Magyar cunamikórház Szumátrán

Mi lett a cunamikárosultaknak gyűjtött magyar adományok sorsa? Vajon milyen fázisban tartanak a Magyar Vöröskereszt által finanszírozott karitatív építkezések Délkelet-Ázsiában? A többi közt erről nyilatkozott lapunknak Habsburg György, a jótékonysági szervezet elnöke.

Sokakat meglepetésként ért szerepvállalása a Magyar Vöröskeresztnél: jobban el tudták képzelni utazó nagykövetként. Három év elnökösködés után, egy évvel a ciklus lejárta előtt már bevallhatja: igazolta a várakozásait e merőben új munkakör?
– Őszintén szólva nem pontosan tudtam, hogy mire vállalkozom, de nem is volt túl sok időm töprengeni rajta. 2004. december 4-én választott meg a közgyűlés elnöknek, s december 26-án megtörtént a cunamikatasztrófa. Lehet mondani, hogy szinte azonnal a mély vízbe kerültem, akció közben ismertem meg a szervezetet. Éles szituációban még a megyei tevékenységekről is könnyebb valósághű képet kapni.
– Mennyiben volt más ez a misszió ahhoz képest, mint amit addig művelt?
– Személyes kapcsolatom azelőtt nem volt a Vöröskereszttel, így érdemi tapasztalatom sem a szférában. Amikor felkértek erre a tisztségre, áttekintettem azokat a területeket, ahol valóban segíthetek. Két ilyet találtam: egyrészt a nemzetközi kapcsolatteremtést, másrészt a nagyobb nyilvánosság elérését, a társadalmi elismertség kiterjesztését. Úgy érzem, mindkettőben előre tudtunk lépni. Egy minapi konferencián az idősek helyzete volt a téma, s tizennyolc ország példatárát sikerült felvonultatni. A tavalyi nemzetközi konferenciánkon pedig a véradással kapcsolatos kreatív ötleteket cseréltük ki. Időközben nemcsak az Európai Unió koordinációs csoportjának lettünk tagja, de aktívabb az együttműködés a föderációval, a 186 nemzeti Vöröskereszt-szervezettel is. A tekintélynövekedés olyasmiben is megmutatkozik, hogy a föderáció európai bizottsága Budapestre jött. A hazai társadalmi elismertség pedig a láthatósággal és átláthatósággal függ össze. Azon törjük a fejünket, mit tehetünk az önkéntesekért, hogy büszkék lehessenek a missziójukra.
– Ez bizonyára nem zökkenőmentes, hiszen a Magyar Vöröskereszt monopolhelyzete immár a múlté, számos más karitatív szervezet is tevékenykedik az országban…
– A monopolhelyzet még a nonprofit szektorban sem szerencsés: nekünk, a legnagyobbaknak is folyton bizonyítanunk kell, s ez erőfeszítésre serkent. Ez még akkor is így van, ha a karitatív szférában nem beszélhetünk piaci értelemben vett versenyről.
– A szökőárprojekt három évvel ezelőtt az egész nemzetet megmozgatta. El tudnak számolni az adományokkal?
– Egy ilyen szervezetnek erre mindig készen kell állnia – nem sokkal az érkezésem után estünk át például egy alapos számvevőszéki vizsgálaton. Egy ilyen természeti csapás után először mindenki azt küld a térségbe, amit szükségesnek gondol; később a Vörös Félhold kért speciális eszközöket. A harmadik fázis az újjáépítés. A háromszázezer áldozatot követelő cunami után a hazai közjogi méltóságok által kezdeményezett gyűjtés révén a Magyar Vöröskereszt segélyszámlájára tavaly év végéig közel 753 millió forint érkezett magánszemélyektől, cégektől és civil szervezetektől. Ebből idén január végéig 251,3 millió forintot fordítottunk a Srí Lanka-i és indonéziai segélyprogramok finanszírozására. A fennmaradó, ugyancsak e projektre fordítandó 501,5 millió forintot elkülönített, kamatozó bankszámlára helyeztük.
– Srí Lankán – a régi Ceylon szigetén – májusban már közösségi házat is avattak…
– Az intézmény Ahangama faluban, Habaraduwa város közelében épült meg, és többet nyújt a Magyarországon ismert művelődési házaknál, hiszen iskolai előkészítőt, könyvtárat, számítógépszobát, játszóteret, rendezvény- és fitnesztermet is magában foglal. Az építési és szervezési költségek együttesen 25,8 millió forintra rúgtak, s a Magyar Vöröskereszt fedezi az átadástól számított egy éven át a közösségi ház működtetési költségeit is.
– Indonéziában miért épp a kórházépítés mellett döntöttek?
– Nyugat-Szumátrán, Banda Aceh városban, amelyet a szökőár nagyrészt belemosott az óceánba, kifejezetten gyermekklinika építésére volt szükség. Ám olyan az egészségügyi rendszer, hogy ez csak felnőttkórházzal együtt működtethető. Az elpusztult Meuraxa kórházat a tengerparttól távoli, biztonságos helyen építi újjá a Hilfswerk Austria osztrák segélyszervezet: e 89 ágyas osztrák kórház mellett, önálló épületben épül fel a Magyar Vöröskereszt 23 ágyas gyermekkórháza, amely orvostechnológiailag kapcsolódik az osztrák felnőttkórházhoz. Közel van hozzá, de külön épületben. Az avatás november közepén esedékes.
– Miért késett az átadási időpont egy évvel az eredeti tervekhez képest?
– Voltak problémák a telektulajdonossal, és az indonéz bürokrácia is legendaszámba megy: a helyi hatóságok csak tavaly szeptemberben, egy évvel a tervezett időpont után adták ki az építési engedélyt. Így az újjáépítési folyamat is épp ennyit csúszott. Helyi tervezőkkel és építőkkel dolgoztattunk – ez is előfeltétele volt a projektnek. A kórházakban, amelyeket műszerezve adunk át, s a működését is finanszírozzuk egy ideig, kizárólag indonéz orvosok és ápolók gyógyíthatnak.
– Mi lesz a sorsa az adományozók által összegyűjtött összeg többi részének?
– A pénzadományokat tartósan lekötöttük, s az elkészült munkákat utólag fizetjük ki. Minden átutalás publikus, mint ahogyan a Hilfswerk és a Magyar Vöröskereszt közötti szerződés is.
– A látványos ázsiai építkezések mellett azonban a szervezet fő tevékenysége nyilván belföldre összpontosul.
– Sokszor felvetődik, mi a fontosabb: az alapmisszió vagy az új kezdeményezések. Negyedmillió tagunk van, 42 ezer önkéntesünk, az utánpótlást pedig a 75 ezer ifjúsági vöröskeresztes jelenti. Júliusban és augusztusban 29 balatoni strandon tartottak önkéntes ügyeletet a fiatalok, közel ezer esetet látva el. Évi 250 ezer véradó és 450 ezer véradás mellett 110 ezer elsősegély-vizsgázóról is beszámolhatok. De a hagyományos tevékenységen túl megemlíthető a jól működő somogyi program, amely a fogyatékosokat és a hajléktalanokat segíti, igyekezve visszavezetni őket a munkaerőpiacra. E projektekben – így például Győr-Moson-Sopronban és Szabolcs-Szatmár-Beregben – gyakran nem a pénz, hanem a tudás és a tapasztalat játssza a nagyobb szerepet; noha Kaposváron pályázati úton egy kétszázmilliós hajléktalanszálló is megépült. Nem lehet eleget foglalkozni az elöregedés problémájával sem, ami összefügg a demográfiai katasztrófával. Egy szülőképes nőnek átlagban 2,1 gyermeket kellene világra hozni a társadalom regenerációjához, ám Európában ez a szám családonként 1,44 körül van, nálunk pedig mindössze 1,25.
– Van tehát feladata jócskán a Vöröskeresztnek is. A társadalmi beágyazottság azt is jelenti, hogy a szervezetnek nincsenek fenntartási gondjai?
– Tény, hogy a közjogi méltóságok egymásnak adják nálunk a kilincset, de a társadalmi presztízst a költségvetési támogatás kevéssé tükrözi. Míg ez a támogatás 2000-ben félmilliárd forint volt, idén pedig 243 millió, az új költségvetés mindössze 200 millióval számol. Ez igen nagy vérveszteség volna: számos alapmissziót is vissza kellene fognunk.
– Tavaly ötpárti egyetértéssel sikerült megnövelni az összeget…
– Ebben a konszenzusban reménykedünk idén is.
– Meddig tervezi az elnökösködést?
– A mandátumom jövő év végéig szól, majd a közgyűlés dönt a továbbiakról. A vérfrissítés mindig jót tesz, két ciklusnál többet azonban semmiképpen sem tudok elképzelni.