Sokkoló német eljárás, hazai tétlenség

Hiába telt el immár több év a németországi SoKo Pannonia és SoKo Bunda néven elhíresült kommandósakciók óta, amelyek során – több német bíróság által is törvénytelennek nevezett módon – magyar cégvezetőket hurcoltak meg, a magyar kormánytól eddig érdemleges segítséget nem kaptak az érintettek. A hazai hatóságok magatartása miatt az érintett vállalkozók ötszázmillió eurós perre készülnek a magyar állammal szemben.

Félszáz magyar vállalkozást sodortak kilátástalan helyzetbe, illetve tettek tönkre, s mintegy háromezer dolgozó munkahelyének megszűnését eredményezték a németországi SoKo-akciók – közölte tegnapi sajtótájékoztatóján Tóth Boldizsár, a Nemzetközi Vállalkozók Egyesületének elnöke. Az uniós csatlakozásunk előtt pár nappal, majd 2005 áprilisában lezajlott két akció során a Németországban működő 200-300 magyar cégből összesen ötvenegyet vontak vizsgálat alá az ottani vámhivatalok. A Nemzetközi Vállalkozók Egyesülete (NVE) szerint az akciók során – amelyek SoKo Pannonia és SoKo Bunda néven futottak – figyelmen kívül hagyták az államközi szerződésben foglaltakat és az európai irányelveket. Az érintett cégek ellehetetlenüléséhez vezető intézkedéseket azóta több németországi bíróság is jogellenesnek ítélte. Az NVE szerint a német eljárásnak csupán belpolitikai célja volt, főképp annak a látszatnak a fenntartása, hogy az azóta megbukott kormány védi a német munkavállalókat. Emlékezetes, a szóban forgó időszakban Németországban ötmillió fősre duzzadt a munkanélküliek száma.
A német hatóságok fellépésüket egyes esetekben társadalombiztosítási csalás gyanújával, máskor pedig azzal indokolták, hogy a vizsgált cégek nem teljesítik azt az elvárást, miszerint árbevételük huszonöt százalékát az anyaországban termelik meg. A meghurcolt hazai cégek felkérésére az ügyben eljáró Bárándy György korábban egyértelműen leszögezte: az árbevétel huszonöt százalékára vonatkozó előírást az 1989-es államközi szerződés nem tartalmazza. Egy október 24-én a német legfelső bíróság által kiadott közlemény szerint a társadalombiztosítási egyezmény alapján kiállított igazolások tartalma kötelező hatállyal bír a német hatóságok számára is.
Egyébként az ügy kirobbanása után a vállalkozók nyomására, illetve a sajtó érdeklődésének köszönhetően 2005 elején német– magyar vegyes bizottságot hoztak létre, amelynek elvileg tisztáznia kellett volna azt, hogy jogszerűen léptek-e fel a német hatóságok. Tóth Boldizsár elmondta: ennek a bizottságnak lényegében csak az volt a szerepe, hogy elmondhatták ott is a problémáikat és a fenntartásaikat, de a magyar államtól semmilyen segítséget nem kaptak. – Ráadásul időközben az 51 vizsgált cégből 13 esetében már jogerősen kimondták, hogy nem bűnösek, vagyis alaptalanul hurcolták meg őket – közölte Tóth Boldizsár. Eddig csak a 2004-es eljárásoknál akad lezárt ügy. Az egy évvel későbbi akciók során 134 lakást és irodát kutattak át Németországban és további 21 helyszínt Magyarországon. Az akcióban még jelenleg is 37 magyar cég ellen folyik eljárás.
Tóth Boldizsár leszögezte: mivel a hazai hatóságok ez ügyben nem működtek velük együtt, a Nemzetközi Vállalkozók Egyesülete az érintett cégek képviseletében arra készül, hogy beperli a magyar államot. Az ehhez szükséges dokumentációt előkészítették, s előreláthatólag csaknem 500 millió eurót követelnek majd az itthoni házkutatásokat engedélyező ügyészségtől, illetve a szerződések betartását elérni képtelen Gazdasági és Közlekedési Minisztériumtól (GKM).
Tény, hogy egy, a lapunk birtokába került, a gazdasági tárca által a napokban készített szakértői anyag szerint a németek egyik új tagállammal szemben sem folytattak a magyar vállalkozók meghurcolásához hasonló eljárásokat. Mindazonáltal megkeresések érkeztek a lengyelekhez és a szlovákokhoz is, ám mindkét állam határozottan elutasította a német hatóságokat, mondván, az uniós jog kielégítően rendezi a felvetett kérdéseket. A GKM megkeresésére küldött lengyel tájékoztatás szerint ők mindig ellenálltak azoknak a német törekvéseknek, amelyek a társadalombiztosítási egyezmény alkalmazásának megkérdőjelezésére irányultak. A lengyelek szerint ugyanis német részről erőteljes igény mutatkozik arra, hogy egyes cégek valamennyi adatához hozzáférhessenek, ami elfogadhatatlan.