A Vendég a háznál című műsor jól lett kitalálva: közszolgálati védőnő, családsegítő és nagymama. Minden, aminek hiányát érezhetik a hétköznapokban, akik a gyermeknevelés gondjaival kénytelenek szembenézni. Jó, tudjuk, milyen egy anya, ha a gyerekéről van szó. Hisz is a szakembernek, meg nem is, elmegy még három másikhoz, hogy az mit mond, végül a biztonság kedvéért megkérdezi a rádiót is. A Vendég a háznál tehát döntőfórum, ott vannak az érvényes mondatok. Erről nem a műsorszerkesztő, Horváth Ida tehet, ez így lett „beszocializálódva”. Tekintélyelvű rendszerben éltünk negyven évig.
E műsort megbecsülte már sok rádióvezetés, kitűnő volt mindig az adásideje. Csörömpöl az asszonyember a konyhában, és rázúdulnak a gondok. Ekkor megszólal a Vendég a háznál. Kiderül, hogy az ő gondjai semmik a többiekéhez képest, hisz a gyermeke nem ágyba vizelő, nem harapja meg az óvó nénit. Vagy: a más gyereke is épp ezt teszi. A nők szeretik az efféle tanácsadó műsort, hisz róluk szól. Pontosabban arról, amiről az életük kellene, hogy szóljon: gyerekről, családról, az ezekkel kapcsolatos fontos döntésekről. Hiánytársadalmakban, mint a miénk, ahol hiánycikk a többgenerációs család is, ahol mindenki nagyon magabiztos de a lelke mélyén nagyon tétova, valóban kell egy fórum. Egy elfogultságmentes műsor, amelyik nem fél kimondani: ön csinálja rosszul, asszonyom. Ennek a fórumnak nem lehet visszabeszélni, ezzel nem lehet vitatkozni. Vagy elkapcsoljuk, vagy hiszünk neki.
Küldetéses időkben elgondolkodhatnánk azon, milyen szerepe lehetne egy családvédelmi, tanácsadó műsornak. Lenne-e feladata, hogy kedvet keltsen a gyermekvállaláshoz? És ne azt sugallja, hogy a gyerek nehézség és problémahalmaz. Horváth Ida bölcs asszony, érződik a hangján, hogy legszívesebben másról se beszélne, csak boldog családokról, hasznos mintákról. De nem teheti. Mit lehet kezdeni egy olyan világban, ahol már az is pozitív példa, hogy valaki tizenkét év után elveszi két gyermekének anyját, mert addigra lesz biztos a dolgában. Jó, ez így nem igaz, hisz sem a férj, sem az asszony nem akart eddig esküvőt. Vajon miért akart akkor gyereket? Nagyobb elhatározás kell manapság az esküvőhöz? Pedig a gyerek visszavonhatatlanabb, mint egy házasság. És mit mondjunk, amikor egy okos, értelmes lány a számítógépen modellezi, milyen lesz az élete, ha gyereke lesz, és ott ébred rá, hogy kevesebb lesz a szabadideje. Sőt, alig lesz. Már megvan a gyerek, de elmarad a takarítás. Vajon mit csinálhat, akinek több van? – sóhajtja.
Mit is? Valaki egyszer azt mondta, háromgyerekes anyákat alkalmaz legszívesebben. Azok biztosan nem töltik feleslegesen az idejüket.
(Vendég a háznál, MR1-Kossuth rádió.)
Robert C. Castel: Ha zsidókról van szó, akkor mindent lehet
