Szerencsi szalmaláng

Cikkem megírására az MTV1-ben november 4-én A szólás szabadsága című műsorban elhangzottak késztettek. A Szerencsen építendő szalmatüzelésű erőművel kapcsolatos vitában a munkaerő esetleges odacsábítása is szóba került. Szinte nevetséges ennek a fölvetése, hiszen a térség munkanélküliségi rátája jelenleg 30 százalék. Az ötven megawattos szalmatüzelésű erőmű építése Szerencsen kapkodásból eredő kényszermegoldás. Ugyanis az erőmű építését nem Szerencsre tervezték. Itt nemhogy szalma, de még fű sem nagyon akad. Szerencs munkanélküliségi gondjait nem ez az erőmű fogja megoldani, ám ezzel a város infrastrukturális gondjai megnőnek.
Az erőmű felépítését Szerencsen gazdaságossági számítás hiányával és nem kellő körültekintéssel akarják megvalósítani. A szervesanyag-tömeg termelése és felhasználása az energiaellátás fokozására utópia, de az ökológia egyensúlyának megtartása szempontjából is meglehetősen veszélyes lehet. Az egyik legfontosabb tényező a szerves anyag megtermelése (magok, gabonafélék, kukorica, növények stb.) és az ehhez szükséges földterület biztosítása.
Az európai országokban a faféle termékek folyamatos termelése átlagban 10 tonna szárazanyagot eredményez hektáronként és évenként. A dél-európai államokban a melegebb éghajlat miatt ez 15 tonna szárazanyag termelésére növekedhet évente hektáronként. Ha figyelembe veszszük a hőtani átalakítási folyamatok hatásfokát, akkor megállapíthatjuk, hogy száz négyzetkilométeren termelt száraz faféle szerves anyagból vagy gabonafélékből tudunk 30-40 megawattos erőművet folyamatosan üzemeltetni. Tehát száz négyzetkilométeren kell növényt termeszteni fűtőanyagként, ami óriási terület! Ha ezt arányosan figyelembe vesszük, egy átlagos, 400 megawatt teljesítményű erőmű üzemeltetéséhez ezer négyzetkilométeren kell fűtőanyagot termeszteni.
Egy ország energiaszükséglete több ezer megawatt, nem nehéz megállapítani, hogy az ország nagy részét, ahol termőföld van, erőművek fűtőanyagának termelésére kellene átállítani, ami elképzelhetetlen. Az előbb leírtakhoz hozzá kell adni az igen fontos tényezőket: nagy területen és nagy mennyiségben termesztett ugyanazon vagy hasonló termékek (kukorica, gabonafélék vagy más magok) termesztése ökológiai szempontból szinte áthidalhatatlan zűrzavart okozna. Ehhez járul a nagy mennyiségű műtrágyák használata, a locsolás szükséglete és a művelésre alkalmas talaj eróziója.
A bioanyag nagy mennyiségű szállítása nagyobb távolságra nem megoldott. A meglehetősen alacsony energiasűrűsége miatt ezek a bioanyagok nagy távolságra való szállítása olyan energiaigénnyel jár (több ezer kamion fogyasztása a lassan már 300 Ft/liter üzemanyagár figyelembevételével), ami azt eredményezi, hogy kevesebb energiát tudnak kinyerni a nagyobb távú szállítás után a fűtőanyagból, mint amennyit a szállításba be kell fektetni. A terhelésnek megfelelő úthálózat kiépítése. A város légszennyezés-terhelése a nagy kamionforgalom miatt. Ezek figyelembevételével az erőmű a szalmát aranyárban venné.
Természetesen ezzel az okfejtéssel nem a bioanyagok ésszerű felhasználását ellenezzük: megfelelő körülmények között és berendezésekkel a szerveshulladék-anyagokat is fel kell használni, de csak ott, ahol annak a jól megtervezett feltételei megvannak. Mind a megújítható, mind a hagyományos energiaforrásokat okosan fel kell használni az ország energiaellátásra. De például létesíteni egy erőművet, ami a learatott gabonafélék szalmájának felhasználására épül, nemhogy gazdaságilag és energetikai szempontból negatív szaldós, de mezőgazdaságilag, környezetvédelmi és ökoszisztéma szempontjából is katasztrofális, minden különösebb analitikai és egyéb számítások nélkül is.

A szerző nyugdíjas szakmérnök