Szellemi barangolás Közép-Európában

Hétfő délután mutatták be Kiss Gy. Csaba történész-író Ariadné avagy a bolyongások könyve című munkáját az írószövetség székházában. Az estet L. Simon László, a szövetség titkára nyitotta meg.

Kalokagatia, azaz görögös arányérzék és arcul csapó hangulatvilág jellemzi leginkább Kiss Gy. Csaba írói attitűdjét – mondta a kötetet méltatva Margittai Gábor irodalomtörténész, lapunk Magazinjának társszerkesztője. Könyvének különleges perspektívája van: mintha örök utazóként egy téli vicinális ablakából nézné az elsüllyedt Közép (Köztes?)-Európát. Talán ez a szindbádi alapállás teszi, hogy művét a személyes kötődés finomsága hatja át. Vilnától a tavaszi Adriáig, a fehér Zágrábtól Nyitráig, Varsótól a téli Kassáig tart a barangolás a szellemi bedekkerrel.
Kiss Gy. Csaba a könyv mottóját idézve elmondta: Aeneashoz hasonlóan járja útját, hogy végül hazatérhessen. A viselkedésmód, a szokások hasonlósága miatt érezhetjük otthon magunkat szomszédaiknál, akár egy lettországi barokk templomban, akár a helyenként a két világháború közötti polgári mentalitás nyomait őrző Bukarest belvárosában. Hol vannak a mi szűkebb érelemben vett Közép-Európánk határai? – tette föl a kérdést. Krakkó és Trieszt között talán, ahol még a bécsi kávéház fogalma ismert, vagy végig kellene járnunk Hrabal nyomán a vasútvonalakat az állomások épületét követve Tiroltól Bukovináig? Talán e földdarab nyilvánvaló pusztulása is megállítható, ha az integrációs folyamatokkal együtt megerősödött régiók nyomán újjászületik – Németh Lászlót idézve – a tájhazák öntudata. Rossz előjel ugyanakkor, hogy nagyon keveset tudunk egymásról mi, közép-európaiak, s idegenként járva e tájakon, magunktól és hazánktól is idegenek maradhatunk.
Műve – mint megtudhattuk – egy tervezett jövőbeli triptichon első darabja, esetleges pillanatfelvétel, csavargás, bolyongás céllal és cél nélkül Közép-Európa zökkenőkkel, kátyúkkal tarkított útjain.