Ottó kontra Béla

Rövid felmérést végeztem minap szűk pátriámban (Mátyásföld, Cinkota), mondanák meg a helybeliek, hogyan fest mostanában a párthovatartozásuk. Tettem ezt különös tekintettel arra, hogy újabban tüntetés tüntetést követ, balhé balhé hátán, meg aztán az is motivált, hogy a különféle felmérések szerint a szocialisták padlón vannak.
A megkérdezettek furcsán néztek rám, mi az, hogy párthovatartozás. A lényeg tudniillik itt az, hogy bárhová hívnak is politikailag kérdezősködni, nehogy az MSZP igen gombot nyomjam meg, mert akkor kárt teszek hazában, népben, saját lelkiismeretemben. Őket nemigen érdekli a pártelnevezés, a lényeg csak annyi, Gyurcsány neve fel se vetődjön…
Hogy konkrét dolgot is mondjak, a vitában kikristályosodott: messze nem úgy van, ahogyan én azt megelőzően láttam. A lábszomszéd Ottó például kijelentette, érez esélyt arra, hogy Gyurcsány Ferenc kilábaljon az őt leteperő kórból, emberré cseperedjen, s eszerint alakítsa a kormány további lépéseit. Ezzel szemben Béla – ő fröccsöntő Nagytarcsán – reménytelennek látta a kormányfő megnyilvánulásait, nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy ez egy suttyó. Valami értelme csak volt ennek a felmérésnek, az biztos, a helybeli közösség rokonszenvez a nemzeti oldallal, meg az is biztos, hogy valamennyi konkrét szakmai vitában (ütődött-e Gyurcsány Ferenc) valamennyien egy oldalon álltunk.