hogy van hová továbbfejlődni. Nekünk ez nehezebb, amikor a pár évvel ezelőtti kormány korrekt támogatása helyett manapság sokan még a Wesselényi alapítvány pénzét sem kapják meg időben, amiből élnek. Az olasz bokszolók a rendőrség, a németek a katonaság kötelékében számíthatnak biztos háttérre, nekünk ez nincs megadva. Így hogyan motiváljam azt, aki ha bunyó helyett mást csinálna, sokkal jobban élne?
– Mindez némileg ellentmond az előbb említett optimizmusnak.
– Nem teljesen. Az elméleti háttér adott, a TF küzdősport tanszékéről sok segítséget kapok, s nagyon várom, hogy az olimpia előtt az ígért pszichológusi támogatás is megvalósuljon. Leülök a keret tagjaival, és mindenkitől megkérdezem, vállalja-e a felkészülést. Aztán folytatjuk a megkezdett kemény munkát, de nem tűzoltó jelleggel. Olyan alapokat kell teremteni, mint amilyen az itteni, chicagói hotelunké: több mint száz éve áll, és tökéletesen megőrizte a patináját.
– A magyar ökölvívás patinája még megvan?
– Meg kell lennie. Az erő, gyorsaság, állóképesség hármas fejlesztése mellett a technikai-taktikai képzésre is súlyt helyezünk az olimpiáig. Noha eddig csak egy kvótát szereztünk, hiszek benne, hogy végül meglesz a négy kvalifikáció, Pekingben pedig nyerünk egy érmet.
– Kiben bízik?
– Szellőnek már megvan a kvótája, Bedák, Káté és Oltványi szinte bizonyosan kivívja, s még remélek egy kellemes meglepetést.
– Ez a chicagói eredmények alapján sokkal inkább optimizmus, mint realitás.
– Ezzel egyetértek. Ám egyrészt ilyen rossz sorsolásunk még egyszer nem lehet, másrészt az itteni tizenegy győzelemből és az elvégzett munkából tovább tudunk lépni.
– És ha mégsem?
– Áprilisban véget ér a kvalifikációs sorozat, ha addig nem érjük el a kitűzött célt, átgondolom a folytatást. Hátha mással jobban menne.
origo.hu
Jégeső és villámárvíz: ítéletidő tarolta le a fél országot – videó
