A lovaglásról, pálinkázásról készült képek már csütörtökön bejárták a sajtót, ékes bizonyítékául annak, milyen jól működnek spontán kormányakciók, s menynyire hétköznapian magyar ember is tud lenni a mi miniszterelnökünk, aki minden percet jól kihasználva vágtatott végig kies hazánk egyik legnehezebb helyzetű megyéjén. A Hortobágy Csárdában kedden este elfogyasztott, illően népies vacsora közben például megismerkedett az elvileg turisztikai unikumnak számító, gyakorlatilag azonban gyalázatosan háttérbe szorított Hortobágy égető problémáival. Nagy szemekkel csodálkozott azon, hogy „véletlenül” kimaradt a tartósan állami tulajdonban maradó vagyontárgyak listájából a hortobágyi halgazdaság, majd látványosan intézkedett e skandalum kiküszöböléséről. Másnap újságírói kérdésre ugyan kicsit finomított azon kijelentésén, hogy ezt aztán nem fogják privatizálni: ügyes körmondatba fonva ugyanis utalt arra, hogy „helyi kezdeményezésre” ez az álláspont is megváltozhat.
A vacsora után a hortobágyiak több évtizedes szívós küzdelme után nemrégiben felépült látogató- központtal együtt látványosan felavatott Erdei Iskolában hajtotta álomra fejét az országos ember, majd felfrissülve a pihenéstől a pusztába indult, hogy megülje az erős testű, ám feltűnően szelíd Villőt.
A fárasztó nap Bakonszegen, Bessenyei György és Nadányi Zoltán kedves Kálló-parti falujában fejeződött be. A hivatalos híradások szerint az este fél nyolcas érkezést követően Gyurcsány Ferenc sétát tett a faluban, és minden szembejövőt megszólított, kedvesen elbeszélgetve az emberekkel. Másnap azt lehetett hallani a falubeliektől, hogy Gyurcsánynak színét sem látták, volt olyan bakonszegi, aki csak ekkor tudta meg, hogy tényleg ott járt a kormányfő.
Ha valami érdekelte az embereket egyáltalán az illusztris látogatásból, az az volt, vajon mit ígérhetett Gyurcsány Kovács Péternek, a helyi téesz egykori elnökének, a szövetkezet vagyonára juhtenyésztő társaságot szervező ottani „nagyembernek”. Ez azért igen izgalmas kérdés Bihar e kies szegletében, mert a téesz-idők óta harmadjára csőd közeli helyzetben lévő, Awassi juhokat tenyésztő, s tejükből sajtot, kefírt gyártó társaság pénzügyi bajai ellenére csak-csak enyhít a község foglalkoztatási gondjain.
Kovács Péter erről a kérdésről azt mondta, hogy ő ugyan nem hívta a miniszterelnököt – igaz, nem is utasította el Gyula Ferencné szocialista honanya ez irányú kezdeményezését –, és nem is terhelte a nagy férfiút az Awassi gondjaival, amelyek szerinte leginkább az erős forint miatt sújtják 2003 óta a céget. Arról viszont tájékoztatta, hogy a Biharban hagyományos juhtenyésztés, illetve az általa meghonosított nagy tejhozamú, egyébként sivatagi származású Awassi juh tartása, tejének feldolgozása perspektíva lehet a térségnek. Ám csak akkor, ha a pályázati összegek felső határa a jelenlegi ötven százalékról kilencvenöt százalékra emelkedik, mert ötvenből a csekély fedezeti birkatartás integrátori feladatait hosszú távon nem lehet finanszírozni. A támogatási hányad 45 százalékos emelésére apelláló vérmes remény fogadtatásáról nem nagyon akart nyilatkozni Kovács úr, azt viszont elmondta, ő bizony azt is tudatta Gyurcsány Ferenccel, hogy a megkezdett reformok véghezviteléhez meg kellene nyernie a 2010-es választást, ám erre nem sok esély mutatkozik, mert az emberek tapasztalatai szerint nagyon nem tolerálják a kormányzat drasztikus életminőség-nyirbáló lépéseit.
Az erre érkezett gyurcsányi válasz információink szerint arról szólt, hogy Kovács úrnak nincs miért aggódnia, a pénz is meg a koncepció is megvan a választásnyerésre.
A néhány perces utcai vállveregetést és az Awassi Juhtenyésztő Rt. Nadányi famíliától „örökölt” gyönyörű kúriáján elköltött tájjellegű vacsorát követően nagyemberünk a program szerint egy egyszerű családnál éjszakázott. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy Kovács Vince – az Awassi egyik tulajdonosa – házában hajtotta álomra az országos gondoktól zúgó fejét. E programról blogjában Gyurcsány Ferenc azt írja, hogy „Kovács Julikánál és Vincénél” éjszakázott, ahol a jóleső pihenést megelőzően még beszélgettek néhány órát, s megérhette, milyen más, mennyivel nyugodtabb a budapesti politikai tülekedéstől az élet vidéken.
Baloldali hazugságok az áram áráról: itt a Patrióta leleplezése!