A Magyar Labdarúgó-szövetség, úgy, ahogy van, nem könnyű eset, de van egy testülete, a licencadó bizottság, amelynek működése maga a rejtély. 2006 nyarán ez a bizottság adta meg először az NB I-es indulási jogot a Ferencvárosnak, majd vette el tőle, a csapatot egyúttal az NB II-be visszaminősítve – anélkül, hogy bármiféle új körülmény felmerült volna. Arról már nem is szólva, hogy ugyanakkor a többi klub – köztük a részmunkaidős futballistákat foglalkoztatott Vác – kivétel nélkül kiállta az alapos vizsgálatot.
A licencadó bizottság azóta is őrködik a magyar futball tisztaságán. Tegnap a Diósgyőr szembesülhetett kérlelhetetlen szigorával. A miskolci klubnak rögvest fel kell hagynia jogsértő magatartásával, ha el akarja kerülni a szankciókat. Tudják, mi a Diósgyőr bűne? Szponzori szerződést, méghozzá hosszú távút (négy plusz négy év) talált kötni a Borsodi Sörgyárral; s amint az szokás, felvette a cég nevét is. Eddig azt hittük, az ilyen híreknek örülni kell, hiszen az egyik hányattatott sorsú klub kicsit fellélegezhet. Igen ám, de a szabály az szabály, idény közben tilos módosítani a csapatok nevét.
Mindez rendben is volna, ha a bizottság tegnap nem foglalt volna állást másik két klub ügyében. A Sopronéban és a Fehérváréban. Igazságérzetünk azt diktálná, előbbi esetében teljes körű átvilágítást rendelt el a finoman fogalmazva a réginél is vitathatóbb intézkedéseket hozó új tulajdonos színrelépése miatt, utóbbiéban pedig büntetőfeljelentést tett okirat-hamisítás alapos gyanújával. Ám előbbi megúszta figyelmeztetéssel, utóbbinál pedig csak most kezdeményezett átvizsgálást.
Az az érzésünk, hogy a licencadó bizottság elefántcsonttoronyból szemléli a magyar labdarúgást. Amely ráadásul hol ide, hol oda hajlik. De leginkább „részre”. Érdekes volna tudni, kitől kapja a maga licencét.
Válogatottunk hősét megdöbbentette, mit tettek a bírók a címvédő elleni meccsen
