Többször meggyűlt a baja V. Ferenc mátészalkai fémgyűjtőnek a hatóságokkal. A bűnlajstromán sok minden szerepel, a kifosztástól kezdve a sikkasztáson át a lopásig és a csődbűntettig, de a kilencvenes évek közepétől az adócsalás rögös útjára is ráléphetett.
A nyolcgyerekes férfi ugyanis egy ideig abból tartotta el a családját, hogy a Nyírség különböző területein összegyűjtött fémhulladékot átvevőknek adta el, de ezt megunta, mert nagyon macerás tevékenységnek bizonyult. A drága fémet ugyanis – ahogyan a Nyírbátori Városi Bíróságon őrzött vallomásokból kiolvasható – meg kellett szerezni, hiszen nem adták csak úgy át a tulajdonosok, és ez veszélyekkel járt, például lopásként vagy fosztogatásként értékelte a rendőrség. V. Ferenc tehát úgy döntött, hogy felveszi a kapcsolatot B. Lászlóval, aki nem mindennapi ajánlattal kecsegtette a környékbeli fémgyűjtőket.
Azt ígérte, hogy a vállalkozói igazolvány kiváltása után már csak kis ideig kell fémhulladékok után guberálni, mert vannak, akik enélkül is szívesen szerződnek velük az áru továbbadására. V. Ferenc kezdetben nem igazán értette a dolgot, de aztán tanfolyamra íratták be, amelyet egy étteremben tartottak a megrendelők. Itt több társával találkozott azok közül, akik szintén a fémhulladékgyűjtésben voltak érdekeltek, és egy jót ebédeltek egy nagy cég számlájára.
*
V. Ferenc a tanfolyamon elhangzottakból szintén nem sokat értett, de amikor B. László – akit mindenki csak „Makó” néven szólított – közölte vele, hogy ez nem is számít, megnyugodott. „Makó” ugyanis arra vette rá V. Ferencet, hogy hagyja a csudába a fémgyűjtést, neki állandó, nagy mennyiségű áruja van, csak annyit kell igazolnia, hogy ez a fém tőle származik. „Makó” el is vitte V. Ferencet egy nyírbogáti telephelyre, ahol akkoriban a Bogát-Ferr Kft. és a Bogát-Metál Kft. működött. A fémgyűjtő itt találkozott először Tácej Zoltánnal, a telephely raktárosával, aki egy Kabai Károly nevű régi MÉH-telepvezetőnek dolgozott.
Az egyszeri V. Ferenc mit sem sejtett arról, hogy a Kabai nevű, alacsony, pofaszakállas férfi a település szocialista alpolgármestere, és a Bogát-Ferr Kft.-t együtt alapította Veres János megyei pártfunkcionáriussal, a jelenlegi pénzügyminiszterrel.
Ő csak annyit tudott, hogy ezentúl nem kell guberálnia, lopnia, nehéz munkával járó fémgyűjtést folytatnia, egyszerűen csak egy számlatömböt kell aláírnia a „Makó” által szállított fémekről, és a Bogát-Ferr pénztárában meg is kapja a maga jussát a megélhetéshez. No persze sohasem annyit, mint amennyi a számlán áll, de ez kit érdekelt. „Makó” biztosította arról, hogy soha nem lesz ebből problémája.
Hamisítás a pénztár előtt
A telephelyre sokan jártak V. Ferencen kívül is. Közülük néhányuknak szintén meggyűlt már a baja a törvényekkel. Beszervezték például V. Ferenc egyik rokonát, V. Józsefet, akit szintén két és fél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek csalásért és lopásért. De rendszeres látogató volt a telepen F. Attila is, akit 1992-ben két év próbára engedtek, miután lopás miatt került a bíróság elé. A „Makónak” számlázók között felbukkant B. Pál is, aki egy évet ült lopás miatt, de részt vett közokirat-hamisításban is, valamint B. Ferenc, akit csalás és magánokirat-hamisítás vádjával ítéltek el.
Az ellenük 2001-ben meghozott jogerős ítélet szerint ezeknek a személyeknek mind a „Makó” néven is ismert B. László fizetett, hogy az általa gyűjtött fémet a saját nevükön adják le, de sem a hulladék tulajdonosa, sem a számlaadók nem fizették meg ez után az áfát, vagyis többrendbeli csalást és okirat-hamisítást követtek el.
Az alkalmanként a Bogát-Ferr Kft. és a Bogát-Metál Kft. pénztára előtt lebonyolított számlagyártással az 1992–1994-es években összesen 153,6 millió forintot igényelhetett vissza a két befogadó cég az adóhatóságtól. A nyomozati anyagokban fellelhető dokumentumok alapján egyértelmű, hogy a két társaság akkori pénztárosa, Tácej Zoltán és a cégvezető Kabai Károly is ismerte „Makót”, és tudhattak is a kétes ügyeiről, de ezzel nem foglalkoztak.
Veres János nem érdekelte
a nyomozókat
A másik ügyvezetőt, Veres Jánost (aki 1993. decemberben mondott le posztjáról, de a tulajdonrészét még 1995 májusáig megtartotta a Bogát-Ferrben) be sem hívták a bíróságra, vele valahogy senki nem foglalkozott. Kabai viszont a bíróságon tett tanúvallomásában elismerte: jelezték nekik az APEH-tól, hogy „az általuk visszaigényelt áfák esetében a vállalkozók részéről nem történt befizetés”.
Tácej Zoltán, a telephely akkori raktárosa is megismerhette a pénztárban megjelent személyeket, hiszen a nyomozati anyagokban fellelhető dokumentumok szerint ő írta alá az árubevételezési jegyeket. A bíróság előtt tett tanúvallomásában Tácej beismerte, hogy minden esetben ott volt „Makó” is, amikor színesfémet adtak le Nyírbogáton. Az egyik hamis számlát adó fémgyűjtő a bíróság előtt határozottan azt állította, hogy a Bogát-Ferr Kft. és a Bogát-Metál Kft. pénztárában soha nem neki fizettek személyesen, hanem annak, aki vele volt, pedig a számlán az ő neve szerepelt. E verzió szerint tehát a Veres– Kabai-cég raktárosának is tudnia kellett, hogy valami nem tiszta. A cégek pénztárosa, Mikó Sándorné ezt úgy próbálta szépíteni a tárgyaláson, hogy mindig csak annak fizettek ki pénzt, akinek a nevére szólt a bemutatott vállalkozói igazolvány.
Természetesen Tácej Zoltán is úgy emlékezett a bíró előtt állva, hogy minden papírt megvizsgáltak, és csak legálisan vettek át fémet a cégeknél. A nyírbogáti fémtelepen tehát ott sétálgattak időnként a lopásért, kifosztásért és csalásért elítélt, hamis számlákat helyben kiállító „vállalkozók”, akik egy „Makó” néven ismert személlyel érkeztek, és pénzt kaptak nagy mennyiségű, értékes fémhulladékért. A cég raktárosa, pénztárosa és vezetői – akik ismerték „Makót” – mégis úgy látták, hogy minden szabályos volt.
Mindezt a bíróság és a rendőrség is elhitte a Bogát-Ferr Kft. és a Bogát-Metál Kft. képviselőinek. Egyedül az APEH engedett meg magának némi kritikát, és hamvába holt vizsgálatot kezdeményezett a fogyasztóvédelmi felügyelőség is. Az adóhatóság 1995-ben tett feljelentést a rendőrségen a fiktív számlázók miatt. Már ez év februárjában megállapította, hogy a számlák mögött nem volt áru- és pénzmozgás, és ez „valószínűleg áfa-visszaigénylés igazolásának céljait szolgálta, vagy illegális úton behozott fém legalizálására szolgált”. Mint arról már több lap is beszámolt, a rendőrség ennek ellenére nem nyomozott a cégek után, csak a fémgyűjtőkre sújtott le. Lapunk a mai napig nem kapott választ arra a kérdésre a megyei rendőrkapitányságtól, hogy miért tettek így. A rendőrség helyi szóvivője a megyei ügyészséghez irányított bennünket, az ügyészségről pedig a bíróságra passzolták a labdát, mondván, a tíz évvel ezelőtti ügy nyomozati részletei ma már csak az ottani iratanyagban találhatók.
A dokumentációban viszont nincs egyetlen utalás sem arra, hogy miért nem fogalmazott meg senki vádat a számlákat befogadó cégek ellen. Ismeretes, ebben az ügyben csak a számlaadó romákat találta végül bűnösnek a bíróság, miközben a befogadó Veres–Kabai-cég egyetlen tisztviselőjét sem marasztalták el.
Az „Arany Margarétától”
a „Sztár-Goldig”
A nyírbogáti számlagyár ügye talán a köd homályába veszett volna, ha az első adóellenőrzések után Kabai Károly nem teszi a számlagyárat a „saját iparágává”. Esetleg ezt érezhette meg az üzlettárs, Veres János, aki 1993-tól lemondott az ügyvezetői posztról, majd 1995-ben ötvenszázalékos tulajdonáról is a Bogát-Ferr Kft.-ben.
Kabaival azonban továbbra is tartotta a kapcsolatot, a nyírbogáti szocialista hulladékkereskedő támogatta például Veres országgyűlési választási kampányát. A Bogát-Ferr Kft.-nél és partnerénél, a Bogát-Metál Kft.-nél pedig komoly méreteket kezdett ölteni a hamis számlák tömeges befogadása.
A már említett V. Ferenc például Kabai egyik fő bűnsegéde lett az élettársával, J. Zoltánnéval együtt. Létrehozták az Arany Margaréta Bt.-t, hogy ezentúl ez a cég adjon hamis számlát a hulladéktelepnek. A korábbi ügyletek révén a nyírbogáti telephelyen már korábban ismert F. Attila pedig B. Istvánnal hozott létre céget a számlagyártáshoz Travel-Color Bt. néven. Az adócsalásokban részt vett egy harmadik társaság is, a demecseri Sztár-Gold Bt. F. László és P. Zsolt alkalmi vállalkozásaként. Ezek a társaságok a bírósági iratok szerint 1997 és 1999 között már folyamatosan adtak le valótlan tartalmú számlákat, amelyekért az igazi ár két-három százalékát vehették fel Kabaitól. A piramis kövei azonban ezúttal szélesebb talapzatra épültek, a környékbeli családok tagjai egymás után jelentkeztek, hogy számlázzanak. E. János, B. József, A. András és F. Lászlóné például az Arany Margaréta Bt.-nek és a Sztár-Goldnak adtak hamis számlákat, mintha fémet szereztek volna be ezeknek a cégeknek.
Jutalomjáték
Kabaiék 1999-ig tartották életben a hamis számlákat befogadó két társaságot, majd felszámolták ezeket. Maga Kabai Károly is sejthette azonban, hogy ezt nem ússza meg szárazon, mert 1997 októberétől az ügyvezetői posztot Márta Károlynak, egy betegsége miatt felelősséget igazán nem viselő rokonának adta át.
Különös kapaszkodókhoz jutott Tácej Zoltán, Kabai korábbi raktárosa és cégtársa is az üzleti ranglétrán. Gödöllőn – ahol diplomát szerzett – csak arra lettek figyelmesek az emberek, hogy „a szabolcsi felnőtt diák” hatalmas villát építtet a kertvárosi övezetben. A gyarapodás talán azért lehetett gyanús a Nyírségben is, mert a hamis számlákkal lefedett bevételi jegyeket aláíró Tácej, aki ügyvezetője is volt a Bogát-Metál Kft.-nek, Kabaival együtt egy új társaságot kezdett működtetni Nyír-Uncia Kft. néven. A volt raktáros egy idő után ebből a cégből és a Bogát-Metál Kft.-ből is kiszállt, mert a főnöke nagyobb szerepet szánt bizalmi emberének.
Vezérhelyettes a raktárosból
Kabai megyei párttársának, Juhász Ferencnek ugyanis a Medgyessy-kormány hatalomra kerülésével sikerült megkaparintania a honvédelmi miniszteri pozíciót, és ebbéli minőségében igen sok gondja akadt a honvédségnél kiszuperált harci járművek értékesítésével. A szaktárca nem tudott mit kezdeni azokkal a raktáraiban porosodó tanklőszerekkel sem, amelyek azzal fenyegettek, hogy bármikor felrobbanthatnak egész laktanyákat. Akadt azonban pályázó, aki kapóra jött Juhásznak, hiszen olcsón megoldotta a hadsereg mindkét gondját. A Honvédelmi Minisztérium (HM) tulajdonában lévő harci járművekkel foglalkozó céghez, a Currus Rt.-hez ekkoriban nevezték ki Tácej Zoltánt vezérigazgató-helyettesnek azzal a feladattal, hogy oldja meg a páncélozott eszközök bontásából származó fémek értékesítését. Ennek a fémnek egy részét pedig nem másnak, mint a Kabai Károly rokonainak érdekeltségébe tartozó UD Stahl Recycling Kft.-nek adták el a pályáztatást követően.
Jól járt Kabai is a honvédelmi tárca tendereivel. Az érdekeltségébe tartozó Nyír-Uncia Kft. annak ellenére 292 millió forintos megbízást kapott a HM-től tanklőszerek hatástalanítására, hogy Kabai ellen már eljárást folytatott az adóhatóság és a rendőrség.
Mindezek ismeretében az már csak egy mellékes szelete a valóságnak, hogy később Kabai hűtőgépszerelő szomszédja – aki Veres János rokona, és egykor fémet is értékesített a hulladékkereskedő vállalkozónak – ötvenmillió forintos vissza nem térítendő támogatást kapott a megyei területfejlesztési tanácstól és a munkaügyi központtól.
A nyírbátori bíróság raktárában porosodó iratokban közöltek tükrében azonban kétségkívül az a leginkább megdöbbentő fejlemény, hogy a Nyír-Uncia Kft. a napokban 164 millió forintos támogatást nyerhetett el a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség európai uniós támogatásaiból. Igaz, ennek a cégnek hivatalosan már Kabai Károly lánya az ügyvezetője, mert a nyírségi hulladékbárót börtönbe csukták.
origo.hu
A betegek szeme láttára kellett újraéleszteni egy nőt a kecskeméti rendelőintézetben
