Tegnapelőtt gyakorlatilag a fű se nőtt a chicagói amatőrökölvívó-világbajnokságon, hiszen a rendezők a rekordmezőny miatt hoszszúra nyúlt előcsatározások után, a nyolcaddöntők előtt szünnapot iktattak be. Esemény azért akadt, Evander Holyfield rövid előadásáról tegnapi számunkban már beszámoltunk, de arról nem, hogy a nemzetközi szövetség (AIBA) szenzációs árukapcsolással a sportági legenda fellépését összekötötte az orvosi bizottság ülésével. Ezen még soha ennyien nem voltak, néhány doktor és újságíró mellett legalább százötven bunyós és edző kókadozott a Palmer Hotel egyik rendezvénytermében, várva a profi nehézsúly négyszeres világbajnokát. Ám addig – szunyókálva, telefonnal játszva vagy halkan beszélgetve – ki kellett bírni a szakmai prezentációkat.
Az orvosi bizottság általános céljai, jellegzetes kézfejtörések, a kiütések fajtái, az ökölvívás és a dopping, az olasz női bokszolók sérülései 2002 és 2003 között – e témák közül utóbbi különösen érdektelennek tűnt. A K. O.-k elemzésénél viszont legalább levetítettek néhány hatalmas pofont Mike Tysontól és Julio Cesar Chaveztől. Nem véletlenül fogadta Holyfieldet a szokásosnál is nagyobb ováció…
Pedig azért lett volna valami értelme az ülésnek, hiszen éppen az orvosi bizottság holland elnöke, Ed van Wijk említette meg, hogy bizonyos reformokkal túl kellene lépni az amatőr ökölvívás jelenkori anakronizmusán. Mármint azon, hogy a sokak által túlzottnak tartott orvosi kontroll (fejvédő és sok egyéb előírás), ami viszont feltétele az olimpiai programban maradásnak, kiöli a sportágból a látványosságot. Nincs vagy elenyésző a kiütés, megmaradnak a pontozói visszásságok, a közönség pedig értelemszerűen valami izgalmasabb program után néz. Annak idején, a nyolcvanas években azért történtek az egészségügyi szigorítások, mert a profi boksz bal-, netán halálesetei bizonyos orvosi körökben – no és a NOB-ban – erős visszatetszést keltettek a sportággal szemben. Megszületett a kompromisszum, ennek szorításában viszont az amatőrök lassan, de biztosan háttérbe szorulnak. Konkrét kérdésre (nem) válaszolva Ed van Wijk bevallotta, hogy a megújult AIBA reformjai orvosi téren még kidolgozatlanok, de minden javaslatra nyitottak. Lesz tehát miről beszélgetnie Jacques Rogge-gal, a NOB elnökével, aki hivatalos ide Chicagóba, a vb hajrájára.
A szünnap miatt kiszorult volna a boksz még a helyi lapok hasábjairól is, de kétes dicsőségként kiderült, hogy három román bunyóst áruházi lopáson értek. Julian Gabriel Stant (57 kg), Ronald Gavrilt (75) és Bogdan Marius Dinut (91) örök életükre eltiltották a versenyezéstől, s itteni eredményeiket megsemmisítették; a hatósági eljárás eredményéről még nincs hírünk. Nehéz eldönteni, hogy ez az eset a sportágnak vagy Romániának nagyobb szégyene, mindenesetre a disszidálások mellett (eddig két ugandai, egy örmény és egy dominikai lépett le, utóbbi Szellő Imre ellenfele lett volna) ez is ringen kívüli témát szolgáltatott a médiumoknak. Amelyek természetesen sportoldalaikon leginkább a most véget ért baseballbajnokság (kissé nagyképű elnevezéssel World Series) döntőjével vannak tele. A Boston Red Sox 4-0-ra elsöpörte a Colorado Rockiest, s ha hiszik, ha nem, ez a sportág némi szabályismerettel megspékelve egészen élvezhető. Leginkább a „fazonjai”, akarom mondani hősei miatt, akik két köpés, nadrágvakarás, sapkaigazítás és feszült várakozás között fantasztikus dolgokra képesek. A diadalmas „Vörös Zoknisoknál” Josh Beckett úgy dobott, ahogy más nem, Mike Lowell, a finálé legjobbja (MVP) nehezen hihető ütéseket és elkapásokat mutatott be, a mindent eldöntő utolsó dobás pedig Jonathan Papelbon érdeme volt.
Miközben a baseball-láz lassan lecseng, az amerikai futballé pedig folyamatosan tart, a kosárlabdában eljött az NBA rajtja (a jégkorong NHL láthatóan mostohagyerekké vált). Ilyen konkurenciát nem lesz könnyű kiszorítania a boksz-vb-nek, amely tegnap folytatódott a javarészt már olimpiai kvótákért zajló nyolcaddöntőkkel, négy magyar – Oltványi Dávid (54 kg), Káté Gyula (64), Szellő Imre (81) és Darmos József (91) – részvételével. Oltványi a tavalyi Ázsia Játékokon bronzérmes mongol Enkhat Badar Uugan ellen lépett ringbe. Az első menetet egy, a másodikat némi pontozói túlzással négy ponttal elvesztette, így védekező stílusát feladva rohamoznia kellett. Ez már nem ment neki annyira, végül 17-5-re kikapott, s nem szerzett pekingi kvalifikációt. Talán a többiek…
origo.hu
Menczer Tamás keményen beleállt Brüsszel Péterbe
